Broken souls~ 2.rész

                         Kemping
                          *Yuna*
Izgatottan pakoltam be a kocsiba a hátizsákom, és fordultam anyáékhoz.
-Vigyázz a lányomra fiam! - szólt a páromra apa. Elnevettem magam. Három éve vagyunk együtt, de apa még mindig félt.

Mielőtt anya hiszti rohamot kapna, betuszkoltam a kocsiba Sejunt, majd Én is beültem. Intek anyuéknak, és kihajtok az udvarból.

-Ketten... egy sátorban... hmm, azt hiszem az erdei állatok menekülni fognak. - simit a combomra Jun. Kuncogva fogtam meg a kezét, és egy pillanatra rá néztem, végül teljes figyelmem az útra irányult.

Szöul külvárosi részén áthaladva ,furcsa érzésem lett, de próbáltam arra fogni, hogy izgulok. Először megyek kempingezni, távol leszek a családomtól, távol a várostól. Igen, tényleg izgulok.

Három órát vezettem, mire megláttam a földútat, boldog mosollyal az arcomon kezdtem lassítani, és hajtottam arra az útra. Már így is mese szép látvány volt. Hát még amikor végig mentem az erdőn. Rabja lettem az egész tájnak.
Jun mélyen aludt, nem szeretett sose vezetni hosszabb utakon, ezért is adta át legféltettebb kincsét -a kocsiját- nekem.
Fáradt sóhajtottam amikor leparkoltam a tisztáson. Azonnal leálltam, kézifék be, Én pedig ki a kocsiból. Ez a friss illatt.

Két kar fonódott a derekamra Én pedig készségesen simultam a testéhez. Hiába vagyunk együtt már évek óta, ugyan úgy imádom.
-Nem fázol? Kezd hűvös lenni. - kérdi.
-Nem! De jó lenne mostmár felállítani a sátrat, és tüzet rakni, míg nincs teljesen sötét. - mondom, és megfordulok.
Rám mosolyog.
-Te hozz fát, Én kipakolok. - puszit nyom a homlokomra és elenged. Vígan kuncogva megyek az erdő szélére ahol vannak nagyobb kupac vágott fák. Felpakolva megyek vissza, és látom, hogy Jun a sátrat rakja össze. Gyakorlott benne, hisz az apjával sokat járt túrázni, meg hegyet mászni.
Pár perc múlva pedig már a matracokat pakoltam be, amíg Ő a tűzzel volt elfoglalva.

Végre készen voltunk, Én hozzá dőlve ültem, karjait rajtam tartotta, ajkai puhán becézték a nyakam. Szemeim becsukva élveztem, a tűz melegét, és Őt. Fantasztikus érzés vele lenni.
-Jun... - néztem rá.
-Hmm? - nyakamtól elvált és mosolyogva nézett rám.
-Elvonod a figyelmem a naplementéről. - dorgálom meg. -Én érdekesebb vagyok - vigyorog. Elkuncogom magam.
-Kis egoista. - ráztam meg a fejem. -Éhes vagyok. - néztem a tűzte.
-Idehozom a hűtő táskát. - áll fel. Kocsihoz megy, Én pedig szét nézek. Olyan mintha valaki vagy valami figyelne. Megborzongok az érzésre. Kezdek paranoiás lenni.

Jun kipakolt, Én pedig neki álltam a vacsinknak. Persze mivel meg vagyok áldva egy kontárral, aki volt szíves felfalni a fél kaját amit megcsináltam, engem meg se várva.
Morcosan ettem egyedül, amíg Ő elpakolt a kocsiba mindent. Kicsit idegen volt így estére a hely miatt, mert nem az ágyamban alszok, hanem kint egy erdőben.

-Félsz? - ült mellém.
-Nem, csak furcsa! De itt vagy, egyedül tuti a kocsiban aludnék. - nevetem el magam.
-De itt vagyok. - húz magához. -És senki se zavar... - hajolt a fülemhez. Elkuncogtam magam. -Telhetetlen vagy. - turtam a hajába. Felsóhajtottam ajkai érintésére, hiába, sose tudom megunni. A lágy érintéseit, és azt, hogy mindig a javam akarja. Talán ezért is szerettem meg. Amikor udvarolni kezdett, nagyon nem bírtam. Azt se tudtam ki ő, erre volt pofája, és elment apához, hogy engedélyt kapjon arra, hogy udvarolhasson. Apa le volt döbbenve, hisz úgy ment hozzá, mint ahogy a tradiciók tartották, hanbokban, sojuval, és étellel. Aztán jött hozzám, és minden második nap elvitt randira. Haragudtam rá, hogy így felforgatta az életem, de amikor egy hónap után megcsókolt rabja lettem. Ő kellett nekem. Tudtam, teljes lesz az életem vele.

Néztem csendes nyugodt arcát, úgy szeretem nézni amikor alszik. Mint egy gyönyörű angyal.

Neszt hallottam kintről, ezért óvatosan kimásztam a sátorból, még jó, hogy melegítőt vettem fel alváshoz. Röhögést hallottam a kocsitól, ezért megijedtem.

-Jun! Kelj fel, van itt valaki. - kezdem kelteni amikor visszamásztam hozzá. Azonnal felkelt és álmosan nézett rám.
-Te búj el valahol! - fogja meg az arcom, Én pedig bólintok. Puszit ad az ajkaimra, és kimászik. Mivel rendőr van pisztolya is.
Én is kiosonok és elbújok egy bokornál. Mindent tisztán hallottam, Jun higgadtan küldte el őket, mire az egyik elröhögte magát.
-Hol a csaj? - hallottam.
-Őt hagyjátok! - csattant fel Jun. Ekkor hallottam egy pisztoly lövést. Hogy fel ne sikítsak ijedtemben, Jun miatt, kezemre haraptam.
Könnyem útnak indult, és óvatosan kilopakodtam a bokorból, és bekusztam a kocsi alá. Láttam, hogy Jun még él, azok meg biztos engem keresnek, mert senki se volt mellette, a sátrat és a többi dolgot turtak fel. Óvatosan elő vettem a mobilom és írtam egy SMS-t a munkatársának, aki azonnal válaszolt, hogy indulnak. Levettem a pulcsim, és oda toltam Junnak. Észre se vették, hogy még él.
-Én elcsalom őket, ezt rakd utána a sebre, szóltam Kangnak, már elindultak. - suttogtam.
-Ne tedd ezt kérlek... - nyöszörgött.
-Maradj életben! Értem! Nem tudom rendesen megnézni a sebed, de ha nem mozdulsz hirtelen, nem vérzel el. Szeretlek. Maradj nyugton! - fogtam meg a kezét.
-Szeretlek... - sose láttam sírni, de most könnyes volt a szeme.
Kimásztam a kocsi alól, és megkerültem azt. Pont szembe néztem az egyikkel, akinek maszk volt az arcán. Futásnak eredtem.
-Mi lesz a pasival? - hallottam az egyiket.
-Már halott. Kapjuk el a lányt! - gondolom utánam eredtek, mivel csend lett. Nagyon remélem, hogy Jun életben marad. Nem volt menekvésem, csak az erdő. Így oda rohantam be.