Gyilkoló fájdalom
~Nara~
Fáj mindenem… Ez a rohadt bűz is elviselhetetlen. A sebeim égnek, mocskosnak érzem magam… Miért teszik ezt velem? Fordul meg már századszorra is bennem ugyan ez a kérdés. Lépteket hallok az ajtó felől, majd mintha valaki kulcsot dugott volna a zárba. Kattan egy hatalmasat, amitől az épp, hogy nem üres szoba belezeng. Jin meg egy másik csávó jött be az ajtón. Az a nyomorék még mindig ugyan olyan undorítóan vigyorog.
- Suga, rendezd le a kis csajt, aztán hozd a másik mellé. - böki oda a neki, aki csak bólint.
Odalép hozzám és megfogja a karom. Fájdalmasan felsikkantok hisz így is majdnem leszakad.
- Szedd a lábad! Nem várathatjuk meg Őket!- ráncigál végig a folyosón.
Ha csak egy kicsi erőm lenne, már rég kitéptem volna a kezemet az övéből és menekülnék.
- Hova viszel?- adom bele minden erőmet, hogy meg tudjak szólalni.
- Ha annyira érdekel, megmosdatlak. – ránt rajtam még egy nagyot, amitől majdnem elesek.
Egy hatalmas vasajtó előtt megállunk, ott végre elenged, de csak addig, amíg kinyitja. Minden normális ember már rég menekült volna, de nekem meg se fordult a fejemben. A végén még rosszabb lenne ennél is.
- Befele!- szól rám erőteljesen, amitől összerezzenek, de nem tudok elindulni. – Nem hallod!? Indulj már meg!- belök az ajtón, amitől elesek és még egy horzsolást összeszedek.
Csepp a tengerben… Az az apró horzsolás a térdemen semmi, a többihez képest.
- Gyere utánam!
Jobbnak látom hallgatni rá, ezért minden erőfeszítésemmel, lassan de feltápászkodtam és követtem egy talán zuhanyzónak nevezhető elkerített részhez.
- Vedd le a ruháid és állj be oda!
Remegve próbálom megfogni a ruhám alját, de a kezem nem hallgat rám. Ez a Suga gyerek vagy, hogy hívják, nagyot sóhajt és lecibálja rólam a hálóinget. Beállít a zuhanyrózsa alá és megnyitja a vizet. Fájdalmasan felszisszenek, ahogy vízéri a testem.
- Nesze! Mosd át magad. – nyújt egy rongyot felém.
Nem tudok megmozdulni, helyette inkább a lábaim adják fel a szolgálatot és elesek megint.
- Ne, már hogy még ezt is nekem kell elintéznem?- forgatja a szemét és elzárja a vizet. Odalép hozzám és áttörölget azzal a durva anyaggal. – Próbáld meg megtörölni magad. Kerítek neked valamit. – dob a fejemre egy törölköző szerűséget.
Végre meg tudok mozdulni és körbetörölgetem magam. A fal mentén feltápászkodok és amennyire tudom magamra csavarom a törölközőt.
- Azt tedd le, mert ezt fogod felvenni. – nyom a kezembe egy kis csomagot. – Na, rajta. Vagy azt akarod, hogy segítsek felöltözni?- húzza perverz mosolyra a száját.
Nem mondtam semmit, de letépi a takarásom és a hajamnál fogva magához ránt. Vadul ráharap az alsó ajkamra, amitől én fájdalmasan felnyögök. Játszi könnyedséggel kényszerít térdre.
- Rajta. Tedd a dolgod!- néz rám megvetően és felém löki a csípőjét. – Van még, mit tanulnod. - elkezdi kicsatolni az övét és letolja a nadrágját. – Na, rajta!
- Meddig vacakolsz még?- hallom JungKook hangját az ajtó felől. – Szerintem Monster nem örülne, ha tudná, mit csinálsz meló helyett…
- Te is jókor tudsz jönni… Na, gyere! - felhúz. Rám ad egy csipkés melltartót és egy hozzáillő bugyit. Talán, ha nem itt kéne felvennem még tetszene is.
- Miért kellenek ezek? - kérdezem félve.
Nem válaszol, csak karon ragad megint és továbbvezet. Ledob, elém egy tűsarkút majd jelez, hogy vegyem fel. Miután tovább visz, a folyosó végén egy helységből erős fény szűrődik ki. Odáig még csak finoman húz, de ahogy belépünk átvált rángatásba. A teremben már Yuna is ott van. Belök mellé.
- Na, végre! Azt hittem soha nem hozod meg. – vigyorog rám Jin.
- Megérkeztek. – teszi le a telefont Mon.
- Hé, cicu! – vigyorog rám megint undorítóan Jin. – Ajánlom, hogy jól csináld, mert megemlegeted.
Bejön rengeteg férfi és méregetnek minket, mint valami árut. Elfog a félelem és remegni kezdek.
- Tesztelném a kicsikét. - mutat rám egy kigyúrt, tetovált fickó.
- Jó választás, Taeyang. Szabad a pálya. - legyez az ajtó felé Mon.
Taeyang félmosolyra húzza a száját és felrángat. Kivonszol a teremből el egészen egy szobáig. A folyosón még hallom Yuna őrjöngését. Belök a szobába és rávág az ágyra. Felém mászik, és vadul szívni kezdi a nyakamat. Közben a kezeivel letépi rólam azt az egy szál fehérneműt is, ami van. Szájával körbejárja a testemet, mindenhol sötétlila és vörös foltokat hagyva maga után. Egyik kezével vadul rámarkol az egyik mellemre, amire fájdalmasan felsikítok. Szájával a másikat csipkedi, harapdálja erőteljesen. Ha akarnám, se tudnám élvezni. Szabad kezével, teljes erővel belém hatol, amire egy hatalmas sikítás és nyögés szerűséget hoz fel belőlem. Megszabadítja magát a nadrágjától és semmivel se törődve belém vezeti hatalmas meredező férfiasságát. A levegőm bent ragad és egy hang nem jön ki a torkomon. Sírással kombinálva nyögök, miközben ő erőteljeseket lök rajtam. Egyre csak gyorsít a tempón én pedig már homályosan látok, de a fájdalmat még érzem. Eszméletlen tempóval mozog bennem én, pedig mint egy rongybaba fekszek alatta félájultan. Hirtelen megfeszül, és valami meleg folyik kettőnk közé. Hatalmas rántással kihúzza belőlem magát. A feszítés elmúlt, de a fájdalom még mindig megvan. Egyre homályosabb minden...
- Suga, rendezd le a kis csajt, aztán hozd a másik mellé. - böki oda a neki, aki csak bólint.
Odalép hozzám és megfogja a karom. Fájdalmasan felsikkantok hisz így is majdnem leszakad.
- Szedd a lábad! Nem várathatjuk meg Őket!- ráncigál végig a folyosón.
Ha csak egy kicsi erőm lenne, már rég kitéptem volna a kezemet az övéből és menekülnék.
- Hova viszel?- adom bele minden erőmet, hogy meg tudjak szólalni.
- Ha annyira érdekel, megmosdatlak. – ránt rajtam még egy nagyot, amitől majdnem elesek.
Egy hatalmas vasajtó előtt megállunk, ott végre elenged, de csak addig, amíg kinyitja. Minden normális ember már rég menekült volna, de nekem meg se fordult a fejemben. A végén még rosszabb lenne ennél is.
- Befele!- szól rám erőteljesen, amitől összerezzenek, de nem tudok elindulni. – Nem hallod!? Indulj már meg!- belök az ajtón, amitől elesek és még egy horzsolást összeszedek.
Csepp a tengerben… Az az apró horzsolás a térdemen semmi, a többihez képest.
- Gyere utánam!
Jobbnak látom hallgatni rá, ezért minden erőfeszítésemmel, lassan de feltápászkodtam és követtem egy talán zuhanyzónak nevezhető elkerített részhez.
- Vedd le a ruháid és állj be oda!
Remegve próbálom megfogni a ruhám alját, de a kezem nem hallgat rám. Ez a Suga gyerek vagy, hogy hívják, nagyot sóhajt és lecibálja rólam a hálóinget. Beállít a zuhanyrózsa alá és megnyitja a vizet. Fájdalmasan felszisszenek, ahogy vízéri a testem.
- Nesze! Mosd át magad. – nyújt egy rongyot felém.
Nem tudok megmozdulni, helyette inkább a lábaim adják fel a szolgálatot és elesek megint.
- Ne, már hogy még ezt is nekem kell elintéznem?- forgatja a szemét és elzárja a vizet. Odalép hozzám és áttörölget azzal a durva anyaggal. – Próbáld meg megtörölni magad. Kerítek neked valamit. – dob a fejemre egy törölköző szerűséget.
Végre meg tudok mozdulni és körbetörölgetem magam. A fal mentén feltápászkodok és amennyire tudom magamra csavarom a törölközőt.
- Azt tedd le, mert ezt fogod felvenni. – nyom a kezembe egy kis csomagot. – Na, rajta. Vagy azt akarod, hogy segítsek felöltözni?- húzza perverz mosolyra a száját.
Nem mondtam semmit, de letépi a takarásom és a hajamnál fogva magához ránt. Vadul ráharap az alsó ajkamra, amitől én fájdalmasan felnyögök. Játszi könnyedséggel kényszerít térdre.
- Rajta. Tedd a dolgod!- néz rám megvetően és felém löki a csípőjét. – Van még, mit tanulnod. - elkezdi kicsatolni az övét és letolja a nadrágját. – Na, rajta!
- Meddig vacakolsz még?- hallom JungKook hangját az ajtó felől. – Szerintem Monster nem örülne, ha tudná, mit csinálsz meló helyett…
- Te is jókor tudsz jönni… Na, gyere! - felhúz. Rám ad egy csipkés melltartót és egy hozzáillő bugyit. Talán, ha nem itt kéne felvennem még tetszene is.
- Miért kellenek ezek? - kérdezem félve.
Nem válaszol, csak karon ragad megint és továbbvezet. Ledob, elém egy tűsarkút majd jelez, hogy vegyem fel. Miután tovább visz, a folyosó végén egy helységből erős fény szűrődik ki. Odáig még csak finoman húz, de ahogy belépünk átvált rángatásba. A teremben már Yuna is ott van. Belök mellé.
- Na, végre! Azt hittem soha nem hozod meg. – vigyorog rám Jin.
- Megérkeztek. – teszi le a telefont Mon.
- Hé, cicu! – vigyorog rám megint undorítóan Jin. – Ajánlom, hogy jól csináld, mert megemlegeted.
Bejön rengeteg férfi és méregetnek minket, mint valami árut. Elfog a félelem és remegni kezdek.
- Tesztelném a kicsikét. - mutat rám egy kigyúrt, tetovált fickó.
- Jó választás, Taeyang. Szabad a pálya. - legyez az ajtó felé Mon.
Taeyang félmosolyra húzza a száját és felrángat. Kivonszol a teremből el egészen egy szobáig. A folyosón még hallom Yuna őrjöngését. Belök a szobába és rávág az ágyra. Felém mászik, és vadul szívni kezdi a nyakamat. Közben a kezeivel letépi rólam azt az egy szál fehérneműt is, ami van. Szájával körbejárja a testemet, mindenhol sötétlila és vörös foltokat hagyva maga után. Egyik kezével vadul rámarkol az egyik mellemre, amire fájdalmasan felsikítok. Szájával a másikat csipkedi, harapdálja erőteljesen. Ha akarnám, se tudnám élvezni. Szabad kezével, teljes erővel belém hatol, amire egy hatalmas sikítás és nyögés szerűséget hoz fel belőlem. Megszabadítja magát a nadrágjától és semmivel se törődve belém vezeti hatalmas meredező férfiasságát. A levegőm bent ragad és egy hang nem jön ki a torkomon. Sírással kombinálva nyögök, miközben ő erőteljeseket lök rajtam. Egyre csak gyorsít a tempón én pedig már homályosan látok, de a fájdalmat még érzem. Eszméletlen tempóval mozog bennem én, pedig mint egy rongybaba fekszek alatta félájultan. Hirtelen megfeszül, és valami meleg folyik kettőnk közé. Hatalmas rántással kihúzza belőlem magát. A feszítés elmúlt, de a fájdalom még mindig megvan. Egyre homályosabb minden...
Beszélgetést hallok, de nem értem mit mondanak. Lassan sötétedik el a szoba. A szemhéjaimat mintha ólom húzná lefele. A fájdalom is elmúlik lassan. Nem marad más csak a sötétség.
Vajon végre megszabadultam?
