A bűvös szó
Nara
Néhány nap telhetett el a szökésünk óta, de én nem számolom. Megismertem Yun anyukáját, és nagyon jól kijövök vele. Hasonlít az enyémre, csak Ő szerencsére még él…
Pont mesélt nekem valamit, amikor csengettek. Az ütő is megállt bennem. Senki, egyedül Yuna szülei tudják, hol vagyunk. Ijedten meredtem Yun felé, aki az ajtó felé indult. A belső hangom azt ordibálja, hogy meneküljek, bújjak el, de a testem nem hallgat rá. Mereven, feszülten figyelem minden mozdulatát. A kilincs felé nyúl, én pedig egy hatalmasat nyelek. Kinyitja az ajtót, én pedig eléggé meglepetten, de felsóhajtok.
Az ajtóban Jungkook és Jimin áll. M-megsérültek?! De, de mitől? És… Jelvény? Rendőrök..? De akkor… Na, jó… Semmit nem értek…
Jungkook ahogy meglát, elmosolyodik, int, és felém sétál. Még mindig nem fogtam fel, de egy pici mosolyt én is elengedek.
- Szia… - áll meg előttem.
- S-szia… - suttogom alig hallhatóan.
- Tudod… Azt hiszem, magyarázattal tartozom… - vakarja meg a tarkóját.
Csak bólintok és elnézek róla Yunra és Jiminre. Valamit beszélnek Yun anyukájával, de nem igazán értetek belőle semmit, hiába van szinte mellettem. Elbúcsúzik tőlünk és elmegy. Jimin és Yuna megölelik egymást és el is mennek a szobába.
Jungkook leguggol elém és magához fordítja az arcomat. Látom rajta, hogy bizonytalan. Eddig mindig annyira érzelemmentes és leolvashatatlan arca volt, de most látom, hogy valamiben bizonytalan.
- Tudod… - sóhajtott fel.
- Igazából… Nem… Nem tudok semmit… - rázom meg a fejemet szomorúan.
Feláll és megfogja a kezemet, aztán felhúz maga mellé. Lassan, szinte szaggatottan átkarol és magához ölel. Kikerekedett szemekkel figyelem a jelvényt, ami szinte az arcomba nyomódik.
Egy ismerős illat férkőzik az orromba, ezzel teljesen ellazítva engem. Félve átölelem Jungkook derekát, ezzel csak még jobban magamhoz nyomva.
Felsóhajt és a hajamba túrja a kezét. Elkezdi simogatni a fejem és nyom egy puszit a fejtetőmre.
A mellkasához nyomom az arcom és átadom magam az édes-kesernyés borzongásnak.
Valamiért mosolyognom kell, és el is engedem. Csak egy egyszerű mosolyra számítottam, de jön mellé egy kis kuncogás is.
- Min nevetsz? – emeli fel a fejem.
- Nem tudom… Valamiért… Valamiért boldognak érzem magam.
- Szép, vagy amikor mosolyogsz. – simított ki egy tincset az arcomból.
Picit elpirulok, már nem csak a bók miatt, de a közelsége miatt is.
- Nem vagy végre sápadt…
- Jó a koszt. – nyújtom ki kuncogva a nyelvem.
- De kis vicces valaki. – vonja fel a fél szemöldökét.
Ezután persze a kínos csend… Csak nézünk egymás szemébe egy-egy fél mosollyal. Gyönyörűen csillognak az íriszei, szinte elveszek bennük.
Olyan közel van, és ez boldogsággal tölt el. Ez a közelség is egyre csak nő köztünk. Jobban és jobban közeledik, én pedig remegni kezdek. Nem a félelemtől, hanem a bizonytalanságtól.
- Ne félj… - suttogja szinte az ajkaimra.
Egy nagyon pici „hm”-re futja, mert belém folytja a szót. A száját lágyan, de mégis akaratosan nyomja az enyémre. Megremegek és elvesztem az egyensúlyom. A ruhájába kapaszkodok, ezzel húzva magam után a padlóra. Amint észbe kap, megtámaszt, és nem hagy elesni.
- M-minden oké..? – kérdezi aggodalmasan.
- Igen… Legalább is, azt hiszem… - fixírozom tovább a jelvényét.
- Mi a baj?
- R-rendőr vagy, igaz?
- Igen… Nem túl régóta.
- De… Akkor… Miért..? – remeg meg a hangom, mielőtt megindulnak a könnyeim.
- Ezt a parancsot kaptuk… - suttogja a fülembe és a fültövemre csókol.
Felsóhajtok, és kiráz a hideg, de ég az ajkainak a helye.
Mi van velem..?
- É-és akkor most kik is a jók még? – szipogok a pólójába bújva.
- Én és Jimin. Ugyebár Hoseok, Suga és Taehyung.
- M-mi történt Jimin karjával?
- Öh… M-meg lőtték…
- Kicsoda? – kaptam fel a fejem félénken.
- Az most nem érdekes… Majd elmagyarázom.
- D-de!
- Semmi de… Most pedig… Jobban érzed már magad?
- Nagyjából… De… Még mindig megtalálhatnak, nem? Jin és Mon…
- Nem hagyjuk… - nyom egy puszit a homlokomra.
Beletúr a hajamba és a fejemet simogatja. Én, akár valami kiscica, úgy simulok hozzá, épp hogy nem dorombolok neki.
Annyi kérdést akarok feltenni, de vagy nem merem megkérdezni, vagy nem akarom, hogy elszakadjon tőlem.
Valami elkezdett rezegni a dzsekije zsebében és elenged.
- Bocsánat… - nyom egy utolsó puszit a fejemre.
Előkotor a zsebéből egy telefont és felveszi. Kicsit arrébb megy, amitől még őt is alig hallom.
- Hallo? Igen, én vagyok. Fejlemény? Rendben. Indulunk! Visz hall…
Visszacsúsztatja, és utoljára magához ölel.
- Sajnálom, de mennünk kell…
Nem válaszolok, csak felsóhajtok és elengedem.
Jimin és Yun után indul és bekopog a szobába.
- Jimin, fejlemény a Monster ügyben…
Besétálok a konyhába és engedek magamnak egy pohár vizet. Lassan iszogatni kezdem, ezzel elterelve a figyelmem a többiekről.
Leteszem a poharat és a konyhapultra támaszkodok.
- Nara… - ölel meg hátulról Jungkook. – Szeretlek… - suttogja a fülembe.
Teljesen lefagyok tőle, mégis felé fordulok.
Megfogja két oldalt az arcomat és ismételten megcsókol. Kiráz a hideg, de most végre megállok a lábamon.
Ahogy elválik tőlem, elmosolyodik, int egyet és ott hagy. Elmegy…
Hallom az ajtó csukódását és a zár kattanását.
Elment… Elment, és én alig beszéltem vele. Már hiányzik, pedig alig két perce még az ajkaimat csókolta puhán, és most az az üresség...
Tényleg… Milyen puha az ajka. És az illata… Megbódít. Az érintése… Elolvadok tőle.
Nara, te szerelmes vagy…
- Minden oké Nara? – lóbálja meg a kezét előttem Yuna.
- I-igen. Persze. Miért ne lenne rendben?
- Hm, csak mert már öt perce csak meredsz magad elé.
- Yun… - nézek rá kicsit félve.
- Hm?
- Milyen az, amikor szerelmes vagy?
- Miért kérdezed?
- Csak… Csak mert, olyan furán érzem magam mióta eljöttünk.
- Hogy érted, hogy furcsán? – mosolyodik el és leül a pult mellé.
- Most… Jungkook… Megcsókolt. – hadrom alig érthetően.
- És, milyen volt?
- Olyan… Jó érzés, de még is mart valami. Keserű, de mégis, méz édes… Össze tudtam volna rogyni, ha nem tart jól. És amikor megölelt… Reszketni kezdtem, pedig nem féltem tőle. Ez szerelem lenne?
- Hát… - áll fel a székről. – Szerintem, teljes mértékben az. – kócolja össze a hajamat egy kicsit.
Felkuncogok és elmosolyodok.
Valahogy jobban érzem magam. De most féljek-e vagy ne? Van rá esély, hogy Mon vagy Jin pont itt keres minket?
Miért nem kérdeztem meg Jungkookot?
