Kényszer
~Nara~
Annyira félek. A fiú tekintetében látom a dühöt és az elszántságot. Nagyon félek. Mi lesz velem? Valaki megtalál? Lesz valaki aki segít?
Hajam elengedi, és fejem erőtlenül hanyatlik előre. Egy ujját állam alá téve megemeli fejem, és tekintetünk összefonódik. Remegek, könnyeim lassan folydogálnak arcomon. Felállít, majd az ágyra teper. Hiába ellenkezem, semmi esélyem. A bilincset eloldja, majd amikor már kezd bennem feléledni a szabadulás apró csillaga is, hirtelen visszalök az ágyra, majd az ágytámlához bilincsei kezeim. Pólómat gyermeki könnyedséggel tépi ketté, majd melleim közt végignyal. Felszisszenek, és könnyeim egyre erősebb tempóban kezdenek el zúdulni. Melltartóm kikapcsolja, majd ajkai közé véve mellbimbómat, erősen ráharap, mire felnyüszítek. Fáj, remegek, és nem akarom. Dobálom magam ide-oda, de hiába minden, nem fogok egyről a kettőre jutni soha. Jin kezében van a sorsom. Vagy megöl, vagy lesz velem valami. Az tuti fix, hogy engem itt és most, megront. Ő veszi a szüzességem. Sosem így képzeltem el az elsőt.
Gondolataimból Jin ajkai vernek ki. Melleimről hasamra vándorolnak, és a hasam csókolgatja. Nadrágom erősen letépi rólam, és lábaimat összezárom. Elmosolyodik, majd a combjaimat kezdi el simogatni. Ha akarnám sem tudnám élvezni az érintését. Combjaimat szétnyitja, majd bugyin keresztül kezd el simogatni. Nyöszörgök, és zokogok, hogy nem akarom, de Őt nem hatja meg sírásom. Mintha a falnak sírnék. Bugyimat letépi rólam, majd hagyom, hogy ujjait nagyajkaim között járassa. Nincs semmi reakció a síráson kívül. Szemeimet lehunyom, és próbálok arra gondolni, hogy hamarosan vége ennek. Nyugi Nara, hamarosan vége. Nem lesz semmi baj… Gondolataimat megszakítja az erős fájdalom, ami alfelembe nyilal. Rettentően fáj, és ég. Kezeim ökölbe szorulnak, és a bilincset rángatom. Nem akarom. Nem nem és nem! Az alfelem nagyon fáj, és érzem, hogy Jin nemessége tövig elmerül bennem. Fájdalmasan felnyög.
- Kibaszott szűk vagy! –lihegi nyakamba.
Alsó ajkamra harapva fojtom magamba a keserű siránkozásom, ami ezt az idióta elmebeteget nem hatja meg. Rettentően félek, és fáj is az alfelem. Nem tudok mit kezdeni vele. Erősen feszül minden izmom, és nem tudok nyugodt lenni. Nem tudom élvezni Jin ajkait a nyakamon ahogy szívja, és nyelvével apró köröket ír le. Nem megy. Nem akarom, és ez az egy tudat elég ahhoz, hogy ne tudjam élvezni ezt az egészet. Elrabolt, megerőszakolt, elvette a szüzességem, és most megpróbál gyengéd lenni. Utálom! Gyűlölöm.
Jin egyre gyorsabb, és nyöszörgök. Azt várom mikor élvez el. Nem akarok tovább szenvedni. Ölne meg. Végezzen velem, de nem akarok újra együtt lenni vele. Sem így sem máshogy. Jint láthatóan nem zavarja, hogy az ájulás szélén táncolok, miközben Ő erőseket lök. Hirtelen kezd el gyorsulni, és érzem, hogy egyre gyorsabban jár ki-be bennem nemessége. Nem tud lázba hozni. Nyakamba harap, és hangosan felnyögök. Csípőjével tartja a tempót, majd hirtelen kezd el rettentő gyors ütemre kapcsolni, és saját magát hajszolja az orgazmus felé. Amikor elélvez, érzem combomon kifolyni meleg ondóját. Remegek, fázok, és nem tudom pontosan mi történik velem.
- Ügyes voltál ahhoz képest, hogy szűz vagy. –pillant le lábaim közé –Majd el lesz takarítva. –mosolyog, majd minden elsötétül.
Annyira félek. A fiú tekintetében látom a dühöt és az elszántságot. Nagyon félek. Mi lesz velem? Valaki megtalál? Lesz valaki aki segít?
Hajam elengedi, és fejem erőtlenül hanyatlik előre. Egy ujját állam alá téve megemeli fejem, és tekintetünk összefonódik. Remegek, könnyeim lassan folydogálnak arcomon. Felállít, majd az ágyra teper. Hiába ellenkezem, semmi esélyem. A bilincset eloldja, majd amikor már kezd bennem feléledni a szabadulás apró csillaga is, hirtelen visszalök az ágyra, majd az ágytámlához bilincsei kezeim. Pólómat gyermeki könnyedséggel tépi ketté, majd melleim közt végignyal. Felszisszenek, és könnyeim egyre erősebb tempóban kezdenek el zúdulni. Melltartóm kikapcsolja, majd ajkai közé véve mellbimbómat, erősen ráharap, mire felnyüszítek. Fáj, remegek, és nem akarom. Dobálom magam ide-oda, de hiába minden, nem fogok egyről a kettőre jutni soha. Jin kezében van a sorsom. Vagy megöl, vagy lesz velem valami. Az tuti fix, hogy engem itt és most, megront. Ő veszi a szüzességem. Sosem így képzeltem el az elsőt.
Gondolataimból Jin ajkai vernek ki. Melleimről hasamra vándorolnak, és a hasam csókolgatja. Nadrágom erősen letépi rólam, és lábaimat összezárom. Elmosolyodik, majd a combjaimat kezdi el simogatni. Ha akarnám sem tudnám élvezni az érintését. Combjaimat szétnyitja, majd bugyin keresztül kezd el simogatni. Nyöszörgök, és zokogok, hogy nem akarom, de Őt nem hatja meg sírásom. Mintha a falnak sírnék. Bugyimat letépi rólam, majd hagyom, hogy ujjait nagyajkaim között járassa. Nincs semmi reakció a síráson kívül. Szemeimet lehunyom, és próbálok arra gondolni, hogy hamarosan vége ennek. Nyugi Nara, hamarosan vége. Nem lesz semmi baj… Gondolataimat megszakítja az erős fájdalom, ami alfelembe nyilal. Rettentően fáj, és ég. Kezeim ökölbe szorulnak, és a bilincset rángatom. Nem akarom. Nem nem és nem! Az alfelem nagyon fáj, és érzem, hogy Jin nemessége tövig elmerül bennem. Fájdalmasan felnyög.
- Kibaszott szűk vagy! –lihegi nyakamba.
Alsó ajkamra harapva fojtom magamba a keserű siránkozásom, ami ezt az idióta elmebeteget nem hatja meg. Rettentően félek, és fáj is az alfelem. Nem tudok mit kezdeni vele. Erősen feszül minden izmom, és nem tudok nyugodt lenni. Nem tudom élvezni Jin ajkait a nyakamon ahogy szívja, és nyelvével apró köröket ír le. Nem megy. Nem akarom, és ez az egy tudat elég ahhoz, hogy ne tudjam élvezni ezt az egészet. Elrabolt, megerőszakolt, elvette a szüzességem, és most megpróbál gyengéd lenni. Utálom! Gyűlölöm.
Jin egyre gyorsabb, és nyöszörgök. Azt várom mikor élvez el. Nem akarok tovább szenvedni. Ölne meg. Végezzen velem, de nem akarok újra együtt lenni vele. Sem így sem máshogy. Jint láthatóan nem zavarja, hogy az ájulás szélén táncolok, miközben Ő erőseket lök. Hirtelen kezd el gyorsulni, és érzem, hogy egyre gyorsabban jár ki-be bennem nemessége. Nem tud lázba hozni. Nyakamba harap, és hangosan felnyögök. Csípőjével tartja a tempót, majd hirtelen kezd el rettentő gyors ütemre kapcsolni, és saját magát hajszolja az orgazmus felé. Amikor elélvez, érzem combomon kifolyni meleg ondóját. Remegek, fázok, és nem tudom pontosan mi történik velem.
- Ügyes voltál ahhoz képest, hogy szűz vagy. –pillant le lábaim közé –Majd el lesz takarítva. –mosolyog, majd minden elsötétül.
Amikor felkelek, puha takaró fedi testem, ezzel melegen tartva. A kezemen nincs se kötél, se bilincs se semmi, ami rabságban tartana. A takarót felemelve látom, hogy egy kék hálóingben vagyok. Hogy került rám? A takarót magamhoz ölelve a lepedőn nincs vérnyom. Ágyhuzat cserét végzett miután megdugott? A hülyéje. Pontosan emlékszek mindenre, és nem vagyok hajlandó beszélni vele. Az alfelem nagyon fáj, és most meg sem próbálkozom a lábra állással, hisz tudom, hogy ilyen állapotban úgy sem menne. Az ajtó hirtelen nyitódik, majd nem Jin lép be rajta. Mintha az a másik fiú lenne…Jungkook azt hiszem.
- Látom betört hyung. –mosolyog rám pimaszul.
Elfordulok tőle. Nem akarom látni. A történtekre visszaemlékezve, hogy ott feküdtem kiszolgáltatottan, könnyeket csal a szemembe. Haza akarok menni…hiányzik az anyukám. Hiányzik a kávézó. Hiányzik a szabadság.- Héh! Jól vagy? –ül le az ágyamra. Miért is érdekel téged? –Nem foglak bántani! –teszi kezét csípőmre mire felszisszenek. –Ennyire durva volt? –pislant rám.
Hangjában komolyságot vélek felfedezni. De nem bízom se benne, se Jinben. Na benne meg pláne nem. Azok után amit tett. Jungkook is nyakig benne van ebben, szóval nem kell a vigasza.
- Sajnálom. Ha nem rezelek be, nem fájt volna. –néz rám.
Hátra fordítom a fejem, hogy lássam az arcát. Rezzenéstelen, mintha valami robot lenne. Félelmetes, hogy ilyen fapofával nézi, ahogy szenvedek. Hirtelen sikolyt hallok valahonnan. Összerezzenek, és felkapom a fejem.
- Nyugi…-teszi a kezét a térdemre.
- Jungkook! A másik szökni akart! Gyere! –nyit be Jin. –Áh, látom felkeltél Kicsim! –undorító mosolyát nem lehet levakarni az arcáról Jinnek.
- Hagyj. –fordulok el tőle, majd Jungkook egy puszit nyom homlokomra és elmegy Jinnel.
Van itt még valaki? Van még remény, hogy kijussak innen! De…ha az a „másik” szökni akart, akkor Ő is lány lehet. Van még egy nőnemű egyed ebben a börtönben! Ezaz! Ha megtalálom, ki tudunk innét jutni! Ki kell innen jutnom! Vele. Mert gondolom hasonló a sorsa. Jin epdig…fúj. Percről percre egyre jobban utálom. Hogy lehet ilyen bunkó? Megerőszakol, majd mosolyog rám. Egyszer jussak ki innen…akkor majd örök életre a börtönben ülhet. Erőszakért és ember rablásért. Ezt nem fogom annyiban hagyni. Az a másik lány, most újra egy kis reménycsillagot tett belém. Rá számíthatok. Ő az utolsó reményem. Nem kényszeríthetnek arra, hogy itt raboskodjak. Meg kell találnom a lányt, és ki kell innen jutnunk!
- Látom betört hyung. –mosolyog rám pimaszul.
Elfordulok tőle. Nem akarom látni. A történtekre visszaemlékezve, hogy ott feküdtem kiszolgáltatottan, könnyeket csal a szemembe. Haza akarok menni…hiányzik az anyukám. Hiányzik a kávézó. Hiányzik a szabadság.- Héh! Jól vagy? –ül le az ágyamra. Miért is érdekel téged? –Nem foglak bántani! –teszi kezét csípőmre mire felszisszenek. –Ennyire durva volt? –pislant rám.
Hangjában komolyságot vélek felfedezni. De nem bízom se benne, se Jinben. Na benne meg pláne nem. Azok után amit tett. Jungkook is nyakig benne van ebben, szóval nem kell a vigasza.
- Sajnálom. Ha nem rezelek be, nem fájt volna. –néz rám.
Hátra fordítom a fejem, hogy lássam az arcát. Rezzenéstelen, mintha valami robot lenne. Félelmetes, hogy ilyen fapofával nézi, ahogy szenvedek. Hirtelen sikolyt hallok valahonnan. Összerezzenek, és felkapom a fejem.
- Nyugi…-teszi a kezét a térdemre.
- Jungkook! A másik szökni akart! Gyere! –nyit be Jin. –Áh, látom felkeltél Kicsim! –undorító mosolyát nem lehet levakarni az arcáról Jinnek.
- Hagyj. –fordulok el tőle, majd Jungkook egy puszit nyom homlokomra és elmegy Jinnel.
Van itt még valaki? Van még remény, hogy kijussak innen! De…ha az a „másik” szökni akart, akkor Ő is lány lehet. Van még egy nőnemű egyed ebben a börtönben! Ezaz! Ha megtalálom, ki tudunk innét jutni! Ki kell innen jutnom! Vele. Mert gondolom hasonló a sorsa. Jin epdig…fúj. Percről percre egyre jobban utálom. Hogy lehet ilyen bunkó? Megerőszakol, majd mosolyog rám. Egyszer jussak ki innen…akkor majd örök életre a börtönben ülhet. Erőszakért és ember rablásért. Ezt nem fogom annyiban hagyni. Az a másik lány, most újra egy kis reménycsillagot tett belém. Rá számíthatok. Ő az utolsó reményem. Nem kényszeríthetnek arra, hogy itt raboskodjak. Meg kell találnom a lányt, és ki kell innen jutnunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése