Danger Love 9. Chapter

Soyun~

Nem tetszik nekem ez a Namjoon gyerek. Rossz érzésem is lett miatta, hogy elvitte Soomint, de ha Soomin megbízik benne, akkor... megpróbálok én is.
-Baj van? - szólal meg mellettem Jaejoong. Rá pillantok, és elmosolyodom.
-Nem. Nincs. - rázom meg a fejem. Pár pillanatig a szemeimbe néz, aztán közeledni kezd, de végig a szemeimbe néz, és mosolyog. Csak egy lágy csókot ad az ajkaimra, amit elakart mélyíteni, ez pedig meglepett, mert eddig egy egyszerű puszinál többet sose akart, főleg nem ilyen helyeken,  valaki mellénk állt, és megköszörülte a torkát ettől pedig Jaejoong elhúzódott, én pedig felnéztem. Szívem kihagyott egy ütemet a látványra, és ha nem takarna a maszk, tuti látszott volna, hogy elpirultam.
-Elkérhetem Soyunt egy táncra? - szólal meg Jungkook. Fekete öltöny, fehér ing, vörös nyakkendő, és vörös, bársony maszk.
-Csak nyugodtan. - bólint mosolyogva Jaejoong. Visszahajol, kapok még egy csókot, aztán még pár kisebbet, amitől elkuncogom magam, majd feláll és elmegy, gondolom megkeresni Jint, mert már vagy húsz perce nincs meg.
-Szabad akkor egy táncra? - mosolyog rám Jungkook.
-Csak egyre? - állok fel kuncogva.
-Hölgyem... ha többet akar, nincs akadálya! Rendelkezésére állok... bármikor! - hajol a fülemhez, ettől pedig zavarba jöttem, de hagytam, hogy a tömegbe vezessen.
-Állandóan zavarba hozol. - suttogtam neki, hogy más ne hallja. 
-Csak azért mert bolondulsz értem... - suttogta vissza, amitől olyan vörös lett a fejem, hogy éreztem, majd' fel gyullad.
-Ne legyél ebben olyan biztos! - vágom rá, amitől kuncogni kezd, kipördít, majd vissza, újra megfogja a derekam, és fordul egyet. Elismerésem, nagyon jól táncol, az már biztos.
-Gyönyörű vagy amúgy. - szólal meg.
-Köszönöm! Te is eszméletlen dögös vagy... - megszeppenve pislogtam az állára -Elnézést! Csak úgy kicsúszott a számon. - engedem el, de visszahúz, és újra táncolni kezdünk.
-Köszönöm a bókot. - rám mosolyog. -És a táncot. Szeretnél inni valamit? - kérdi a szám végén, bólintok.
Hogy tudtam így elszólni magam?
Visszamentünk az asztalunkhoz, közben két pezsgőt elvett. Leültünk, Jungkook pedig hozzám fordult.
-Kj az a fiú Jaejoonggal? - kérdi.
-Az öcsém! - nézek fél. Jungkook meglepve pillant rám.
-De...
-Hidd el minket is pont így meglepett! Sőt! De az anyja meghalt, ezért jelent meg nálunk! - néztem a másik két fiúra,  majd ittam egy kevés pezsgőt.
-Hát ez durva! - mondja meglepve.
-Amúgy... Suga... miért mondta azt, hogy jól választottál? - nézek rá.
-Én... vagyis... megölöm azt a gyereket! - háborog. Elnevetem magam. -Suga a legjobb haverom, és rá jött, hogy... beléd vagyok esve. Majd azt tanácsolta, hogy próbálkozzak be nálad, akár férjed van, akár nincs. - mondja zavartan. Elmosolyodtam.
-Aranyos vagy! - leraktam az üres poharam, majd jött Jaejoong és az öcsém.
-Én megyek. De kint a parkolóban várlak! - mondja halkan, majd Jaejoong elé siet, elköszön, Jaejoong és Jin pedig mosolyogva viszonozzák a gesztust.
Jae mellém ül, megfogja a kezem.
-Megyünk lassan? - kérdi Jin. Látszott rajta hogy fáradt.
-Persze! Csak még elugrok a mosdóba, ti addig menjetek ki, és hívjátok a sofőrt. - mosolyogva megigazitom a maszkját. -Pár perc és megyek, ha nem fulladok bele ebbe a sok anyagba! - fintorgok. Jin elröhögi magát. Én elsietek a mosdóba, pár percig állok az ajtó előtt, majd kilesek onnan, és látom, hogy Jae és Jin már nincs bent. Kisietek, leszedem a maszkot, hirtelen valaki elkapja a karom, és behúz a sötét sarokba. Sikítani akartam, de puha ajkak megakadályozták azt, így azonnal tudtam, hogy Jungkook az, így készséggel viszonzom a csókot, Ő pedig derekamnál fogva von még közelebb magához. Óvatosan eltolom, de mivel alig látom az arcát felsóhajtok.
-Te meg vagy őrülve. - mondom halkan.
-Az lehet... de már hiányoztál. - hajol a nyakamra, és apró puszikat ad a bőrömre. Elgyengűlve kapaszkodok a nyakába, mert az a gyengepontom.
-Te is nekem... - motyogom. Érzem, hogy elmosolyodik, aztán kapok egy csókot az ajkaimra.
-Most megyek, mert a bátyám már biztos keres. Majd írok, rendben? - mégegyszer megcsókol, aztán eltünik. Megőrjít ez a fiú!

Haza érve első dolgom, hogy megnézem Soomint, aki már aludt, ettől pedig megnyugodtam. Egy plusz pont Namjoonnak! Halkan bezárom az ajtót és a konyhába megyek vizet inni.
-Jó éjt! - szólal meg mellettem halkan Jin.
-Neked is Öcsi! - mosolyogva megsimogatom az arcát. Elmosolyodik, és már megy is a szobájába. Iszok egy kis vizet, majd elindulok a szobámba, de fél úton elakadok, mert a ruha cipzárja nem akar lejjebb menni. Morcosan felsóhajtok, és Jaejoong ajtajára nézek, pár perc hezitálás után odalépek, és bekopogok. Egy szürke melegítő nadrág van rajta, így látszanak a tetkói. Amit amúgy imádok. És meglepve néz rám.
-Segítesz? - mutatok a ruhára.
-Persze, gyere be. - beljebb megy, így én is be tudok menni, bezárja az ajtót, hátat fordítok neki.
-Nem tudom mibe akadt bele, de nem tudom lehúzni. - panaszkodok. Megérzem a hideg ujjait a bőrömön, amitől megborzongok, kicsit húzogatja a ruha cipzárját, aztán pedig teljesen lehúzza. Kész felüdülést jelent számomra. Viszont az már meglepet, hogy megfogja a vállam, a másikra pedig egy csókot ad.
-Jaejoong... - nyikkanok meglepve.
-Sssh... - hajam kezdi szét szedni, közben ajka a nyakam kényezteti, amit nem tudok sóhaj nélkül tűrni. Nem tudom mi ütött belé, mert a hét év alatt egyszer se ért így hozzám!
Hosszú hajam a vállamra hullik, Jaejoong megfordít, majd olyan szenvedéllyel csókol meg, hogy majd megfulladok, de viszonzom, és hagyom, hogy az ágyhoz toljon...

Egyszerre volt gyengéd, és szenvedélyes. Már évek óta nem voltam férfival, már szinte elfelejtettem, mit hogyan kell, de most valahogy jobb volt magam átadni, mint irányítani. Tudom, hogy amióta házasok vagyunk, nem volt mással, pont, ahogy én se, ettől pedig most egy kicsit bűntudatom lett Jungkook miatt, mert én... megcsaltam Jaejoongot.
Másfél óra múlva, ott feküdtem mellette, Ő pedig a karom simogatta, orrával pedig a nyakam cirógatta.
-Csendes vagy. - jegyzi meg halkan. Tényleg az vagyok, még az aktus közben is csak sóhajtoztam, egyszer se nyögtem fel, tekintettel a húgomra, és Jinre.
-Csak gondolkodom. - csukom be a szemeim.
-És min? - óvatosan fordít a hátamra.
-Miért pont most? - pillantok rá.
-Nem tudom. - néz a szemeimbe. -Egyszerűen... már nem tudtam tovább tűrni, muszáj voltam hozzád érni. Már a bálon is késztetést éreztem rá. - simogatta meg az arcom. Szemeim becsukva simultam a tenyerébe, és csak élveztem, ahogy lágyan simogatja az arcom. -Fáradt vagy? - kérdi, amire bólintok, de nem mozdulok, mert nincs erőm hozzá.  Egyre tompábban érzem a külvilágot, és azt, hogy Jaejoong elhelyezkedik mellettem.

Másnap reggel finom illatokra kelek. Szét nézek a szobában, és leesik, hogy nem álom volt. Kipattanok az ágyból, de nincs rajtam semmi, ezért gyorsan felkapom magamra a bugyim, és Jaejoong ingét, ami ott volt a széken. Kilopakodok a konyhába, és mosolyogva néztem Jint és Jaejoongot, ahogy épp a reggelit csinálják.
-Jó reggelt! - pillant rám Jin.
-Nektek is! - megyek oda, Jinnek egy arcpuszit adok, Jaejoongnak pedig egy csókot, amit persze azonnal viszonoz.
-Uh! Ti mióta vagytok ilyen jóban? - hallottam meg Soomin hangját.
-Egy ideje! - engedem el Jaejoongot, és Soominra nézek. -Hová ilyen korán? - nézek végig rajta.
-Haza, aztán pedig suli. - von vállat.
-Ja igen! - odasiettek hozzá, karon fogom és bevonszolom a szobámba. -Apáék két napig nem lesznek itthon, de jó lenne, ha szereznél vagy két hajszálat tőle! - veszem elő a kis barna borítékot.
-Azt meg, hogy a szarba? Itthon se lesznek! - néz rám bambán.
-Apa fésüje! Vagy tudom is én! - forgatom meg a szemem. -Én majd szerzek Jintől, de meg kell tudnunk, hogy tényleg a testvérünk. - mondom.
Soomin bólint.
-Oké! Akkor suli után kommandós akciót hajtok végre. Délután pedig jövök. - néz rám.
-Tökéletes! Addig én is benézek a céghez, majd itthon benézek Jin szobájába, és holnap pedig már fogjuk tudni az igazat. - sóhajtok.
-Tisztára mint egy kommandós akció. - nevet. Elmosolyodtam, és bolintok.
-Hát, akkor akcióra fel. - emelem fel a kezem, lepacsizunk, Soomin pedig már ki is szalad. Remélem nem fogok csalódni.