Gyerek
*Yuna*
Figyeltem a lányt, ahogy lehajtott fejjel nézte az asztalt miután leültem.
Végül bejött Mon is, és rám vigyorgott.
-Három napja nem etettek. Gondolom éhesek vagytok. - ült le. Rá fintorogtam, mire elvigyorodott.
Mindenki enni kezdet, csak Én és a lány nem. Én pedig kitartóan néztem a lányt.
-Egyél! - förmed rá a mellette ülő. Lány összerezzen, de nem mozdul. Elkapta a haját, ettől pedig fájdalmasan felnyögött.
-Úristen, hogy nem szégyenlitek magatok, hogy így bántok mással! - fakadok ki és hirtelen felállok, ettől a szék hátra csapódik. Mon megfeszül, de senki se mozdul. Odamegyek a lányhoz. -Enged el Te barom! - förmedek rá, mire az elengedi, és akkora pofont adott a lánynak vissza kézből, hogy hátra vágódott székkel együtt. Azonnal neki ugrottam, és vertem ahol tudtam, de leszedtek róla. Maszkos volt.
-De kis harcias vagy! - mondja Mon.
-Utolsó rohadt szemetek vagytok! Engem megértem, hogy elraboltatok, elég idős vagyok, de Ő még gyerek! - kiáltottam. Mon elneveti magát. -Az apja tartozott, hát itt az ára. - mondja és a pohárba iszik. Amiben, színből ítélve bor van. Mérges voltam, és mivel még lefogtak, fogtam és felrugtam az asztalt, ami egyenest Monra borult. Maszkos szabályosan lehajított és ment segíteni nekik. Én odakusztam a lányhoz aki félig eszméletlen volt, és megfogtam a fejét. Szájából folyt a vér, mert felhasadt a szája. Kisepertem pár tincset az arcából, de hirtelen elkapta valaki a hajam, és olyan erővel rántott fel a földről, hogy azt hittem leszakad a fejem. Egy pisztolyt nyomot a fejemhez, és szinte az arcomba mászott.
-Ölj meg Te szadista seggfej! - sziszegem az arcába.
-Annyi a szerencséd, hogy kurva sokat fogok érted kapni, többet mint az eddigi összes lányért. - mondja.
-Az emberek nem állatok, hogy így bánj velük! Elad őket. - mondom.
-Te vagy az egyetlen aki így szembe mer szállni velem... - fürkészi az arcom, és a szemem. Elengedi egy percre a hajam, de azonnal belemar a tarkómon lévő hajra, és erőszakosan megcsókolt. Még jobban belemarkol a hajamba, és elválik az ajkaimtól. -Csókolj vissza... - morogja. Megrázom a fejem, hogy NEM, de ekkor eszembe jut amit Jimin mondot. Eddig csukott szemeim kinyitom és szembe nézek velem. Elveszi a pisztolyt is a fejemtől, elrakja, aztán elengedi a hajam is. De nem lép el. Oldalra nézek, és Jimin bólint egy aprót, majd megfogja a lányt, és kivezeti.
Újra Monra nézek, megfogom a tarkóját és lehúztam magamhoz. Meglepte a mozdulatom, de azonnal megcsókolt. Neki nyomott a falnak, amitől nyögtem egyet. Nyelvét ledugta a torkomon, és az undorom visszafojtva viszonoztam a csókot.
Ha nem lennénk ebben a helyzetben, akkor még jól is esne, hogy ilyen durva, de így...
-Takarítsátok ezt fel. - válik el tőlem Mon és a válla felet a többi fiúra néz. -Nekem most dolgom van. - karon ragad és vonszolni kezd egy másik helyre. -Rohadt kanos vagyok, szóval remélem bírni fogod az iramot. - lök az asztalhoz. Kicsatolja az övét, majd hozzám lép és újra megcsókol, majd durván belém vezeti az ujját. Szájába nyögök, könnyeim pedig útnak indultak. Mit vetettem az Isten ellen, hogy ezt kell átélnem?
Elszakad az ajkaimtól, majd megfordít, lenyom az asztalha, hogy hassal legyek rajta, elkapja a hajam ami miatt felsikoltok, és teljes erőből belém vágja magát. Halkan keservesen sírok, mert fáj, ahogy a hajam húzza, ezzel a fejem szinte hátra feszítve, és durván mozog bennem.
Másfél órával később, az asztal előtt ülve nézem mit csinál. Pakolászik, néha rám pillanat, hogy élek e még. Aztán megfordult, és engem kezdett nézni.
-Kapsz egy szobatársat mert vendégeink lesznek és kevés a hely harminc embernek. - mondja. Odajön hozzám és felrángat, majd végig visz egy folyosón, le pár lépcsőnyit, és benyit valahová. Csak egy gyenge lámpa világít, mégis látom a sarokban kuporgó lányt. Azonnal kitéptem a karom a kezéből, és mentem a lányhoz. Szegény meg is ijedt amikor megfogtam a kezét.
De amikor rám pillantot, azonnal a karjaimban landolt. Szegény gyerek.
*Yuna*
Figyeltem a lányt, ahogy lehajtott fejjel nézte az asztalt miután leültem.
Végül bejött Mon is, és rám vigyorgott.
-Három napja nem etettek. Gondolom éhesek vagytok. - ült le. Rá fintorogtam, mire elvigyorodott.
Mindenki enni kezdet, csak Én és a lány nem. Én pedig kitartóan néztem a lányt.
-Egyél! - förmed rá a mellette ülő. Lány összerezzen, de nem mozdul. Elkapta a haját, ettől pedig fájdalmasan felnyögött.
-Úristen, hogy nem szégyenlitek magatok, hogy így bántok mással! - fakadok ki és hirtelen felállok, ettől a szék hátra csapódik. Mon megfeszül, de senki se mozdul. Odamegyek a lányhoz. -Enged el Te barom! - förmedek rá, mire az elengedi, és akkora pofont adott a lánynak vissza kézből, hogy hátra vágódott székkel együtt. Azonnal neki ugrottam, és vertem ahol tudtam, de leszedtek róla. Maszkos volt.
-De kis harcias vagy! - mondja Mon.
-Utolsó rohadt szemetek vagytok! Engem megértem, hogy elraboltatok, elég idős vagyok, de Ő még gyerek! - kiáltottam. Mon elneveti magát. -Az apja tartozott, hát itt az ára. - mondja és a pohárba iszik. Amiben, színből ítélve bor van. Mérges voltam, és mivel még lefogtak, fogtam és felrugtam az asztalt, ami egyenest Monra borult. Maszkos szabályosan lehajított és ment segíteni nekik. Én odakusztam a lányhoz aki félig eszméletlen volt, és megfogtam a fejét. Szájából folyt a vér, mert felhasadt a szája. Kisepertem pár tincset az arcából, de hirtelen elkapta valaki a hajam, és olyan erővel rántott fel a földről, hogy azt hittem leszakad a fejem. Egy pisztolyt nyomot a fejemhez, és szinte az arcomba mászott.
-Ölj meg Te szadista seggfej! - sziszegem az arcába.
-Annyi a szerencséd, hogy kurva sokat fogok érted kapni, többet mint az eddigi összes lányért. - mondja.
-Az emberek nem állatok, hogy így bánj velük! Elad őket. - mondom.
-Te vagy az egyetlen aki így szembe mer szállni velem... - fürkészi az arcom, és a szemem. Elengedi egy percre a hajam, de azonnal belemar a tarkómon lévő hajra, és erőszakosan megcsókolt. Még jobban belemarkol a hajamba, és elválik az ajkaimtól. -Csókolj vissza... - morogja. Megrázom a fejem, hogy NEM, de ekkor eszembe jut amit Jimin mondot. Eddig csukott szemeim kinyitom és szembe nézek velem. Elveszi a pisztolyt is a fejemtől, elrakja, aztán elengedi a hajam is. De nem lép el. Oldalra nézek, és Jimin bólint egy aprót, majd megfogja a lányt, és kivezeti.
Újra Monra nézek, megfogom a tarkóját és lehúztam magamhoz. Meglepte a mozdulatom, de azonnal megcsókolt. Neki nyomott a falnak, amitől nyögtem egyet. Nyelvét ledugta a torkomon, és az undorom visszafojtva viszonoztam a csókot.
Ha nem lennénk ebben a helyzetben, akkor még jól is esne, hogy ilyen durva, de így...
-Takarítsátok ezt fel. - válik el tőlem Mon és a válla felet a többi fiúra néz. -Nekem most dolgom van. - karon ragad és vonszolni kezd egy másik helyre. -Rohadt kanos vagyok, szóval remélem bírni fogod az iramot. - lök az asztalhoz. Kicsatolja az övét, majd hozzám lép és újra megcsókol, majd durván belém vezeti az ujját. Szájába nyögök, könnyeim pedig útnak indultak. Mit vetettem az Isten ellen, hogy ezt kell átélnem?
Elszakad az ajkaimtól, majd megfordít, lenyom az asztalha, hogy hassal legyek rajta, elkapja a hajam ami miatt felsikoltok, és teljes erőből belém vágja magát. Halkan keservesen sírok, mert fáj, ahogy a hajam húzza, ezzel a fejem szinte hátra feszítve, és durván mozog bennem.
Másfél órával később, az asztal előtt ülve nézem mit csinál. Pakolászik, néha rám pillanat, hogy élek e még. Aztán megfordult, és engem kezdett nézni.
-Kapsz egy szobatársat mert vendégeink lesznek és kevés a hely harminc embernek. - mondja. Odajön hozzám és felrángat, majd végig visz egy folyosón, le pár lépcsőnyit, és benyit valahová. Csak egy gyenge lámpa világít, mégis látom a sarokban kuporgó lányt. Azonnal kitéptem a karom a kezéből, és mentem a lányhoz. Szegény meg is ijedt amikor megfogtam a kezét.
De amikor rám pillantot, azonnal a karjaimban landolt. Szegény gyerek.
