Szabadság
*Yuna*
-Ugye nem bántott? - első kérdés amint bezárult az ajtó. Nara rám pillantot, és nemet intett. Azonnal magamhoz húztam, és szorosan megöleltem. -Jól vagy? - simogatom a hátát.
-Igen. És... - kicsit eltol, majd a fülemhez hajol -Láttam merre a kijárat. Kook kivitt, és egy erdőben vagyunk... vagyis mindenhol fa van. Akkor gondolom erdő lehet.
Elgondolkodtam, ha Nara tudja, hol a kijárat, akkor kitudunk szökni.
-Azt is láttad, hogy nyitotta ki az ajtót? - bólint. -Készülj, ma éjjel megszökünk. - engedtem el. Keresni kezdtem valami kis fémet, amivel ki tudom majd nyitni az ajtót, hogy ki tudjunk menni, aztán leültem az ágyra, Nara pedig jött mellém.
-Biztos jó ötlet ez? - néz rám.
-Teljesen. Inkább megszökök, mint, hogy játék legyek Mon perverz világában. És téged nem hagylak itt. Még fiatal vagy. Kijutunk, és utána kitalaljuk mi lesz. - karolom át a nyakát, mire hozzám bújik.
*Yuna*
-Ugye nem bántott? - első kérdés amint bezárult az ajtó. Nara rám pillantot, és nemet intett. Azonnal magamhoz húztam, és szorosan megöleltem. -Jól vagy? - simogatom a hátát.
-Igen. És... - kicsit eltol, majd a fülemhez hajol -Láttam merre a kijárat. Kook kivitt, és egy erdőben vagyunk... vagyis mindenhol fa van. Akkor gondolom erdő lehet.
Elgondolkodtam, ha Nara tudja, hol a kijárat, akkor kitudunk szökni.
-Azt is láttad, hogy nyitotta ki az ajtót? - bólint. -Készülj, ma éjjel megszökünk. - engedtem el. Keresni kezdtem valami kis fémet, amivel ki tudom majd nyitni az ajtót, hogy ki tudjunk menni, aztán leültem az ágyra, Nara pedig jött mellém.
-Biztos jó ötlet ez? - néz rám.
-Teljesen. Inkább megszökök, mint, hogy játék legyek Mon perverz világában. És téged nem hagylak itt. Még fiatal vagy. Kijutunk, és utána kitalaljuk mi lesz. - karolom át a nyakát, mire hozzám bújik.
Kicsit később Mon jön be, vigyorogva.
-Holnap jó sok pénzt hoztok nekem. Kai kivételesen hatalmas összeget kínált érted. - néz rám.
Elfintorodom.
-Már megkaptad a tartozást, miért nem engedsz el? - kérdem.
-Azért mert túl sokat kapok érted. - von vállat. -Még a kis szende után is, pedig semmi haszna. De mivel van aki erre izgul, Én pedig sok pénzt kapok érte, hát kihasználom. - ránk vigyorog. Nara kicsit jobban összekuporodik mellettem.
Mon kimegy, én pedig Narára nézek.
-Még ma este lelépünk. - vonom magamhoz, Ő pedig bőszen bólogat, hogy rendben.
-Holnap jó sok pénzt hoztok nekem. Kai kivételesen hatalmas összeget kínált érted. - néz rám.
Elfintorodom.
-Már megkaptad a tartozást, miért nem engedsz el? - kérdem.
-Azért mert túl sokat kapok érted. - von vállat. -Még a kis szende után is, pedig semmi haszna. De mivel van aki erre izgul, Én pedig sok pénzt kapok érte, hát kihasználom. - ránk vigyorog. Nara kicsit jobban összekuporodik mellettem.
Mon kimegy, én pedig Narára nézek.
-Még ma este lelépünk. - vonom magamhoz, Ő pedig bőszen bólogat, hogy rendben.
Éjfél múlt... az ajtót már kinyitottam, így óvatosan elkezdtem kelteni Narát, aki ijedten pislog rám.
-Menjünk. - suttogtam. -Innentől légy csendben. - bólint, megdörzsöli a szemét és lemászik az ágyról. Megkapaszkodik a pólóm aljában, és követ. Csend van a folyosón is csak pár lámpa ég, Narára nézek, aki jobbra mutat, hogy arra az ajtó.
Kicsit megszenvedtem azzal a lakattal, de sikerült, kinyitni. Még Jun tanított pár dolgot arról, hogy tudok néhány helyről kijutni. Akkor arra gondoltam ez hülyeség... de most... szabadság.
Felmutatom Narának a lakatot, amit óvatosan le is rakok, aztán ki lesek. Sehol senki. Megfogom Nara kezét, és kicsusszanok a résen, magam után húzva Őt. Visszazárom az ajtót, és halkan elindulunk. Már majd nem elértük az erdőt amikor Jimin és Hope jelenik meg. Nara ijedten nyikkan egyet és lapul a hátamhoz. A fiúk pedig nagyon mérgesen néznek.
-Hogy jutottatok ki? - kérdi Jimin.
-Engedjetek el... ígérem... senkinek se szólunk rólatok. - mondom.
Jungkook jelenik meg mellettük, és látni a szemében a fájdalmat, de nem engem néz... Narát. Mi van? Csak nem tetszik neki Nara?
-Eleget szenvedtek már... - néz oldalra Kook.
Jimin Hopera néz, aki bólint.
-Egyenesen van egy kisebb út, menjetek arra. Onnan fél óra gyalog balra a város. - mondja Jimin. Könnyeim kiszöktek a szemem sarkából, de hálásan néztem rájuk. Jimin elém lépett, és rám adta a pulcsiját. -Nehogy megfáz nekem. - mosolyog szomorúan. -Tessék... - elő vesz egy cetlit. -Ezen rajta a számom. Ha biztonságban vagytok írj. - megszorítja a kezem. Észre veszem, hogy Jungkook is leveszi a pulcsiját és Narára adja, majd vissza megy Hope mellé. Jimin megfogja az arcom, és az ajkaimra hajol. Nagyon lágyan csókol meg, aztán rám néz. -Menjetek. - elenged, mi pedig futásnak indulunk az erdőbe.
-Menjünk. - suttogtam. -Innentől légy csendben. - bólint, megdörzsöli a szemét és lemászik az ágyról. Megkapaszkodik a pólóm aljában, és követ. Csend van a folyosón is csak pár lámpa ég, Narára nézek, aki jobbra mutat, hogy arra az ajtó.
Kicsit megszenvedtem azzal a lakattal, de sikerült, kinyitni. Még Jun tanított pár dolgot arról, hogy tudok néhány helyről kijutni. Akkor arra gondoltam ez hülyeség... de most... szabadság.
Felmutatom Narának a lakatot, amit óvatosan le is rakok, aztán ki lesek. Sehol senki. Megfogom Nara kezét, és kicsusszanok a résen, magam után húzva Őt. Visszazárom az ajtót, és halkan elindulunk. Már majd nem elértük az erdőt amikor Jimin és Hope jelenik meg. Nara ijedten nyikkan egyet és lapul a hátamhoz. A fiúk pedig nagyon mérgesen néznek.
-Hogy jutottatok ki? - kérdi Jimin.
-Engedjetek el... ígérem... senkinek se szólunk rólatok. - mondom.
Jungkook jelenik meg mellettük, és látni a szemében a fájdalmat, de nem engem néz... Narát. Mi van? Csak nem tetszik neki Nara?
-Eleget szenvedtek már... - néz oldalra Kook.
Jimin Hopera néz, aki bólint.
-Egyenesen van egy kisebb út, menjetek arra. Onnan fél óra gyalog balra a város. - mondja Jimin. Könnyeim kiszöktek a szemem sarkából, de hálásan néztem rájuk. Jimin elém lépett, és rám adta a pulcsiját. -Nehogy megfáz nekem. - mosolyog szomorúan. -Tessék... - elő vesz egy cetlit. -Ezen rajta a számom. Ha biztonságban vagytok írj. - megszorítja a kezem. Észre veszem, hogy Jungkook is leveszi a pulcsiját és Narára adja, majd vissza megy Hope mellé. Jimin megfogja az arcom, és az ajkaimra hajol. Nagyon lágyan csókol meg, aztán rám néz. -Menjetek. - elenged, mi pedig futásnak indulunk az erdőbe.
******
-Mikor kezdődik az akció Főnök? - néz Jungkook Hoseokra, miután a lányok már eltűntek a sötét erdőben.
-Mivel a lányok biztonságban vannak, már holnap. Megyek és beszélek a rendőrfőnökkel, mikor legyen a rajta ütés, ti addig foglaljátok le Mont, és beszéljetek a többiekkel. Suga dugja el a fegyvereket Jin és Mon elől, Taehyung pedig majd zárja be holnap a vevőket. A lányok szobájába pedig senkit se engedjetek be. - adja ki a parancsot Hoseok, Jungkook pedig bólint. Ez, Jungkook, első nagyobb rendőrségi akciója, mégis magabiztosan indul neki az egésznek. Pedig tudja, hogy nem jöhet ki jól, vagy megsebesül, vagy meghal.
-Sok szerencsét fiúk. - mosolyodik el Hoseok főhadnagy.
-Hát az kell. - vigyorog Jimin. Ők ketten már évek óta társak.
-Akció, indul. - vigyorodik el Hoseok, mire a másik kettő elneveti magát.
-Mikor kezdődik az akció Főnök? - néz Jungkook Hoseokra, miután a lányok már eltűntek a sötét erdőben.
-Mivel a lányok biztonságban vannak, már holnap. Megyek és beszélek a rendőrfőnökkel, mikor legyen a rajta ütés, ti addig foglaljátok le Mont, és beszéljetek a többiekkel. Suga dugja el a fegyvereket Jin és Mon elől, Taehyung pedig majd zárja be holnap a vevőket. A lányok szobájába pedig senkit se engedjetek be. - adja ki a parancsot Hoseok, Jungkook pedig bólint. Ez, Jungkook, első nagyobb rendőrségi akciója, mégis magabiztosan indul neki az egésznek. Pedig tudja, hogy nem jöhet ki jól, vagy megsebesül, vagy meghal.
-Sok szerencsét fiúk. - mosolyodik el Hoseok főhadnagy.
-Hát az kell. - vigyorog Jimin. Ők ketten már évek óta társak.
-Akció, indul. - vigyorodik el Hoseok, mire a másik kettő elneveti magát.
*******
Már hajnalodott mire kiértünk az erdőből. És ami hatalmas szerencsénk volt, pont egy kocsi haladt el mellettünk amit le is stoppoltunk. Bevitt a városba, onnan pedig már nagyon könnyen jutottunk el a régi kis lakásunkhoz, ahol születtem és éltünk hat éves koromig. Anya nem akarta eladni, és jól is tette.
-Menj fel, addig én felhívom anyumat, kilences lakás, kulcs pedig a leveles doboz oldalára van ragasztva. - mondom. Bólint és beszalad a panelba.
Az első telefon fülkéhez megyek, és hívni kezdem anyut.
-Igen? - szólt bele álmos hangon én pedig elsírtam magam.
-Anya... - nyögtem ki.
-Úristen! Yuna! - kezd el Ő is sírni. -Jól vagy? Hol vagy? - kérdi.
-Anya... a kis lakásban vagyok, hozz kérlek ruhát, meg pénzt, amint itt lesztek mindent elmondok... - szipogok.
-Azonnal indulunk! - mondja. Bólogatok, de mivel már lerakta, én is lerakom.
Felmegyek Narához. Aki a lábát törölgeti, hisz végig mezítláb jöttünk az erdőn.
-Van sebtapasz. - megyek a konyhába, és kiveszem az egyik fiókból a dobozt, és visszamegyek Narához. Leülök a földre, és az ölembe veszem a lábát. Kicsit még vizes, gondolom megmoshatta, mert tiszta is és látom a vágásokat. Elkezdtem kitisztítani, meg bekötözni, mert sajnos, be kellett. -Menj, pihenj le valamely szobában. - homlokon puszilom.
-Yun? - néz rám. -Mi lesz most? Velem? És veled? - szemei könnyesek lettek.
-Még nem tudom... egyenlőre itt maradunk, erről a helyről senki se tud... Anya és apa mindjárt jön és beszélek velük is, Te addig pihenj le. Később felkeltlek, és eszel valami normális ételt is. - simogatom meg az arcát.
-Menj fel, addig én felhívom anyumat, kilences lakás, kulcs pedig a leveles doboz oldalára van ragasztva. - mondom. Bólint és beszalad a panelba.
Az első telefon fülkéhez megyek, és hívni kezdem anyut.
-Igen? - szólt bele álmos hangon én pedig elsírtam magam.
-Anya... - nyögtem ki.
-Úristen! Yuna! - kezd el Ő is sírni. -Jól vagy? Hol vagy? - kérdi.
-Anya... a kis lakásban vagyok, hozz kérlek ruhát, meg pénzt, amint itt lesztek mindent elmondok... - szipogok.
-Azonnal indulunk! - mondja. Bólogatok, de mivel már lerakta, én is lerakom.
Felmegyek Narához. Aki a lábát törölgeti, hisz végig mezítláb jöttünk az erdőn.
-Van sebtapasz. - megyek a konyhába, és kiveszem az egyik fiókból a dobozt, és visszamegyek Narához. Leülök a földre, és az ölembe veszem a lábát. Kicsit még vizes, gondolom megmoshatta, mert tiszta is és látom a vágásokat. Elkezdtem kitisztítani, meg bekötözni, mert sajnos, be kellett. -Menj, pihenj le valamely szobában. - homlokon puszilom.
-Yun? - néz rám. -Mi lesz most? Velem? És veled? - szemei könnyesek lettek.
-Még nem tudom... egyenlőre itt maradunk, erről a helyről senki se tud... Anya és apa mindjárt jön és beszélek velük is, Te addig pihenj le. Később felkeltlek, és eszel valami normális ételt is. - simogatom meg az arcát.
Én is megmostam a lábam, kiszedegettem a tűskéket és mire leakartam fertőtlenítőzni, kinyilt az ajtó, és anya rohant be rajta. -Édes Istenek! - zokogva jön oda hozzám, és ölel meg. -Egy hónapja keresünk. - szipog. Elképedek.
-Egy hónap? De... hogy hogy? - nyögtem ki.
-Holnap után egy hónapja, hogy... és múlt héten volt Jun temetése. - mondja apa. Megremegek.
-De én ezt nem értem... hisz csak a múlt héten mentünk sátorozni... - anya elengedett én pedig a kanapéra rogytam.
-Nem Szivem... - szipog anya.
Lehet, hogy állandóan drogoztattak? Vagy nyugtatókat adtak be nekem?
-Amikor elvittek, Jun kómában volt a kórházban, hat napig, aztán mindent elmondott, a tartozásoktól kezdve mindent, és, hogy úgy akart megóvni, hogy elvisz nászútra, de nem jössztök vissza. Át akarta helyeztetni magát, de nem sikerült neki, így téged elvittek. Magát okolta, nem kellett volna elmennetek, ezért kiugrott az emeletről amikor senki se figyelte. Nem hagyták, hogy nyomozni kezdjen utánad. Ebbe pedig belerokkant lelkileg...
Kezeimbe temettem az arcom, és csak sírtam. Már szinte hisztérikusan zokogtam. Megakart menteni, megakart menteni... Csak ez zakatolt a fejemben, én pedig kételkedtem, benne.
-Egy hónap? De... hogy hogy? - nyögtem ki.
-Holnap után egy hónapja, hogy... és múlt héten volt Jun temetése. - mondja apa. Megremegek.
-De én ezt nem értem... hisz csak a múlt héten mentünk sátorozni... - anya elengedett én pedig a kanapéra rogytam.
-Nem Szivem... - szipog anya.
Lehet, hogy állandóan drogoztattak? Vagy nyugtatókat adtak be nekem?
-Amikor elvittek, Jun kómában volt a kórházban, hat napig, aztán mindent elmondott, a tartozásoktól kezdve mindent, és, hogy úgy akart megóvni, hogy elvisz nászútra, de nem jössztök vissza. Át akarta helyeztetni magát, de nem sikerült neki, így téged elvittek. Magát okolta, nem kellett volna elmennetek, ezért kiugrott az emeletről amikor senki se figyelte. Nem hagyták, hogy nyomozni kezdjen utánad. Ebbe pedig belerokkant lelkileg...
Kezeimbe temettem az arcom, és csak sírtam. Már szinte hisztérikusan zokogtam. Megakart menteni, megakart menteni... Csak ez zakatolt a fejemben, én pedig kételkedtem, benne.
