Broken souls~ 11.rész

Kérdések és válaszok

~Nara~

Mást sem tudok, mint sírni magamban. Teljesen összetörtem… Ha Yuna nem lenne, már belehaltam volna. Gyengéd cirógatást érzek az arcomon, amire kicsit kinyitom a szemem.
- Hogy vagy? – kérdezte halkan.
- Fáj… - suttogok, pedig ordítani tudnék.
Annyi dolog cikázik a fejemben, és mindet meg akarom kérdezni Yunatól de egyszerűen nincs erőm. Muszáj… Muszáj pihennem…
- Sajnálom… - suttogja  Yuna halkan.
Ne sajnáld, nem a te hibád. Téged is akaratodon kívül hoztak ide. Téged is kihasználnak, és nem tudod miért.
Legszívesebben most felállnék, átölelném és elmondanám ezeket neki. De nem tudom… Sajog mindenem, a sérüléseim égnek.
Hirtelen kivágódik az ajtó és Mon jön be rajta. Nagyon megrémülök a hirtelen hangtól és a csapódástól.
- Gyere!- ragad karon, amitől ha tudnék, ordítanék, de csak egy pár könnycseppet tudok kiadni magamból a fájdalom miatt. Nagy lendülettel ránt fel, amitől alig tudok megállni.
- Ne! Ne vidd el! – ugrik utánam Yuna és próbál visszaszerezni az erős szorításból.
- Még nem csinálja tökéletesen a dolgát. – ellöki magától erősen. – Ma Tae fog kezelésbe venni. Ő kicsit durvább, mint Jimin, szóval légy jó kislány, hogy ne kelljen kidobni téged holtan az út szélére. – vágja neki oda. Maga előtt tuszakol előre így esélyem sincs visszanézni Yunara.
- Ho-hová viszel? – kérdezem remegő hangon.
- Tanulsz szépen pár dolgot… - mondja és tol tovább. Végig visz a folyosón és az egyik ajtónál megállunk. Egyre jobban kezdek félni. Lehet, hogy ő is megérezte, ahogy enyhén remegek, mert gúnyosan néz rám. Bevonszol az ajtón és egy irodaféleségben kötünk ki.  Erősen körbefogja a derekamat és felültet az íróasztalra. – Első lecke. Nem ellenkezel bármit is tesznek veled. – erőset ránt a hajamon és lesmárol. Ahogy elenged, köhögni kezdek. – Remélem megjegyezted. – gyengéd mozdulattal törli le a könnyeket a szememből, amitől elfordulok. Undorító. Ugyan olyan, mint Jin. Erőszakoskodik és aztán meg próbál gyengéd lenni velem. Kapja be magának. – Második lecke. Ha bármit parancsolnak neked, te azonnal megteszed. Tedd a dolgod. – vigyorodik el és lehúzza a sliccét. – Ne csak nézz! Állítsd fel! – kiabál rám, amitől megindulnak a könnyeim és remegni kezdek. Látom rajta, hogy bármelyik pillanatban képes lenne megölni.
Félve, de felé emelem a kezemet. Kicsit meglepte, hogy tényleg megmozdultam. Mivel eléggé ügyetlennek bizonyulok, rásegít az egyik kezével. Undorral, de megteszem, amit követel.
- Na, látod, tudsz te, ha akarsz. Harmadik lecke. Ha kell, akkor szétbaszatod magad, csak a kuncsaft élvezze. Minél többet adjon meg érted.
Na, jó. Itt szakadt el a cérna. Én ezt nem csinálom!
Próbálok menekülni, de túl erősen szorítja az oldalam. A könnyeim hihetetlen erővel kezdenek el hullani. Elkezdi lehúzgálni a ruhákat rólam. Összeszorítom a szemeimet és elfordítom a fejem, hogy ne kelljen az övéibe néznem.
- Na, nem. Itt most te leszel az, aki dolgozik. – megfogja az államat és erőszakosan maga felé rántja a fejemet.
Megint vadul átdugja a nyelvét a számba. Végre van annyi lélekjelenlétem, hogy megharapjam. Fájdalmasan felszisszen és elhúzódik tőlem. Jutalomként egy erőteljes pofont kapok, amitől elterülök oldalfekvésben az asztalon.
- Nem volt túl jó ötlet. Ezzel most nagyon felbasztál! – üvölti és a hajamnál fogva felrángat. Megint ütésre emeli a kezét, amire ismét csak összeszorítom a szemem és várom a fájdalmat. Nem kell sokat várnom meg is kapom. – Ha magadhoz tértél a hülyeségből, folytasd. – mondja közönyösen és lenézően.
Én csak szó nélkül felülök és fogom az arcom a fájós részen.
- Ha… Ha válaszolsz a kérdéseimre, megkapod, amit akarsz… - suttogom halkan. Többre nem futja most.
- Selyem lepedőt nem akarsz? Aranyszegéllyel? – vág pofákat és leül egy székre. – Na, jó. Mit akarsz tudni?
- Miért vagyok itt?
- Apádnak hatalmas tartozása volt. Nem törlesztett soha.
- Tartozás?
- Igen. Hát nem tudtad? A drága apucikád egy mocskos drogfüggő volt. Rengeteg adósságot halmozott fel miatta.
- Ez nem lehet igaz…
- Pedig de. Aztán persze felóhajtotta dobni a pacskert én pedig itt maradtam pénz nélkül. Érdekes történet nem? Elég sok nyomozásomba került, de aztán megtaláltam a kicsi-kicsi lányát. Majd te szépen ledolgozod azt, amit apád összeszedett.
Apa… Ez nem lehet… Pont ő… Drogfüggő? De..?
Szépen lassan kezdem elveszteni a kontrolt és egyszerűen csak sírok. Sírok és egy darabig csak ez mengy. Persze a sírás átmegy hisztibe és az is szép lassan hiszti rohammá fejlődik. Mire észbe kapok Mon fog le és valami nyugtatót magyaráz. Az ajtó felé fordít, ami tárva nyitva van. Jin rohan be rajta. Valami van a kezébe, de a könnyeim miatt nem látom. Lefogja a bal karomat és beleszúr valamit. A kapálózásom kicsit lelassul, így már könnyedén lefognak.  Egyre homályosabb a közeg körülöttem. Forog a világ velem. Mindenből csak Mon üvöltése marad meg.
- Te hülye, vagy bazdmeg?! Az egy lovat is kiütne!
Ezek után minden elsötétül. Most is csak apám jár az eszemben… Miért? Hogy tudott rászokni a drogra?
Kész... Végem, teljesen összetörtem… Már biztos lemondtak rólam… Mást se tudok megint csak sírni és sajnálkozni… Yunanak is biztos van baja, sőt talán még több is…

Broken souls~ 10. rész

...csak Nara.
*Yuna*

Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó...
És Én betartom az ígéretem. Kiviszem innen Narát, de ehhez sajnos rendes terv kell, és magamba bolondítani az egyik fiút. Jimin és Hope a két jelölt...
Nara lassan kezd teljesen magához jönni, így lágyan kezdtem simogatni az arcát.
-Hogy vagy? - kérdem halkan.
-Fáj... - motyogja.
-Sajnálom...
Erre nem tudok mit mondani.
Mon jött be nagy lendülettel, mire Nara ijedten rezzent össze.
-Gyere! - karon ragadja Narát és kiszakitja a karjaimból.
-Ne! Ne vidd el! - állok fel azonnal és próbálom kiszabadítani Mon markából.
-Még nem csinálja tökéletesen a dolgat. - fogja meg a karom és oldalra lök. -Ma Tae fog kezelésbe venni. Ő kicsit durvább mint Jimin, szóval légy jó kislány, hogy ne kelljen kidobni téged holtan az út szélére. - mondja és pont bejön Tae. Rám vigyorog. Mon kimegy, maga előtt tolva Narát aki engem néz, Én pedig könnyes szemmel nézek rá. Megígértem neki pedig, hogy senki se fogja bántani és kiviszem innen, most mégis kudarcot valottam.
-Játszani akarok. - szólal meg mély hangján. Rá néztem.
-Van két kezed, játsz magaddal. - válaszolok közönyösen. Rám mosolyogva lép hozzám, megsimogatja az arcom, és a szemeimbe néz.
-Légy jó kislány és élvezni fogod. - mondja komoly arccal. Nem válaszolok. Óvatosan leveszi rólam a pólót amit fel vettem Mon utáni dolog után, és az ágyhoz tol. -Kicsit feküdj feljebb. - utasít. Nem akarok bajt, hát megteszem amit akar. Fölém hajol, és valamit csinál fölöttem, aztán, felemelte a kezeim, és odabilincselte azokat az ágyhoz. -Engedj el! - kérem.
-Nem nem... - megrázta a fejét és egy dobozt rakot az ágyra, amit az ágy alól szedte ki. Megijedtem. Először egy kendőt vesz ki aztán beköti a szemem. -Szereted, ha téged tesznek előre? Már mint, hogy a Te kielégülésed a legfontosabb? - kérdi. Leheletét a mellkasomon érzem.
-Nem... még ilyen nem volt velem... - kezdtem szaporán szedni a levegőt.
-Akkor most lesz. - puha, szinte pihe könnyü valami ért hozzám, amitől megremegtem. -Jó? - kérdi halkan. Bólogatok. -Rendben. - mondja. Ajkai érnek hozzám, keze pedig becsúszott a bugyimba. Nagyon óvatosan kezd simogatni, amitől felsóhajtok. -Látod? Megy ez neked... - végig nyal a mellkasomon. -Kár, hogy ilyen könnyen lemondott rólad a drága zsarukánk... - agyam mivel takarékon volt a finom érintés miatt, most újra maximumon dolgozott.
-Lemondott? Ezt, hogy érted? - kérdem, és, hogy ne legyen feltűnő, szélesebb terpeszre raktam a lábaim.
-Nagyon sokkal tartozott, Monsternak. - két oldalt megfogta a bugyim és levette.
-Tartozott? Nekem miért nem szólt erről? - kérdem, nem vagyok benne biztos, hogy, választ is kapok rá.
-Az apja elég nagy szerencse játékos volt, de miután meghalt, a fia mindent magára vállalt. - betolta az egyik ujját és mozgatni kezdte. -Aztán a drága fia szerelmes lett, és kellett  új kocsira, ajándékokra, meg a vacsorákra pénz, hát máshoz nem tudott fordulni... -megéreztem a nyelvét magamban, amitől hangosan felnyögtem.
Viszont el se hiszem, hogy ez igaz, hogy Jun képes volt erre. Engem eladni?
Erre fel mondta, Mon, hogy sok pénzt hozok neki? Nem tudom... túl sok a kérdés semmi válasz, és túl jó amit lent csinál velem Tae. Szerencsére nem látja, hogy sírok.  Igen, könnyeim annyira folytak, hogy, már vizes volt a kendő. Taehyung abbahagyta amit csinált, és éreztem, hogy leveszi a kendőt.
-Miért sírsz? - kérdi.
-Becsapott! Elárult! - kezdtem kiabáltam.
-Ő csak annyit mondott majd a nászút után kapunk meg, de Mon túl makacs volt, és követett téged, de akkor nem tudtuk, hogy, Ő is ott lesz. - letörli az arcom és sajnálkozva néz rám.
-Oldozz el! - nézek rá. -És dugj meg, nem akarom, hogy finomkodj velem! - rántom meg a kezem.
-De... - kezd ellenkezni.
-Jimin! - kezdek kiabálni. Párszor elismétlem a nevét, mire bejön. Rág valamit, biztos evet.
-Mi van? Épp eszek! - szól rám.
-Nem akar elengedni. - nézek rá cica szemekkel. Jimin nagyot néz.
-Miért? - néz Taehyungra.
-Vétlen elkotyogtam neki a zsarus dolgot. - állt fel Tae -És most azt akarja, hogy... kemény legyek vele... - mondja.
-Te idióta! Ha ezt Mon megtudja! - kelt ki magából Jimin.
-Nem mondom el neki, csak engedjetek el. - rángatom meg a kezem. Jimin elenged, mire elkapom a pólóját, és lehúzom magamhoz. -Mi van Jun-nal? - kérdem.
-Öngyilkos lett asszem. - von vállat Jimin. Elengedem.
-Taehyung. - néztem a fiúra. -Folytasd...
Felejteni akarok. Aztán pedig más célom nem lesz, csak Nara!

Broken souls~ 9.rész

Gyilkoló fájdalom

~Nara~

Fáj mindenem… Ez a rohadt bűz is elviselhetetlen. A sebeim égnek, mocskosnak érzem magam… Miért teszik ezt velem? Fordul meg már századszorra is bennem ugyan ez a kérdés. Lépteket hallok az ajtó felől, majd mintha valaki kulcsot dugott volna a zárba. Kattan egy hatalmasat, amitől az épp, hogy nem üres szoba belezeng. Jin meg egy másik csávó jött be az ajtón. Az a nyomorék még mindig ugyan olyan undorítóan vigyorog.
- Suga, rendezd le a kis csajt, aztán hozd a másik mellé. - böki oda a neki, aki csak bólint.
Odalép hozzám és megfogja a karom. Fájdalmasan felsikkantok hisz így is majdnem leszakad.
- Szedd a lábad! Nem várathatjuk meg Őket!- ráncigál végig a folyosón.
Ha csak egy kicsi erőm lenne, már rég kitéptem volna a kezemet az övéből és menekülnék.
- Hova viszel?- adom bele minden erőmet, hogy meg tudjak szólalni.
- Ha annyira érdekel, megmosdatlak. – ránt rajtam még egy nagyot, amitől majdnem elesek.
Egy hatalmas vasajtó előtt megállunk, ott végre elenged, de csak addig, amíg kinyitja. Minden normális ember már rég menekült volna, de nekem meg se fordult a fejemben. A végén még rosszabb lenne ennél is.
- Befele!- szól rám erőteljesen, amitől összerezzenek, de nem tudok elindulni. – Nem hallod!? Indulj már meg!- belök az ajtón, amitől elesek és még egy horzsolást összeszedek.
Csepp a tengerben… Az az apró horzsolás a térdemen semmi, a többihez képest.
- Gyere utánam!
Jobbnak látom hallgatni rá, ezért minden erőfeszítésemmel, lassan de feltápászkodtam és követtem egy talán zuhanyzónak nevezhető elkerített részhez.
- Vedd le a ruháid és állj be oda!
Remegve próbálom megfogni a ruhám alját, de a kezem nem hallgat rám. Ez a Suga gyerek vagy, hogy hívják, nagyot sóhajt és lecibálja rólam a hálóinget. Beállít a zuhanyrózsa alá és megnyitja a vizet. Fájdalmasan felszisszenek, ahogy vízéri a testem.
- Nesze! Mosd át magad. – nyújt egy rongyot felém.
Nem tudok megmozdulni, helyette inkább a lábaim adják fel a szolgálatot és elesek megint.
- Ne, már hogy még ezt is nekem kell elintéznem?- forgatja a szemét és elzárja a vizet. Odalép hozzám és áttörölget azzal a durva anyaggal. – Próbáld meg megtörölni magad. Kerítek neked valamit. – dob a fejemre egy törölköző szerűséget.
Végre meg tudok mozdulni és körbetörölgetem magam. A fal mentén feltápászkodok és amennyire tudom magamra csavarom a törölközőt.
- Azt tedd le, mert ezt fogod felvenni. – nyom a kezembe egy kis csomagot. – Na, rajta. Vagy azt akarod, hogy segítsek felöltözni?- húzza perverz mosolyra a száját.
Nem mondtam semmit, de letépi a takarásom és a hajamnál fogva magához ránt. Vadul ráharap az alsó ajkamra, amitől én fájdalmasan felnyögök. Játszi könnyedséggel kényszerít térdre.
- Rajta. Tedd a dolgod!- néz rám megvetően és felém löki a csípőjét. – Van még, mit tanulnod. - elkezdi kicsatolni az övét és letolja a nadrágját. – Na, rajta!
- Meddig vacakolsz még?- hallom JungKook hangját az ajtó felől. – Szerintem Monster nem örülne, ha tudná, mit csinálsz meló helyett…
- Te is jókor tudsz jönni… Na, gyere! - felhúz. Rám ad egy csipkés melltartót és egy hozzáillő bugyit. Talán, ha nem itt kéne felvennem még tetszene is.
- Miért kellenek ezek? - kérdezem félve.
Nem válaszol, csak karon ragad megint és továbbvezet. Ledob, elém egy tűsarkút majd jelez, hogy vegyem fel. Miután tovább visz, a folyosó végén egy helységből erős fény szűrődik ki. Odáig még csak finoman húz, de ahogy belépünk átvált rángatásba. A teremben már Yuna is ott van. Belök mellé.
- Na, végre! Azt hittem soha nem hozod meg. – vigyorog rám Jin.
- Megérkeztek. – teszi le a telefont Mon.
- Hé, cicu! – vigyorog rám megint undorítóan Jin. – Ajánlom, hogy jól csináld, mert megemlegeted.
Bejön rengeteg férfi és méregetnek minket, mint valami árut. Elfog a félelem és remegni kezdek.
- Tesztelném a kicsikét. - mutat rám egy kigyúrt, tetovált fickó.
- Jó választás, Taeyang. Szabad a pálya. - legyez az ajtó felé Mon.
Taeyang félmosolyra húzza a száját és felrángat. Kivonszol a teremből el egészen egy szobáig. A folyosón még hallom Yuna őrjöngését. Belök a szobába és rávág az ágyra. Felém mászik, és vadul szívni kezdi a nyakamat. Közben a kezeivel letépi rólam azt az egy szál fehérneműt is, ami van. Szájával körbejárja a testemet, mindenhol sötétlila és vörös foltokat hagyva maga után. Egyik kezével vadul rámarkol az egyik mellemre, amire fájdalmasan felsikítok. Szájával a másikat csipkedi, harapdálja erőteljesen. Ha akarnám, se tudnám élvezni. Szabad kezével, teljes erővel belém hatol, amire egy hatalmas sikítás és nyögés szerűséget hoz fel belőlem. Megszabadítja magát a nadrágjától és semmivel se törődve belém vezeti hatalmas meredező férfiasságát. A levegőm bent ragad és egy hang nem jön ki a torkomon. Sírással kombinálva nyögök, miközben ő erőteljeseket lök rajtam. Egyre csak gyorsít a tempón én pedig már homályosan látok, de a fájdalmat még érzem. Eszméletlen tempóval mozog bennem én, pedig mint egy rongybaba fekszek alatta félájultan. Hirtelen megfeszül, és valami meleg folyik kettőnk közé. Hatalmas rántással kihúzza belőlem magát. A feszítés elmúlt, de a fájdalom még mindig megvan. Egyre homályosabb minden... 

Beszélgetést hallok, de nem értem mit mondanak. Lassan sötétedik el a szoba. A szemhéjaimat mintha ólom húzná lefele. A fájdalom is elmúlik lassan. Nem marad más csak a sötétség. 

Vajon végre megszabadultam?

Broken souls~ 8. rész

Ígérem...
*Yuna*
Dohos szag már szinte szét marja az orrom. A lány alszik, és második napja meg se szólal, pedig kérdeztem tőle, hogy hívják, hány éves, mit szeret csinálni, de csak ült, maga elé meredve.
-Nara a nevem... - szólal meg. Azt hittem alszik.
-Szép név. - mondom -illik hozzád. Én Yuna vagyok. - nem válaszolt, de már ez is haladás. Kinyílt az ajtó, és Hope lép be rajta. Óvatosan fogja meg a karom és húz fel majd kiindul. Épp, hogy felérünk a lépcsőn, Suga jelenik meg, bicent Hopenak, és leszalad a lépcsőn. Nem! Nem hagyhatom, hogy újra bántsák!
Mon jelenik meg előttünk, Én pedig leblokkolok. Pedig már kész terv volt a fejemben, hogy leütöm, aztán Sugat és Narát fogva elrohanok. Erre megjeleni Ő, agyam pedig nulla százalékban teljesít. Remek.
-A vörös fűzőset ad rá, és rendesen fürdesd meg. - néz végig rajtam.
-Felnőtt vagyok már! - förmedek rá.
-Óh, azt eddig is tudtam! De biztosra megyek. - vigyorogva néz rám. Szívesen felpofoznám.
Nos, miután lezuhanyoztam, mert nem hagytam, hogy Hope tegye, alaposan megtöröltem magam, meg a hajam is megszáritottam, köntöst vettem fel, és kimentem, mert elvileg kint a ruhám. Jó volt tisztán lenni.
-Szórakozol velem? - kérdem amikor kimegyek és egy vörös fekete csipke fűző fogad az agyon.
-Én nem! - mondja, de rám se pillant.
-Én ezt nem veszem fel! - vágom magam az ágyra.
-Akkor meztelenül viszlek ki. - néz rám. Csak egy vékony köntös van rajtam, ami alig takar. Elpirulok ahogy végig mér, de megijedek amikor fel áll és hozzám lép. Vállamról letolja az anyagot, leveszi a maszkot és a vállamra hajolva óvatosan megcsókolja a vállam. Ez jól esik, mert nem durva. -Öltözz fel. - néz rám. Bólintok.

Éhes szempárok tapadnak rám amikor Mon a karomnál fogva felvonszol egy kiugróra, mint valami állatot, és ott hagy. Mint egy kiskirály ül le egy fotelba, és terpeszkedve néz minket.  Undorodva nézek végig a férfiakon, és meg kell mondanom, nem rossz pasik. De most nem ezen van a hangsúly. Kezdek hozzá szokni, hogy így állok, előttük, ám amikor Nara is megjelenik, elönt a düh! Szegény szinte reszketve jön mellém. Azonnal karomba zárnám, hogy megnyugodjon, de nem tehetem.  Hogy tehet ilyet Mon? És ezek a perverz szemetek, hogy képesek, ilyen nyugodtan felmérni minket?
Narát az egyik el is viszi, és Én persze kiakadok. Nem hagyhatom, hogy még több folt esen rajta.
-Egedjétek el! - kiabálok, de süket fülekre talál, minden szavam. -Szemét állatok! - csapkodom a fogva tartóm karját, de hasztalan.
-De kis vadóc. - lép elém egy szőke, mire leköpöm.
-Dögöljetek meg! Kijutok innen de sitre váglak titeket az biztos! Ott fogtok megrohadni! - kelek ki magamból. Szőke megtörli az arcát és ad egy pofont, amitől elkábulok. Fejem zugni kezd, fülem cseng, forog velem a szoba és mindenki.
-Adjatok be neki egy kis drogot, aztán kezelésbe veszem. - hallottam tompán a hangot. Kis szurást érzek, a karomban, aztán pár perc múlva, kezdek élénk lenni és vigyorogva nézek szét. El is engednek, Én pedig tántorogva egyenesben állok meg. Persze nehezen a 15 centis sarku cipő miatt.
-Hiába adtatok be drogot, akkor is rohadt seggfejek vagytok. - mondom.
-Gyere szépség, lovagolj meg. - karolja át a derekam a szőke. Hagyom, hogy vezessen, közben érzem, hogy néha belemarkol a fenekembe. Vagy épp a melleimre simit.  Elvezet egy szobába Monnal is beszélget közben, nem csak velem foglalkozik, így megtudom a fiú nevét. Kai.
Hagyom magam a drog miatt, tudatomnál vagyok, érzem mit tesz, ezért gátlástalanul nyögök is alatta, majd rajta. De belül ordítok. Ordítok a lelki fájdalom miatt, a testi fájdalom miatt, a megalázó helyzet miatt, és saját magam sajnálom. Mert nem ezt akarom, nem itt akarok lenni, otthon akarok lenni, a családommal, a szerelmemmel...
Szerelem... Vele terveztem mindent, még ha első két alkalommal visszautasítottam a lány kérést, de vele akartam lenni, tudtam, hogy mellette boldog leszek, biztonságban, szerelemben. És nem itt, meztelenül, bedrogozva, egy pasin ülve. De az álmokat, néha, valami mindig összetöri. Mint most az enyémet.
Kai után, csak fekszem az ágyon, és nézem, ahogy egy köteg pénzt rak az asztalra, ekkor veszem észre, hogy Mon bent van, és az egészet végig is nézte, saját magán segítve, mert a kezét törölgette és magát. Undorító! Hogy tudott itt maradni, és végig nézni egy aktust? Bár, tőle bármi kitelik.
Szóval nem lepődtem meg. Csak furcsa. Plusz még az ingyen pornó mellé kapot még pénzt is.
A fiú elment, Ő pedig fel állt és hozzám jött, majd az ágyba feküdt. Kicsit kába volt a fejem még, és a szex drog pedig jó pár orgazmust elő idézet, ezért a testem le van gyengülve. 
-Lehet, hogy megtartalak. Még így is sokat kaszálok rajtad! - simogatja meg az arcom.
Grimaszra húztam a szám és becsuktam a szemeim, hogy ne lássam az önelégült pofáját. -Sajnos a kis csaj bukta volt, nem bírta az iramot, így elájult, de Te a drog ellenére is jól vagy... még meggondolom mi legyen vele, addig egyedül marad. - mondja.
-Hozd ide hozzám, és ha megteszed, akkor drog nélkül is elviselem ha hozzám érnek. - kapom el a karját.
-És erre mi a garancia? - néz rám.
-Nincs garancia, de, hogy a lány rendben legyen bármit megteszek.
Elszánt voltam. Nagyon is. Ha már magam nem is, legalább Nara életet mentsem meg.
-Akkor elégíts ki. - ül vissza, mivel menni készült.
Semmi gusztusom, se erőm nem volt, de megtettem. Sőt!
Miután álló helyzetbe kezeltem a farkát, egyszerűen elfektettem és ráültem. Már kicsit kellemetlen volt, de nem törődtem ezzel most. Meglepte a dolog, de hagyta magát. Most ha lenne egy kés a kezemben, gondolkodás nélkül ölném meg. Erre a gondolatra elvigyorodtam és még vadabbul kezdtem rajta mozogni. Ő meg csak nyögött alattam, mint egy ringyó. Aztán felemelt, és a hasára élvezet. El is felejtettem, hogy itt nincs nálam a tablettám. De szerencsére van annyi eszük, hogy nem helyzetben élveznek el. Jimin is így volt. Hmm... talán meg kellene fűzni Jimint, hogy engedjen el. Bár kétlem, hogy hallgatna rám.

Egy bő órával később behozták Narát eszméletlenül. Mon elégedetten nézett rám, aztán Narára.
-Kurva sok pénzt kaptam ma értettek. - vigyorogva néz rám. -De a kicsivel még baj van. Na majd még kezelésbe veszem, amint magához tér. - sarkon fordul és kimegy, ránk csukja kulccsal az ajtót, Én pedig azonnal odamegyek Narához. Elkezdem kelteni, mire kábán néz rám
-Én vagyok... nehogy megijedj. - suttogtam neki. Mire újra becsukta a szemeit és hozzám bújt. -Ígérem... ha bele halok is, kiviszlek innen. - szorosan magamhoz ölelem. -Ígérem...

Broken souls~ 7.rész

Gyerek
*Yuna*
Figyeltem a lányt, ahogy lehajtott fejjel nézte az asztalt miután leültem.
Végül bejött Mon is, és rám vigyorgott.
-Három napja nem etettek. Gondolom éhesek vagytok. - ült le. Rá fintorogtam, mire elvigyorodott.
Mindenki enni kezdet, csak Én és a lány nem. Én pedig kitartóan néztem a lányt.
-Egyél! - förmed rá a mellette ülő. Lány összerezzen, de nem mozdul. Elkapta a haját, ettől pedig fájdalmasan felnyögött.
-Úristen, hogy nem szégyenlitek magatok, hogy így bántok mással! - fakadok ki és hirtelen felállok, ettől a szék hátra csapódik. Mon megfeszül, de senki se mozdul. Odamegyek a lányhoz. -Enged el Te barom! - förmedek rá, mire az elengedi, és akkora pofont adott a lánynak vissza kézből, hogy hátra vágódott székkel együtt. Azonnal neki ugrottam, és vertem ahol tudtam, de leszedtek róla. Maszkos volt.
-De kis harcias vagy! - mondja Mon.
-Utolsó rohadt szemetek vagytok! Engem megértem, hogy elraboltatok, elég idős vagyok, de Ő még gyerek! - kiáltottam. Mon elneveti magát. -Az apja tartozott, hát itt az ára. - mondja és a pohárba iszik. Amiben, színből ítélve bor van. Mérges voltam, és mivel még lefogtak, fogtam és felrugtam az asztalt, ami egyenest Monra borult. Maszkos szabályosan lehajított és ment segíteni nekik. Én odakusztam a lányhoz aki félig eszméletlen volt, és megfogtam a fejét. Szájából folyt a vér, mert felhasadt a szája. Kisepertem pár tincset az arcából, de hirtelen elkapta valaki a hajam, és olyan erővel rántott fel a földről, hogy azt hittem leszakad a fejem. Egy pisztolyt nyomot a fejemhez, és szinte az arcomba mászott.
-Ölj meg Te szadista seggfej! - sziszegem az arcába.
-Annyi a szerencséd, hogy kurva sokat fogok érted kapni, többet mint az eddigi összes lányért. - mondja.
-Az emberek nem állatok, hogy így bánj velük! Elad őket. - mondom.
-Te vagy az egyetlen aki így szembe mer szállni velem... - fürkészi az arcom, és a szemem. Elengedi egy percre a hajam, de azonnal belemar a tarkómon lévő hajra, és erőszakosan megcsókolt. Még jobban belemarkol a hajamba, és elválik az ajkaimtól. -Csókolj vissza... - morogja. Megrázom a fejem, hogy NEM, de ekkor eszembe jut amit Jimin mondot. Eddig csukott szemeim kinyitom és szembe nézek velem. Elveszi a pisztolyt is a fejemtől, elrakja, aztán elengedi a hajam is. De nem lép el. Oldalra nézek, és Jimin bólint egy aprót, majd megfogja a lányt, és kivezeti.
Újra Monra nézek, megfogom a tarkóját és lehúztam magamhoz. Meglepte a mozdulatom, de azonnal megcsókolt. Neki nyomott a falnak, amitől nyögtem egyet. Nyelvét ledugta a torkomon, és az undorom visszafojtva viszonoztam a csókot.
Ha nem lennénk ebben a helyzetben, akkor még jól is esne, hogy ilyen durva, de így...
-Takarítsátok ezt fel. - válik el tőlem Mon és a válla felet a többi fiúra néz. -Nekem most dolgom van. - karon ragad és vonszolni kezd egy másik helyre. -Rohadt kanos vagyok, szóval remélem bírni fogod az iramot. - lök az asztalhoz. Kicsatolja az övét, majd hozzám lép és újra megcsókol, majd durván belém vezeti az ujját. Szájába nyögök, könnyeim pedig útnak indultak. Mit vetettem az Isten ellen, hogy ezt kell átélnem?
Elszakad az ajkaimtól, majd megfordít, lenyom az asztalha, hogy hassal legyek rajta, elkapja a hajam ami miatt felsikoltok, és teljes erőből belém vágja magát. Halkan keservesen sírok, mert fáj, ahogy a hajam húzza, ezzel a fejem szinte hátra feszítve, és durván mozog bennem.
Másfél órával később, az asztal előtt ülve nézem mit csinál. Pakolászik, néha rám pillanat, hogy élek e még. Aztán megfordult, és engem kezdett nézni.
-Kapsz egy szobatársat mert vendégeink lesznek és kevés a hely harminc embernek. - mondja. Odajön hozzám és felrángat, majd végig visz egy folyosón, le pár lépcsőnyit, és benyit valahová. Csak egy gyenge lámpa világít, mégis látom a sarokban kuporgó lányt. Azonnal kitéptem a karom a kezéből, és mentem a lányhoz. Szegény meg is ijedt amikor megfogtam a kezét.
De amikor rám pillantot, azonnal a karjaimban landolt. Szegény gyerek.

Broken souls~ 6.rész

Első Szilánk
*Yuna*
Megmozgattam a kezeim, mire éreztem, hogy végig folyik a karomon valami meleg. Még jobban felszakadt a bőr a csuklómon. Talán... talán ha kicsit jobban bele vágok, akkor elvérzek, és megszabadulok innen. Bár akkor Junt töröm össze, már ha még él. Felnyögtem a fájdalom miatt, de éreztem, hogy már csepeg a vér a fejemre. Hirtelen csapódik ki az ajtó, és a kis vigyori jön be rajta, de amint meglátja, hogy vérzik a karom, visszalép és egy kulcsot akaszt le a kinti falról. Leszedi a bilncseket, amitől erőtlenül esnek le a karjaim és iszonyú fájdalom lesz úrrá rajta.
-Pedig Én mondtam, hogy a másik bilincsel hagyjanak itt. - morogja. Szabályosan ledob egy rozoga ágyra, aztán egy szekrényhez megy, és egy dobozzal jön vissza hozzám. Durván fogja meg a karom és kezdi lemosni alkohollal. Nagyon csípi, de inkább befogom. Némán könnyes arccal tűröm amit csinál. Pedig szörnyű érzés. Oldalra nézve, látom, hogy nyitva az ajtó. Ez az, most elmenekülhetek!  Rugok egyet a fiú mellkasán, amitől kiterül, és fájdalmasan felnyög, felpattanok, és futásnak eredek. -Hülye ribanc! - ordítja. Melyik oldalra rohanjak? Jobb vagy bal? Jobb oldalra fordulok, és futni kezdek. Már épp hozzá értem a kilincshez, amikor a hajamnál fogva kezdenek visszahúzni. Megbotlok, így le is esek, de ez Őt nem érdekli. Ugyan úgy húz tovább, végig a koszor betonon. Már azt hittem leszakad a fejbőröm, hisz hiába fogtam a karját, és vergödtem, plusz sikitottam, ugyan úgy cibált, nagyon fájt. Tépte a hajam. Hirtelen kerültem talpra, és vágódtam egy ágyra. Könnyes szemmel néztem rá, mivel rám ült kezeim felbilincselte és leszaggata a nadrágot rólam. Csak abban a szakadt vagyis inkább szét vágott pólóban feküdtem előtte. Karomhoz fordítottam a fejem, és halkan sírtam. Ilyen szégyent?!
-Miért... csináljátok ezt? - kérdem elfulladó hangon. Hallottam, hogy bezárja az ajtót, és az övének a hangját ahogy kicsatolja azt, és érzem, hogy feltérdel az ágyra. Kezével végig simit rajtam. Nem merek rá nézni.
-Gyönyörű vagy, biztos, hogy sok pénzt kapunk érted! - mondja, közben felsóhajt. Óvatosan kilesek, hogy mit csinál, épp a merevedését fogta marokra, alsó ajkát beharapta, szemét pedig becsukta. Már semmi se volt rajta. Elfogott az undor, mivel arra gondoltam mit is tervez, vagy akar tenni velem. Szemeim bezártam vissza.  -Szépen betörünk, megtanítjuk milyen egy szexrabszolgának lenni, alázatosnak, aztán pedig eladunk. - ért hozzám. Szorosan összezártam a combjaim, mire felkuncogott. -Rakd szét a lábaid vagy Én fogom! - simit a combomra.
-Rohadj meg! - sziszegem.
-Te akartad! - belemart a combomba amitől felkiáltottam. Erőszakosan tolta szét azokat, és mászott közéjük, hiába próbáltam újra megrugni, olyan erősen fogta a combom, hogy azt hittem leszakítja azt. Vagy minimum egy darabot kitép.  Kezem fel van bilincselve, így azzal se tudok védekezni. Zokogtam, kiabáltam, hogy engedjen el, mire Ő, teljesen váratlanul vágta belém magát. Felsikoltottam a fájdalom miatt, Ő pedig a hajamba mart.
-Fogd be, vagy Én fogom. - sziszegte nekem. Halkan höpögve, tűrtem, ahogy rajtam és bennem élvezkedik. Undorító volt hallani a nyögéseit, a testemre adott csókjait érezni. Aztán végzett, és otthagyott.
Felzokogtam. Szexrabszolga lettem? Ennyire fontos nekik, hogy pénzt kapjanak ezek után?
Kinyílt az ajtó, Én pedig úgy csináltam mint aki elájult.
-Szed le onnan aztán mosd le. Később bejövök. - hallottam Mon hangját.
-Oké. - hallottam egy ismeretlen hangot.
Pár perc múlva leszedte valaki a bilincseim. Nagyon kíváncsi voltam ki az, de inkább játszottam az ájult embert, mert nem akartam, hogy újra bántson valaki.
-Tudom, hogy fent vagy, szapora a légzésed. - ért valaki hozzám, ijedten pattant ki a szemem, és meredtem a fiúra. Nem a maszkos volt hanem egy másik. -Gyere, lemoslak. - durván fogott a karomra és lerángatott onnan. Ekkor vettem észre, hogy másik szobában vagyok. Teljesen berendezett, mint egy lakás hálószobája. -Igyekezz, még dolgom van! - förmed rám.
Amikor elkezd lemosni látom, hogy a víz véres. Karomról és lentről is folyt le a vízzel. Elszörnyedtem. A karom az oké, azt tudtam miért ilyen, de lent... biztos azért volt mert túl durva volt. Hisz semmi előkészítés és figyelmeztetés nélkül hatolt belém. Újra sírni kezdtem, mire ez fintorogni kezdett.
Miután végzett, és alaposan lemosot, újra kötötte a csuklómonat, rám adott egy pólót, és vigyorogva nézett rám. Benyúlt a póló alá, és egyik ujjával simogatni kezdte a csiklóm, próbáltam szabadulni tőle is, de térdre nyomot, és kicsatolta az övét, már épp készült elő venni a tagját amikor egy hang rá mordult: -Suga!
-Jól van na! - szedte rendbe magát.
-Neked ott a másik csaj, annyi volt a dolgod, hogy lemosd, nem az, hogy szájba kurd! - felnéztem, és a kapucnis volt, aki az erdőben volt.
-Mi a faszom morogsz Taehyung? Csak tesztelni akartam! - mondja Suga.
-Teszteld a másikat! - néz rá közömbös fejjel. -Mon ha ezt megtudja, ketté lövi a fejed! - ment el, mire a Suga nevű utána rohant, ezzel nyitva hagyva az ajtót. Erősen gondolkodtam azon, hogy próbáljak meg újra elszökni, de inkább letettem róla. Ott ültem a földön, lábaim magamhoz húzva, fejem pedig a térdeimen... sírtam.
-Melyik idióta hagyta nyitva az ajtót? - ordít Mon, amitől összerezzentem. -És hol a kurva életben van a csaj? - kelt ki magából. Biztos nem vett észre a polc miatt.
-Bocs bocs bocs! - hallottam Suga hangját, aztán egy nagy pofon csattanását.
-Takarodj innen! Már semmit se lehet rád bízni? - ordít rá. Ekkor érzem, hogy valaki mellém lép.
-Itt van, nem ment el. - szólal meg Jimin. Hangja miatt jobban össze kuporodok, de Ő óvatosan megfogja a karom, és felhúz. -Úgy látszik gyorsan tanul. - fogja hátra a hajam.
-Hozd enni, Jin, Te meg a másikat! - morogja Mon. Enni szóra hatalmasat kordul a gyomrom.
-Amúgy, mi a neved? - vezet ki Jimin.
-Yu..na. Yuna. - motyogom.
-Szép név. Adok egy tanácsot! Vacsi után Mon vesz kezelésbe, és hidd el, Ő sokkalta rosszabb mint Én. Ha nem teszed azt amit mond, egyetlen mozdulattal tekeri ki a nyakad. Szóval, jobban jártál elsőnek velem, mint vele. Mert az, hogy gyomron rúgtál, ő nem egy durva haj tépéssel és dugással jutalmazta volna, hanem minimum három golyóval a fejedbe. - mondja, közel a fülemhez, majd fogott és a falnak nyomot, egyik térdét a lábaim közzé nyomta, egyik kezét azonnal levezette és kezdett körkörös mozdulatokkal simogatni, míg ajaival a nyakam vette célba. Nyöszörögve próbáltam eltolni, de a maszkos elkapta a pólója nyakát és röhögve szedte le rólam, karon ragadott és bevezetett egy szobába, ahol asztal volt.  Négyen már ott voltak, plusz egy lány, már csak Mon hiányzik.
Ez a pár nap, hatalmas szilákokra tört, de most a lány láttán, az első szilánk, visszakerült. És az remény szilánkja volt.

Broken souls~ 5.rész

Kényszer

~Nara~
  Annyira félek. A fiú tekintetében látom a dühöt és az elszántságot. Nagyon félek. Mi lesz velem? Valaki megtalál? Lesz valaki aki segít?
 Hajam elengedi, és fejem erőtlenül hanyatlik előre. Egy ujját állam alá téve megemeli fejem, és tekintetünk összefonódik. Remegek, könnyeim lassan folydogálnak arcomon. Felállít, majd az ágyra teper. Hiába ellenkezem, semmi esélyem. A bilincset eloldja, majd amikor már kezd bennem feléledni a szabadulás apró csillaga is, hirtelen visszalök az ágyra, majd az ágytámlához bilincsei kezeim. Pólómat gyermeki könnyedséggel tépi ketté, majd melleim közt végignyal. Felszisszenek, és könnyeim egyre erősebb tempóban kezdenek el zúdulni. Melltartóm kikapcsolja, majd ajkai közé véve mellbimbómat, erősen ráharap, mire felnyüszítek. Fáj, remegek, és nem akarom. Dobálom magam ide-oda, de hiába minden, nem fogok egyről a kettőre jutni soha. Jin kezében van a sorsom. Vagy megöl, vagy lesz velem valami. Az tuti fix, hogy engem itt és most, megront. Ő veszi a szüzességem. Sosem így képzeltem el az elsőt.
Gondolataimból Jin ajkai vernek ki. Melleimről hasamra vándorolnak, és a hasam csókolgatja. Nadrágom erősen letépi rólam, és lábaimat összezárom. Elmosolyodik, majd a combjaimat kezdi el simogatni. Ha akarnám sem tudnám élvezni az érintését. Combjaimat szétnyitja, majd bugyin keresztül kezd el simogatni. Nyöszörgök, és zokogok, hogy nem akarom, de Őt nem hatja meg sírásom. Mintha a falnak sírnék. Bugyimat letépi rólam, majd hagyom, hogy ujjait nagyajkaim között járassa. Nincs semmi reakció a síráson kívül. Szemeimet lehunyom, és próbálok arra gondolni, hogy hamarosan vége ennek. Nyugi Nara, hamarosan vége. Nem lesz semmi baj… Gondolataimat megszakítja az erős fájdalom, ami alfelembe nyilal. Rettentően fáj, és ég. Kezeim ökölbe szorulnak, és a bilincset rángatom. Nem akarom. Nem nem és nem! Az alfelem nagyon fáj, és érzem, hogy Jin nemessége tövig elmerül bennem. Fájdalmasan felnyög.
- Kibaszott szűk vagy! –lihegi nyakamba.
Alsó ajkamra harapva fojtom magamba a keserű siránkozásom, ami ezt az idióta elmebeteget nem hatja meg. Rettentően félek, és fáj is az alfelem. Nem tudok mit kezdeni vele. Erősen feszül minden izmom, és nem tudok nyugodt lenni. Nem tudom élvezni Jin ajkait a nyakamon ahogy szívja, és nyelvével apró köröket ír le. Nem megy. Nem akarom, és ez az egy tudat elég ahhoz, hogy ne tudjam élvezni ezt az egészet. Elrabolt, megerőszakolt, elvette a szüzességem, és most megpróbál gyengéd lenni. Utálom! Gyűlölöm.
Jin egyre gyorsabb, és nyöszörgök. Azt várom mikor élvez el. Nem akarok tovább szenvedni. Ölne meg. Végezzen velem, de nem akarok újra együtt lenni vele. Sem így sem máshogy. Jint láthatóan nem zavarja, hogy az ájulás szélén táncolok, miközben Ő erőseket lök. Hirtelen kezd el gyorsulni, és érzem, hogy egyre gyorsabban jár ki-be bennem nemessége. Nem tud lázba hozni. Nyakamba harap, és hangosan felnyögök. Csípőjével tartja a tempót, majd hirtelen kezd el rettentő gyors ütemre kapcsolni, és saját magát hajszolja az orgazmus felé. Amikor elélvez, érzem combomon kifolyni meleg ondóját. Remegek, fázok, és nem tudom pontosan mi történik velem.
- Ügyes voltál ahhoz képest, hogy szűz vagy. –pillant le lábaim közé –Majd el lesz takarítva. –mosolyog, majd minden elsötétül.

Amikor felkelek, puha takaró fedi testem, ezzel melegen tartva. A kezemen nincs se kötél, se bilincs se semmi, ami rabságban tartana. A takarót felemelve látom, hogy egy kék hálóingben vagyok. Hogy került rám? A takarót magamhoz ölelve a lepedőn nincs vérnyom. Ágyhuzat cserét végzett miután megdugott? A hülyéje. Pontosan emlékszek mindenre, és nem vagyok hajlandó beszélni vele. Az alfelem nagyon fáj, és most meg sem próbálkozom  a lábra állással, hisz tudom, hogy ilyen állapotban úgy sem menne. Az ajtó hirtelen nyitódik, majd nem Jin lép be rajta. Mintha az a másik fiú lenne…Jungkook azt hiszem.
- Látom betört hyung. –mosolyog rám pimaszul.
Elfordulok tőle. Nem akarom látni. A történtekre visszaemlékezve, hogy ott feküdtem kiszolgáltatottan, könnyeket csal a szemembe. Haza akarok menni…hiányzik az anyukám. Hiányzik a kávézó. Hiányzik a szabadság.- Héh! Jól vagy? –ül le az ágyamra. Miért is érdekel téged? –Nem foglak bántani! –teszi kezét csípőmre mire felszisszenek. –Ennyire durva volt? –pislant rám.
Hangjában komolyságot vélek felfedezni. De nem bízom se benne, se Jinben. Na benne meg pláne nem. Azok után amit tett. Jungkook is nyakig benne van ebben, szóval nem kell a vigasza.
- Sajnálom. Ha nem rezelek be, nem fájt volna. –néz rám.
Hátra fordítom a fejem, hogy lássam az arcát. Rezzenéstelen, mintha valami robot lenne. Félelmetes, hogy ilyen fapofával nézi, ahogy szenvedek. Hirtelen sikolyt hallok valahonnan. Összerezzenek, és felkapom a fejem.
- Nyugi…-teszi a kezét a térdemre.
- Jungkook! A másik szökni akart! Gyere! –nyit be Jin. –Áh, látom felkeltél Kicsim! –undorító mosolyát nem lehet levakarni az arcáról Jinnek.
- Hagyj. –fordulok el tőle, majd Jungkook egy puszit nyom homlokomra és elmegy Jinnel.
Van itt még valaki? Van még remény, hogy kijussak innen! De…ha az a „másik” szökni akart, akkor Ő is lány lehet. Van még egy nőnemű egyed ebben a börtönben! Ezaz! Ha megtalálom, ki tudunk innét jutni! Ki kell innen jutnom! Vele. Mert gondolom hasonló a sorsa. Jin epdig…fúj. Percről percre egyre jobban utálom. Hogy lehet ilyen bunkó? Megerőszakol, majd mosolyog rám. Egyszer jussak ki innen…akkor majd örök életre a börtönben ülhet. Erőszakért és ember rablásért. Ezt nem fogom annyiban hagyni. Az a másik lány, most újra egy kis reménycsillagot tett belém. Rá számíthatok. Ő az utolsó reményem. Nem kényszeríthetnek arra, hogy itt raboskodjak. Meg kell találnom a lányt, és ki kell innen jutnunk! 

Broken souls~ 4.rész

Sötét erdő mélyén
*Yuna*
Semmi neszt nem hallottam, csak néha egy egy röhögést, meg: "Hiába szaladsz, úgy is elkapunk!" szöveget.
Tele voltam már vágással az arcomon, a karomon, a mellkasomom. Fáradt voltam.
Fél órával később pedig helikopter hangja csapta meg a fülem. Kang volt az, ebben biztos vagyok. Nagyon remélem, hogy Jun még él.  Megálltam, pihenni, és vissza akartam fordulni, de ott guggolt a maszkos az avarban. Ijedten sikoltottam fel, és zuhantam a földre. Hátra felé kezdtem kuszni, amikor egy kéz kapott a hajamba. Azonnal odakaptam a kezeim, mert azzal húzott fel.
-Igazán szép csaj Mon! - mondja az alacsonyabb. Megfogja az arcom és maga felé fordítva megszorítja az arcom, és rám vigyorog. Ha nem így látnám, még vonzó is lenne, de így... undorító!
-Én mondtam. Érdemes volt Szöulból idáig követni. - vigyorog a pasi -gondolom Ő Mon vagy ki a szösz. De milyen az már, hogy a város óta követtek? Észre se vettem!
Egy negyedik fiú jelent meg, fején kapucni volt, de láttam, hogy vigyorog. A maszkos pedig felállt, és rá pillantot, majd újra rám. Aki fogta az arcom, és a hajam, az erőszakos ledugta a torkomon a nyelvét. Próbáltam ellenkezni, de olyan erővel fogta a hajam, és az arcom, hogy felnyögtem a fájdalom miatt.
-Kíváncsi vagyok, vajon milyen ha máshogy nyög! Alig várom, hogy megdugjam! - válik el tőlem, ajkait megnyalja, arcom pedig elendgedi. -Ugye lehetek az első? - néz a többire. Könnyeim újra elindultak. Nem! Nem tehetik ezt velem! Próbáltam szabadulni, de csak nevetett rajtam. Akkorát rántott a fejemen, hogy felsikoltottam, nagyon fájt. Zokogva haraptam az alsó ajkamra, és szorítottam össze a szemem.
Istenem, most segíts! Éreztem, egy apró szúrást a nyakamon, amitől a testem olyan lett mint egy rongybabáé, pár pillanatig még hallottam pár hangot, aztán minden sötét lett.

Fejem szörnyen fájt, karom nem éreztem, fájt a vállam is. Óvatosan nyitottam ki a szemem, és egy nagyon undorító, dohos helyen voltam. Karjaim felbilincselve, a csuklómból lassan csordogált a vér, biztos a súly miatt a bilincs felhasította a bőrt. Kezdtem érezni a lábaim is, így felálltam rájuk rendesen. Próbáltam körbe nézni, hátha lesz valahol egy kulcs vagy bármi! Csak szabaduljak innen. Kinyílt az ajtó, és ketten jöttek be. A maszkos, és a Mon nevű. Utóbbi leült, velem szemben, egy székre.
-Engedjetek el! - kérem. Elvigyorodik, közelebb csúszik, elő vesz egy kést, amitől Ijedten felnyüszítek. Megfogja a felsőm és ketté vágja, mivel nincs rajtam melltartó, teljes rálátást kap a mellkasomra, két oldalra húzza a pólót, így látja a melleim is. Beharapja az alsó ajkát, és végig húzza a kést a melleim közt ezzel kicsit meg is karcolja a bőröm. Szemeim összeszorítva kezdek halkan sírni.
-Gyönyörű látvány... - sóhajt. -Igaz Hope? - választ nem hallok, de egy kezet igen. Kinyitom a szemeim, és a maszkos már előttem állt, egyik kezével lecsatolta a maszkot, míg a másikkal az oldalam cirógatta. Levette a maszkot, ezzel feltárva az egész arcát. Ledobta a maszkot, és megfogta az arcom. Ő kicsit gyengédebb volt, mégis erőszakos. Nyöszörögve próbáltam elforditani a fejem, mire bele mart az oldalamba.
-Szólj Jiminnek. Első kör az övé, hadd törje be a csajt. - állt fel Mon, Hope pedig elengedett, és kimentek.
Zokogva hajtottam le a fejem. Karjaim már teljesen elzsibbadtak, és fájt a mellkasom. Ezt nem fogom túl élni.

Broken souls~ 3.rész

Elrabolva

~Nara~
Tovább folytatom utam, és reménykedem, hogy csak egy macska volt az. De szerencsétlenségemre nem.
 A léptek megduplázódnak. Egyre gyorsabban szedem a lábaim. Végül hátrapillantok és két maszkos alakot látok meg. Nagyot nyelve kezdek el futni hazafelé.
- Hé…el fog menekülni –hallom meg egyik támadóm hangját, és utánam erednek.
- Elnézést! El-el-elnézést –tolakodom, és próbálok elvegyülni a tömegben – Elnézést…bocsánat –folytatom a tolakodást, hátha nem vesznek észre.
Egy vattacukorárusnál megállva, körbepillantok. Szívem őrülten dobog. Mintha legalább maratont futottam volna. Remegek, félek, hogy tényleg engem kerestek. De kik Ők? Mit akarnak? Miért én?
Zihálva keresek egy padot, ahová le tudok ülni pihenni. Ahogy leteszem fenekem a padra, a táskámban kutatok. Telefont keresek, és meg is találom. Azonnal tárcsázom a rendőrséget.
- Igen? –szól a telefonba egy idősebb férfi hang.
- Jóestét. Szeretnék kérni felügyeletet –hadarom, és alig érteni, mit szeretnék, mert zihálásomat elfojtani nehéz.
- Hölgyem, nem lehet, hogy csak túl sokat ivott? Paranoia ilyenkor is kialakulhat –magyarázza a rendőr.
- Nézze biztos úr, az előbb jöttem el a munkahelyemről, egy kortyot sem ittam, és tudom, hogy rám vadásznak –magyarázom.
- Majd ha legközelebb is történik ilyen, akkor majd közbe lépünk. Szép estét Hölgyem –teszi le a telefont a rendőr.
- Ne..ne. Uram! Uram –ismételgetem magam, de csak a telefonnak beszélek.
Hogy a villám vágna beléjük … Remegő lábakkal állok fel a padról, majd a tömegből kivergődve, próbálom megnyugtatni magam, semmi sikerrel.
- Ott van –hallok meg egy kiáltást a hátam mögül.
- Jaj ne –kerekednek el szemeim, majd elkezdek hazafelé futni.
- Utána –kiált ugyan az a srác, majd követnek.
Az utcába beérve nekimegyek egy kukának. Felborul, és én elesek a tetejében. Felállok, és próbálok gyorsabban szaladni, de az oldalam nagyon fáj. Kell ezeknek engem üldözni. Hátrapillantok, és Ők akkor fordulnak be az utca sarkán. Előre fordulok, majd futok, amennyire erőmből kitelik. Nem akarok áldozat lenni. Nem akarom, hogy elkapjanak. Ezekkel a mondatokkal bíztatom magam gyorsabb tempóra. A házamhoz elérve, gyorsan sietek fel a lépcsőn, és a kulcsot remegő kézzel keresem a táskámba, de az idő fogytán. A lépések egyre hangosabbak, és nekem a kezem remeg. Nehezen,, de beletalálok a zárba. Ahogy a zár nyitódik, én már esek is be a lakásba. A kulcsot ledobom a cipőkhöz, majd az ajtót becsukom magam mögött. A lámpát felkapcsolom a nappaliba, és egy férfit látok meg a kanapémon ülni.
- Szerbusz Nara –mosolyog rám, majd a pezsgőbe iszik.
Mire megszólalnék, hirtelen szúnyogcsípés szerűséget érzek meg a nyakamon. Mintha egy kis szúnyog megcsípett volna. A látásom elsötétül, a hallásom tompul, majd egy zuhanással a földön terülök el. Se kép se hang. Semmire nem reagálok. Mintha meghaltam volna.

Amint pilláim nyitogatom, egy sötét szobában találom magam. Az ágy lábához van kibilincselve a kezem. Nincs erőm megmozdulni. Zsibbad mindenem. Mintha legalább átaludtam volna 2 napot. A fejem nagyon fáj, és ismét lépteket hallok meg. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok, vagy miként kerültem ide. Azt sem tudom, mi történt. Hol vagyok? Miért? Fejem lassan emelem fel, és körbepillantok. Az ágy szerkezete vasból van. A matrac puhának tűnik, mert a fejem könnyeden belesüpped. Az ágyon van egy takaró. Érzem. Többet nem látok. A kis ablak túl kicsi ahhoz, hogy az egész szobát megtöltse fénnyel. A hátam nagyon fáj. A kezemre pillantok, majd 2 tűnyomot látok. Jézusom…mi történik velem? Mi folyik itt?
Szívverésem felgyorsul, majd az ajtó zárjába egy kulcsot tesznek, és a zár kattan egyet. Felkapom a fejem, és próbálom visszafojtani feltörő könnyeim. A férfi alakja egyre nagyobb ahogy közeledik. A szobában a dohos szag nagyon erős.
- Szia Nara –olyan ismerős ez a hang –Látom felébredtél. Jót aludtál? –áll meg a sötétben az alak.
Hang nem jön ki a torkomon. Túl szűk ahhoz, hogy én most beszéljek, és nem tudok semmit sem mondani. A könnyeim lassú iramban kezdik el mosni az arcom.
- Ne sírj, Nara –mosolyodik el a férfi.
- Miért vagyok itt? –nyögöm ki, és sós könnyeim nyakamon folynak végig.
- Itt Te nem kérdezel. Csak hallgatsz, és tűrsz –emeli fel a fejem, én pedig könnyes tekintettel keresem az Ő tekintetét.
- Engedjen el… -nyöszörgöm, mire az arcomon csattanik a tenyere.
- Nincs se kérés, se parancs, se kérdés. Értve vagyok? –fogja össze a hajam, és megfeszíti hátra.
Fájdalmasan bólintok, mire elmosolyodik. Szemeiben látom tükörképem. Hogy juthattam ide? Hogy kerültem én ide? Csak haza szerettem volna, menni, ehelyett elraboltak. Kitudja mi vár még rám.

Broken souls~ 2.rész

                         Kemping
                          *Yuna*
Izgatottan pakoltam be a kocsiba a hátizsákom, és fordultam anyáékhoz.
-Vigyázz a lányomra fiam! - szólt a páromra apa. Elnevettem magam. Három éve vagyunk együtt, de apa még mindig félt.

Mielőtt anya hiszti rohamot kapna, betuszkoltam a kocsiba Sejunt, majd Én is beültem. Intek anyuéknak, és kihajtok az udvarból.

-Ketten... egy sátorban... hmm, azt hiszem az erdei állatok menekülni fognak. - simit a combomra Jun. Kuncogva fogtam meg a kezét, és egy pillanatra rá néztem, végül teljes figyelmem az útra irányult.

Szöul külvárosi részén áthaladva ,furcsa érzésem lett, de próbáltam arra fogni, hogy izgulok. Először megyek kempingezni, távol leszek a családomtól, távol a várostól. Igen, tényleg izgulok.

Három órát vezettem, mire megláttam a földútat, boldog mosollyal az arcomon kezdtem lassítani, és hajtottam arra az útra. Már így is mese szép látvány volt. Hát még amikor végig mentem az erdőn. Rabja lettem az egész tájnak.
Jun mélyen aludt, nem szeretett sose vezetni hosszabb utakon, ezért is adta át legféltettebb kincsét -a kocsiját- nekem.
Fáradt sóhajtottam amikor leparkoltam a tisztáson. Azonnal leálltam, kézifék be, Én pedig ki a kocsiból. Ez a friss illatt.

Két kar fonódott a derekamra Én pedig készségesen simultam a testéhez. Hiába vagyunk együtt már évek óta, ugyan úgy imádom.
-Nem fázol? Kezd hűvös lenni. - kérdi.
-Nem! De jó lenne mostmár felállítani a sátrat, és tüzet rakni, míg nincs teljesen sötét. - mondom, és megfordulok.
Rám mosolyog.
-Te hozz fát, Én kipakolok. - puszit nyom a homlokomra és elenged. Vígan kuncogva megyek az erdő szélére ahol vannak nagyobb kupac vágott fák. Felpakolva megyek vissza, és látom, hogy Jun a sátrat rakja össze. Gyakorlott benne, hisz az apjával sokat járt túrázni, meg hegyet mászni.
Pár perc múlva pedig már a matracokat pakoltam be, amíg Ő a tűzzel volt elfoglalva.

Végre készen voltunk, Én hozzá dőlve ültem, karjait rajtam tartotta, ajkai puhán becézték a nyakam. Szemeim becsukva élveztem, a tűz melegét, és Őt. Fantasztikus érzés vele lenni.
-Jun... - néztem rá.
-Hmm? - nyakamtól elvált és mosolyogva nézett rám.
-Elvonod a figyelmem a naplementéről. - dorgálom meg. -Én érdekesebb vagyok - vigyorog. Elkuncogom magam.
-Kis egoista. - ráztam meg a fejem. -Éhes vagyok. - néztem a tűzte.
-Idehozom a hűtő táskát. - áll fel. Kocsihoz megy, Én pedig szét nézek. Olyan mintha valaki vagy valami figyelne. Megborzongok az érzésre. Kezdek paranoiás lenni.

Jun kipakolt, Én pedig neki álltam a vacsinknak. Persze mivel meg vagyok áldva egy kontárral, aki volt szíves felfalni a fél kaját amit megcsináltam, engem meg se várva.
Morcosan ettem egyedül, amíg Ő elpakolt a kocsiba mindent. Kicsit idegen volt így estére a hely miatt, mert nem az ágyamban alszok, hanem kint egy erdőben.

-Félsz? - ült mellém.
-Nem, csak furcsa! De itt vagy, egyedül tuti a kocsiban aludnék. - nevetem el magam.
-De itt vagyok. - húz magához. -És senki se zavar... - hajolt a fülemhez. Elkuncogtam magam. -Telhetetlen vagy. - turtam a hajába. Felsóhajtottam ajkai érintésére, hiába, sose tudom megunni. A lágy érintéseit, és azt, hogy mindig a javam akarja. Talán ezért is szerettem meg. Amikor udvarolni kezdett, nagyon nem bírtam. Azt se tudtam ki ő, erre volt pofája, és elment apához, hogy engedélyt kapjon arra, hogy udvarolhasson. Apa le volt döbbenve, hisz úgy ment hozzá, mint ahogy a tradiciók tartották, hanbokban, sojuval, és étellel. Aztán jött hozzám, és minden második nap elvitt randira. Haragudtam rá, hogy így felforgatta az életem, de amikor egy hónap után megcsókolt rabja lettem. Ő kellett nekem. Tudtam, teljes lesz az életem vele.

Néztem csendes nyugodt arcát, úgy szeretem nézni amikor alszik. Mint egy gyönyörű angyal.

Neszt hallottam kintről, ezért óvatosan kimásztam a sátorból, még jó, hogy melegítőt vettem fel alváshoz. Röhögést hallottam a kocsitól, ezért megijedtem.

-Jun! Kelj fel, van itt valaki. - kezdem kelteni amikor visszamásztam hozzá. Azonnal felkelt és álmosan nézett rám.
-Te búj el valahol! - fogja meg az arcom, Én pedig bólintok. Puszit ad az ajkaimra, és kimászik. Mivel rendőr van pisztolya is.
Én is kiosonok és elbújok egy bokornál. Mindent tisztán hallottam, Jun higgadtan küldte el őket, mire az egyik elröhögte magát.
-Hol a csaj? - hallottam.
-Őt hagyjátok! - csattant fel Jun. Ekkor hallottam egy pisztoly lövést. Hogy fel ne sikítsak ijedtemben, Jun miatt, kezemre haraptam.
Könnyem útnak indult, és óvatosan kilopakodtam a bokorból, és bekusztam a kocsi alá. Láttam, hogy Jun még él, azok meg biztos engem keresnek, mert senki se volt mellette, a sátrat és a többi dolgot turtak fel. Óvatosan elő vettem a mobilom és írtam egy SMS-t a munkatársának, aki azonnal válaszolt, hogy indulnak. Levettem a pulcsim, és oda toltam Junnak. Észre se vették, hogy még él.
-Én elcsalom őket, ezt rakd utána a sebre, szóltam Kangnak, már elindultak. - suttogtam.
-Ne tedd ezt kérlek... - nyöszörgött.
-Maradj életben! Értem! Nem tudom rendesen megnézni a sebed, de ha nem mozdulsz hirtelen, nem vérzel el. Szeretlek. Maradj nyugton! - fogtam meg a kezét.
-Szeretlek... - sose láttam sírni, de most könnyes volt a szeme.
Kimásztam a kocsi alól, és megkerültem azt. Pont szembe néztem az egyikkel, akinek maszk volt az arcán. Futásnak eredtem.
-Mi lesz a pasival? - hallottam az egyiket.
-Már halott. Kapjuk el a lányt! - gondolom utánam eredtek, mivel csend lett. Nagyon remélem, hogy Jun életben marad. Nem volt menekvésem, csak az erdő. Így oda rohantam be.

Broken souls~ 1.rész

Vészjósló nesz

~Nara~

 A szüleim halála óta egyedül élek. Ezt a traumát feldolgozni talán sosem tudom, de a munkám eltereli róla a figyelmem. Egy kávézóban dolgozom, mint felszolgáló.
 A pulton könyökölve bámulom a munkába menő nőket illetve férfiakat, és a nyári szünetet élvező diákokat. Nekem is nyári szünet van, de nekem a munkám fontosabb.
- Nara… -ver ki gondolataimból kollégám –már megint a csokis fánkokkal szemeztél –kuncog rajtam Min.
- Nem is –hadakozom.
- Éhes vagy? –mosolyog rám.
- Egy kicsit. Elfelejtettem reggelizni –húzom a szám.
- Gyere, meghívlak egy csokis fánkra –mosolyog, majd kivesz két darabot a fánkok közül.
- Nem lehetne kettőre? –mosolygok ártatlanul.
- Telhetetlen –vigyorog rám, majd kivesz még egyet, s leülünk egy asztalhoz.
- Van terved estére? –mosolyog rám.
- Nincs –harapok a csokis fánkba. –Mert?
- Eljöhetnél egy buliba. Nincs messze a disco ahol rendezi a testvérem a bulit –mosolyog bíztatóan Min, és Ő is beleharap a fánkjába.
- Tudod, hogy sok a dolgom. Ott van a ház, a hitelt is fizetnem kell, a bankkal is rendeznem kell a dolgokat, sőt még az iskola igazgatójával is beszélnem kell, hogy a biológia szakkört legyen szíves kihúzni, és írjon át táncra –hadarom el mondandóm.
- És ezt mind este? –vonja fel egyik szemöldökét Min. –Valld be, hogy berezeltél –kuncog.
- Nem, nem este, de az e-maileket meg kell valamikor írnom. Fél 10-kor mehetek el innen. Addigra már sötét van. Örülök, ha hazaérek, mert az utcában van egy hatalmas kutya ami riogat engem. Utána még főzök valami kaját, és … -hadarom de munkatársam közbe vág.
- Te este 11-kor is eszel? –akad ki teljesen –Mindig megmutatod, hogy kis éhenkórász vagy –nevet rajtam.
- Nem vagyok az, csak az ételek szeretnek engem, én pedig őket –mosolygok örömittasan, s a második fánkomat kezdem meg.
- Szóval…nem tudnál rám is szakítani időt? –néz rám boci szemekkel Min.
- Sajnálom…-sütöm le szemeim.
- Semmi gond. Majd máskor –mosolyog biztatóan Min.
- Min! Gyere…van egy kis meló –jön ki kicsit botorkálva a főnök.
- Látom megint megártott neki a sok bor –kuncogok.
- De isteni. Szóval pszt –csitít le Min, majd elmegy a főnökkel hátra.
Mosollyal az arcomon szolgálom ki a vevőket, ámbár ez a mosoly inkább arcra fagyott mosoly.
A napom hátra lévő részében csak rohangáltam jobbról-balra, de ez a munkámmal jár.
- Nara!–kiáltja a nevem az egyik benfentes vendég.
- Igen? –állok meg az asztal mellett.
- Mit szólnál ha munka után hazavinnélek? –mosolyog rám.
- Sajnálom, de… -megszeppenve kezdek bele válaszomba, amikor a főnököm kijön.
- Mi a baj? Haza szeretnéd vinni? Sajnálom, de Minnel és velem jön haza. –karolja át derekam a főnököm.
- Oh, értem. –köszörüli meg a torkát a vendégünk.
- Helyes. Most pedig idd meg a teád, és viszlát. –mosolyog a főnököm gonoszan –Oh, és Nara. Kérlek ne mélyeszd a combomba legközelebb a körmöd –fordítunk hátat a vendégnek, és a főnököm a seggemre markol.
- Köszönöm –suttogom.
- Nincs mit –mosolyog le rám. –Vigyázz vele. Nem csak a pénz vezérli –kacsint rám, majd Min kijön.
- Na? Minden rendben? –pislant rám nagyokat.
- I-i-igen... –nyelek nagyot.
- Sápadt vagy mint a nagyanyám. Szóval kivele –ülünk le a pult mögötti kis kétszemélyes asztalhoz.
- Az a pasas. Aki öltönybe van. Bepróbálkozott –sütöm le szemeim -,de a főnök megvédett –sóhajtok.
- Látod? Ilyen az én szívem csücske –örömittasan mosolyog rám Min –Kimegyünk cigizni? Nikotin éhségem van –liheg.
- Van nálad tűz? Én elfelejtetem hozni –vigyorgok ártatlanul.
- Az eszed nem hagytad otthon? –ugat le Min.
- Azt még nem –kuncogok.
- Na gyere Te „mindent otthon hagyok királynő” –gúnyol Min.
- Nem is –öltöm ki rá nyelvem, majd a hátsó ajtón kimegyünk.
Ahogy a cigarettát meggyújtom, egyből szívok belőle. Imádom, amikor a füst kiszáll ajkaim közt. Egyszerűen megnyugtat, hogy van min levezetnem a feszültséget. Ahogy az utolsó slukkot is elszívom, visszamegyünk a kávézóba.
Egész álló nap, majd elaludtam. A vendégek 3 óra tájában szinte sorjában jöttek. Tömegnyomor volt rendesen. Alig vártam, hogy a főnök kimondja azt az egy mondatot. Erre pedig kellett várnom még egy jó darabig.
Az úttestet bámulva könyökölök a pulton, s nézem, ahogy a sok autó elmegy a kávézó ajtaja előtt, amikor a főnököm kilép az ajtón.
- Öltözhetsz –mosolyog, én pedig mint akit ágyúból lőttek ki, úgy rohanok hátra.
Este van és sötét. Az utcán világítanak a lámpák, ezzel megkönnyebbítve nekem, hogy ne essek hasra valamiben.
 A városnak egy kihalt részén járok. Itt nincs semmi különös csak sikátor meg raktárak. A járdán csak a saját cipőm csoszogását hallom, s hirtelen mintha megduplázódott volna ez a hang. Hátra fordulva körbepillantok, de sehol senki. Nyugi Nara, nincs semmi baj, biztosan csak egy macska volt… Ezzel a gondolattal nyugatatom magam, hogy ne rémüljek meg. Tovább folytatom az utam, remélve, hogy tényleg csak képzelődöm.

Bevezetés~

Broken souls~

Két megtört lélek, két összetört élet. Bár szörnyű körülmények közt lettek barátok, csak egymásra tudtak támaszkodni.
Yuna és Nara erős kapcsolatot építenek abban a dohos szobában ahol raboskodnak. Mocskos dolgokra kényszerítve, megalázva próbálják túl élni a napokat, és azt amit tesznek velük.