Danger Love 4. Chapter

Soomin~

Szóval Jin a mi féltestvérünk... Hm... Fura dolog... Konkrétan még most se nagyon tudtam felfogni, hiszen éljük nagyban az életünket és hirtelen beállít egy srác, hogy közös az apánk. Ritka jó sztori, ha elmesélném valakinek, tuti, hogy nem hinne nekem...
- Fel kéne öltöznöd... Nem lehetsz egész nap egy szál felsőben. - motyog a fülem mellett Soyun.
- Oké, benne vagyok... Befagy a tangában a seggem... - mondom ki a gondolataimat jó hangosan, és csak aztán jut eszembe, hogy nem csak a nővérem van a házban, hanem Jin is.

Persze a várt reakció felőle sem marad el, a kezében tartott kis csomag a földre esik hatalmas koppanással. Ekkor érzem, hogy még jobban végignéz rajtam így egy grimaszt villantva felé elsprintelek a szobámba. Magamhoz fogok egy könnyű cicanadrágot és mellé az első felsőt ami a kezem ügyébe akad és elvégzem a reggeli tisztálkodásaim. Mire kiesek a fürdőszobából rádöbbenek, hogy több mint egy órát vacakoltam odabent. Túl nagy a csend a nappaliban.
Körbenézek a lakásban, de nem találom Soyunt sehol. Elcaplatok Jin szobájába és halkan bekopogok, amire egy "gyere" választ kapok. Benyitok és kicsit körbenézek. Már ki is pakolt volna?
- Bocs, ha zavarlak, de nem láttad Soyunt?
- Azt mondta, hogy el kellett mennie Jaejoonggal a cég miatt valahova. Azt nem mondta, hogy hova.
- Értem... Köszi!
A szobámba betérve felkapom a telefonom és leülök a nappaliban levő nagy bőr kanapéra.

- Biztos fent vannak már a képek a buliról... - motyogom miközben feloldom a kódzáram.

- Buli? Te már buliba jársz? Nem nézel ki többnek tizennégynél... - ül le mellém Jin egy könyvvel a kezében. - Hány éves is vagy?

- Nemsoká tizennyolc... Miért, te mennyi?

- Én nem régen töltöttem. - mosolyog rám kedvesen és kinyitja a vaskos könyvet.

- Mit olvasol? - kíváncsiskodok szinte a könyvbe bújva.

- Egy kaland történetet. Egy hajó elsüllyed és csak két tengerész és egy nő éli túl az egészet, aztán kisodródnak egy partra ahol...

- Jó, jó! Nem kell elmesélni az egész sztorit... Kicsit másnapos vagyok ehhez, bocs. - ülök vissza a fenekemre és tovább böngészek az interneten. Megnyitom a nekem e-mailezett képeket és kicsit lesokkolódok. - Minzy... Te jó Isten... - suttogom a telefonomra meredve.

- Mi a baj? - kérdezi Jin megzavarva a "prológusom".

- A barátnőm... Kicsit benyomott... És... Róla tudni kell, hogy ha részeg, képes minden pasival elmenni. És, ez lett belőle... - mutatom felé a telefont.

- Szegény csajszi... Nehezen fogja magát kimagyarázni.

- Aha... - adom meg a rövid választ és keresgélem tovább a normálisabbnak tűnő party fotókat.
Végre találok egy olyat ahol a táncparketten vagyok, mögöttem Namjoonnal és egymásnak feszülve táncolunk.

- I-Ismered azt a férfit? - kérdezi kicsit magasabb hangon Jin.

Megforgatom a szemem és felé biccentem a fejem.

- Csak este ismerkedtem meg vele. Kielégítő válasz? - húzom el a szám, amire csak bólint és olvas tovább.

A felén már jóval túl járhatok, amikor valaki becsenget hozzánk.

- Ki a franc az már megint..? - motyogom az orrom alatt.

Felállok és odabattyogok az ajtóhoz. Kicsit se kedvesen feltépem és már éppenséggel készülök leugatni az előttem álló fejét, amikor is észreveszem, hogy nem más áll az ajtóban mint maga Namjoon.

- Szia cica... - vigyorodik el ahogy meglát. - Jól nézel ki.

Gondolom, most azon van el, hogy nem vettem fel zoknit. Jó, és nem is fésülködtem még. De szerintem a sminkemet lemoshattam... Bár, nem igazán emlékszek rá...

- Öh, sz-szia... T-Te, hogy..?

- A barátnőd mondta el még este a címet. Remélem nem baj, ha meglátogattalak.

- Persze, hogy nem... Gyere be! - tárom ki előtte az ajtót. - Nem számítottam vendégekre, szóval nem készültem. Ugye nem baj?

- Oh, dehogy. Te itt laksz? - néz körbe.

- Igen. Vagyis nem... Anyámmal élek, de itt szoktam lenni. Ez a nővérem és a férje lakása.

Jin fülét is megcsaphatta a hang mivel odasétált mellém egy kicsit meglepett arcot vágva.

- Ő lenne a nővéred férje? - méregeti Jint Namjoon.

- Nem. Ő a féltestvérem Jin. Jin, ő itt Namjoon a...

- Pasija. - fejezi be helyettem Namjoon, amire meglepetten veszem tudomásul, hogy magához húz és átkarol a derekamnál.

Jin jól végigméri az újdonsült pasim aztán egy "örvendek" szerű morgással visszamegy a nappaliba.

- Miért is jöttél? - nézek fel Namjoonra mosolyogva.

- Jah... Lenne kedved valamit csinálni délután?

- Persze... Mit csinálnánk?

- Gondoltam elmehetnénk sétálni, aztán moziba. Sok jó filmet adnak ma.

- Oké, ha kész vagyok akkor mehet... Ah, nem jó... Nem hagyhatom itt Jint... - húzom fintorra az orrom.

- Nagyfiú már, csak tud vigyázni magára, nem?

- Igen, de csak ma jött hozzánk. A tesóm elment a férjével, szóval egyedül lenne. Sajnálom... - hajtom le szomorúan a fejem.

- Semmi baj, majd máskor. Majd találkozunk... Szia kócos! - puszilja meg az arcom és gonoszan kuncogva otthagy.

- Hé! Várj! - gyorsan utána indulok, de amikor kinyitom az ajtót sehol sem találom. - Fura... Ajj, pedig még a számát sem adta meg... - dünnyögöm az orrom alatt.

Visszaülök a kanapéra Jin mellé, aki feszülten figyeli minden mozdulatomat. Ennél feltűnőbben nem menne neki?

- Van valami gond? - pattan el bennem egy bizonyos szál.

- Semmi. Csak...

- Csak mi?

- Csak szerintem jobb lenne távol tartanod magad ettől a férfitől. Hidd el, én jó emberismerő vagyok, és nem sok pozitív dolog szállingózik a légkörben, ha ő itt van. Nem akarlak kioktatni, e nem ő lenne a számodra megfelelő ember.

- Nem akarsz kioktatni? Akkor mégis mi a jó büdös francot csinálsz most is? - csattanok fel idegesen.

- Csak meg akarlak védeni. - emeli meg egy kicsit a hangját, de még mindig nagyon nyugodtnak hat.

- Megvédeni? Nem kell engem védeni, tudok magamra vigyázni! Amúgy is! Maximum három órája, ha tudjuk, hogy az apánk félrekefélt, ezért féltestvérek vagyunk! Nekem te nem vagy senki! - vágom szinte kiabálva a fejéhez nem tudom miért.

Idegesen felugrok és belebújok a cipőmbe. A dzsekimet felkapva kirohanok a lakásból, egészen a nem messze lévő játszótérre.

Ki kell szellőztetnem a fejem.

Teljesen össze vagyok zavarodva. Full másnapos vagyok, közben beállít egy csávó, hogy ő az én bátyám, aztán se szó, se beszéd Namjoon megjelenik, és már járunk. Ez sok nekem hirtelen. Szegény Jin... És mindezt rajta vertem le...

Úgy kell neki, minek húzza az agyam a túlzott aggódásával. Nem is ismer! És Namjoont se. Jó, mondjuk én se, de nem érzem "gonosznak", hogy most félnem és tartózkodnom kelljen tőle.

De szegény Jin csak meg akar védeni... Csak most találkoztunk, de felvette a bátyó szerepet.

Ahj... Mihez kezdjek most?