Danger Love 5. Chapter

*Soyun*
Jaejoong szólt, hogy gond van bent a cégnél, így mentem vele. Szóltam Seokjinnek, hogy ha Soomin keres, mondja meg neki, hogy be kellett mennem, persze mosolyogva bólintott, Én pedig elköszöntem, és már mentem is.  Jaejoong csak futólag látta Jint, de a kocsiban megkérdezte, ki az a fiú aki a nappaliban volt.
-És biztos? Mármint, biztos, hogy az öcséd? - kérdi.
-Hát, azt nem tudom, de holnap beszélek apával, persze ha itthon van, aztán valahogy kiderítem, hogy tényleg az. Csináltatok DNS tesztet ha kell. - vonok vállat, és felkotorom a táskát, a tükör és a rúzs miatt.
-DNS teszt az biztosabb. Van egy barátom, aki meg is csinálja neked egy nap alatt. - néz rám, mert megállt a piros előtt.
-Az nagyszerű lenne. - pillantok rá. Hosszan néz velem szembe, egész addig, amíg hátul ránk nem dudál valaki, így újra elindult.
Nem tudom mi volt az a szemeiben, de... nem volt megszokott.
-Akkor odaadom a telefonszámát majd. - mondja végül. -Amúgy... gyönyörű vagy ma reggel. Jót tesz neked a futás. Sokkal frissebb az arcod is. - mintha zavarban lenne. Ez furcsa volt tőle, mert eddig sose bókolt, és nem nézett így rám.
-Köszönöm szépen, ez kedves tőled! - kirúzsoztam picit az ajkaim, aztán felfogom a hajam, és elrakok mindent.

Mivel vasárnap van,  elég kevesen vannak bent. Viszont, arra nem számoltam, hogy Jeon Úr miatt kellesz bejönni. A nagyobbik fia is itt volt, és Jungkook is, pedig azt mondta, múzeum látogatón vannak az osztállyal. Amikor meglátott, ragyogó mosollyal nézett rám. Istenem, ez a fiú elveszi az eszem.
-Sunbim! Mi ez a sürgős dolog? - siet be Jaejoong. Mellém áll, megfogja a derekam, puszit ad az arcomra, és rám mosolyog. -Ne állj, ülj le. - mutat az egyik székre. Bólintok, és Jungkookra nézek, aki már nem mosolyog, hanem komor. Semmi mosoly, semmi csillogás nincs a szemeiben. Talán féltékeny?
Leülök, Sunbim pedig egy egy mappát tol elénk. Értetlenül veszem elő a szemüvegem, rakom fel, és kinyitom a mappát. Gondosan olvasni kezdem a papírt ami benne van, aztán felsóhajtok. Leveszem a szemüvegem, és Sunbimra nézek.
-Biztos ebben Uram? - nézek a férfira.
-Most csak mi vagyunk... így elmondom. Három hónapja rákot diagnosztizáltak nálam. És már csak pár hónap maradt hátra. Így szeretném, a két fiamra hagyni a részem. Többi cégem a nagyobbik fiamra hagyom, amíg a kisebb nem lesz 20 éves. Jungsook addig viszi a cégeinket egyedül, pár év múlva, pedig már ketten. - néz rám. Szívem facsarodik össze a hír miatt. Könnyes szemmel nézek rájuk. Nagyi is abba halt bele, Ő volt az egyetlen aki szeretett. Aztán jött a húgom, így már nem volt olyan nagy űr bennem.
-Sajnálom... - álltam fel -Elnézést... - meghajolok, és kisietek a mosdóba. Kell pár perc, hogy megnyugodjak.

A mosdóra hajolva, szemeim becsukva álltam, és próbáltam nem még jobban sírni. Halkan nyílt és csukódott az ajtó, hallottam egy apró neszezést, aztán léptek, ezért felnéztem. Jungkook volt az. Azonnal törölgetni kezdtem az arcom, de megfogta a kezem, így felnéztem rá.
-Jaejoong mondta miért jöttél ki... apa pedig kiküldött, engem és a bátyám... - óvatosan ér az arcomhoz, nekem pedig összeugrik a gyomrom, hátrálni akarok, de a mosdó miatt már nem tudtam.
-Ne csináld ezt kérlek... - remeg meg a hangom. Zavarban vagyok, ideges is vagyok, és túl sok érzés fog el, miatta.
-Egy éve... már egy éve várok erre... - nem értettem mire fel mondja, de éreztem, ahogy a puha ajkait az enyémre nyomja. Egyszerre kap el a szédülés, és a gyomor görcs, szívem pedig majd kiugrik a helyéről, de amikor az orromba furakodik az illata, lábaim megrogynak, így nyakába kapaszkodva, meg tudok állni, és Ő is megtart. Lassan nyílnak ki az ajkaim, és viszonzom a csókot.
Még szorosabban von magához, egyik kezét pedig az arcomra rakja, majd lassan a tarkómra csúszik. Nyelve játékosan kergeti az enyém, de egyre mélyebb a csók, egyre jobban érzem, hogy ezt nem szabad, de se a testem, se az agyam, se a szívem nem akarja abbahagyni a csókot, de végül elfogyik az oxigén, Én pedig észbe kapva tolom el a fiút.
-Nem vagy normális... - nézek mérgesen, s pihegve Jungkookra. Hátra lép párat, így látom az arcát.  Szemei, akár a gyémánt, úgy csillognak, ajkait megnyalja, és elmosolyodik.
-Az lehet... de ezért megéri. - újra hozzám lép, kezeibe fogja az arcom, és  most lágyan csókol meg. Nagyon jól esik, így nem is ellenkezek. Lassan eltávolodik aztán megölel, Én pedig vissza, szinte beleolvadok a karjaiba, olyan jól esik. Végre érzem, hogy nő vagyok. Elenged, aztán az ajtóhoz siett és kioson. Kicsit még maradok, hogy lenyugodjak, majd visszamegyek. Elrendezünk a papírokat, persze nem könnyű, de megtesszük.

-Esetleg... van kedved egy kései ebédhez? Van itt egy aranyos hely. - kérdi Jaejoong már a kocsiban.
-Éhen halok! - bólintottam.
Tényleg aranyos hely volt, és még kedvesek is voltak. Beszélgetve ettünk, teljesen semleges témákat beszéltünk ki. Jó hangulat volt köztünk mindigis, ezért is értettük meg egymást, az esküvő után is és előtte is támogatott. Kikérte a véleményem, egyedül szinte semmit se csináltunk, egymás támaszai voltunk, vagyunk. Eleinte azt hittem meleg, de nem az.
Jól lakva mentünk haza. Meglepve pislogtam Jiminre, aki a kanapén ült, és vigyorgott.
-Nem is mondod, hogy ilyen cuki öcsikéd van? - pattan fel. -Szia Jae! - köszön Jaejoongnak, majd belém karol, és a kanapéhoz húz.
-Jimin! Hagyd békén Jint! Oké? - mondom neki.
-Öhm... - nyögi be Jin.
-Igen, Jimin meleg mint egy kályha, és az asszisztensem. - mondom.
-Oké... - sóhajtott Jin.
-Ne aggódj Jin, nem hajtok rád, már foglalt vagyok! - legyint Jimin Én pedig felnevetek. Hívást kapok, aztán pedig Jiminnel ketten bemegyünk a céghez, mert elég fontos dolog. Legalábbis nekem az!