Broken souls~ 8. rész

Ígérem...
*Yuna*
Dohos szag már szinte szét marja az orrom. A lány alszik, és második napja meg se szólal, pedig kérdeztem tőle, hogy hívják, hány éves, mit szeret csinálni, de csak ült, maga elé meredve.
-Nara a nevem... - szólal meg. Azt hittem alszik.
-Szép név. - mondom -illik hozzád. Én Yuna vagyok. - nem válaszolt, de már ez is haladás. Kinyílt az ajtó, és Hope lép be rajta. Óvatosan fogja meg a karom és húz fel majd kiindul. Épp, hogy felérünk a lépcsőn, Suga jelenik meg, bicent Hopenak, és leszalad a lépcsőn. Nem! Nem hagyhatom, hogy újra bántsák!
Mon jelenik meg előttünk, Én pedig leblokkolok. Pedig már kész terv volt a fejemben, hogy leütöm, aztán Sugat és Narát fogva elrohanok. Erre megjeleni Ő, agyam pedig nulla százalékban teljesít. Remek.
-A vörös fűzőset ad rá, és rendesen fürdesd meg. - néz végig rajtam.
-Felnőtt vagyok már! - förmedek rá.
-Óh, azt eddig is tudtam! De biztosra megyek. - vigyorogva néz rám. Szívesen felpofoznám.
Nos, miután lezuhanyoztam, mert nem hagytam, hogy Hope tegye, alaposan megtöröltem magam, meg a hajam is megszáritottam, köntöst vettem fel, és kimentem, mert elvileg kint a ruhám. Jó volt tisztán lenni.
-Szórakozol velem? - kérdem amikor kimegyek és egy vörös fekete csipke fűző fogad az agyon.
-Én nem! - mondja, de rám se pillant.
-Én ezt nem veszem fel! - vágom magam az ágyra.
-Akkor meztelenül viszlek ki. - néz rám. Csak egy vékony köntös van rajtam, ami alig takar. Elpirulok ahogy végig mér, de megijedek amikor fel áll és hozzám lép. Vállamról letolja az anyagot, leveszi a maszkot és a vállamra hajolva óvatosan megcsókolja a vállam. Ez jól esik, mert nem durva. -Öltözz fel. - néz rám. Bólintok.

Éhes szempárok tapadnak rám amikor Mon a karomnál fogva felvonszol egy kiugróra, mint valami állatot, és ott hagy. Mint egy kiskirály ül le egy fotelba, és terpeszkedve néz minket.  Undorodva nézek végig a férfiakon, és meg kell mondanom, nem rossz pasik. De most nem ezen van a hangsúly. Kezdek hozzá szokni, hogy így állok, előttük, ám amikor Nara is megjelenik, elönt a düh! Szegény szinte reszketve jön mellém. Azonnal karomba zárnám, hogy megnyugodjon, de nem tehetem.  Hogy tehet ilyet Mon? És ezek a perverz szemetek, hogy képesek, ilyen nyugodtan felmérni minket?
Narát az egyik el is viszi, és Én persze kiakadok. Nem hagyhatom, hogy még több folt esen rajta.
-Egedjétek el! - kiabálok, de süket fülekre talál, minden szavam. -Szemét állatok! - csapkodom a fogva tartóm karját, de hasztalan.
-De kis vadóc. - lép elém egy szőke, mire leköpöm.
-Dögöljetek meg! Kijutok innen de sitre váglak titeket az biztos! Ott fogtok megrohadni! - kelek ki magamból. Szőke megtörli az arcát és ad egy pofont, amitől elkábulok. Fejem zugni kezd, fülem cseng, forog velem a szoba és mindenki.
-Adjatok be neki egy kis drogot, aztán kezelésbe veszem. - hallottam tompán a hangot. Kis szurást érzek, a karomban, aztán pár perc múlva, kezdek élénk lenni és vigyorogva nézek szét. El is engednek, Én pedig tántorogva egyenesben állok meg. Persze nehezen a 15 centis sarku cipő miatt.
-Hiába adtatok be drogot, akkor is rohadt seggfejek vagytok. - mondom.
-Gyere szépség, lovagolj meg. - karolja át a derekam a szőke. Hagyom, hogy vezessen, közben érzem, hogy néha belemarkol a fenekembe. Vagy épp a melleimre simit.  Elvezet egy szobába Monnal is beszélget közben, nem csak velem foglalkozik, így megtudom a fiú nevét. Kai.
Hagyom magam a drog miatt, tudatomnál vagyok, érzem mit tesz, ezért gátlástalanul nyögök is alatta, majd rajta. De belül ordítok. Ordítok a lelki fájdalom miatt, a testi fájdalom miatt, a megalázó helyzet miatt, és saját magam sajnálom. Mert nem ezt akarom, nem itt akarok lenni, otthon akarok lenni, a családommal, a szerelmemmel...
Szerelem... Vele terveztem mindent, még ha első két alkalommal visszautasítottam a lány kérést, de vele akartam lenni, tudtam, hogy mellette boldog leszek, biztonságban, szerelemben. És nem itt, meztelenül, bedrogozva, egy pasin ülve. De az álmokat, néha, valami mindig összetöri. Mint most az enyémet.
Kai után, csak fekszem az ágyon, és nézem, ahogy egy köteg pénzt rak az asztalra, ekkor veszem észre, hogy Mon bent van, és az egészet végig is nézte, saját magán segítve, mert a kezét törölgette és magát. Undorító! Hogy tudott itt maradni, és végig nézni egy aktust? Bár, tőle bármi kitelik.
Szóval nem lepődtem meg. Csak furcsa. Plusz még az ingyen pornó mellé kapot még pénzt is.
A fiú elment, Ő pedig fel állt és hozzám jött, majd az ágyba feküdt. Kicsit kába volt a fejem még, és a szex drog pedig jó pár orgazmust elő idézet, ezért a testem le van gyengülve. 
-Lehet, hogy megtartalak. Még így is sokat kaszálok rajtad! - simogatja meg az arcom.
Grimaszra húztam a szám és becsuktam a szemeim, hogy ne lássam az önelégült pofáját. -Sajnos a kis csaj bukta volt, nem bírta az iramot, így elájult, de Te a drog ellenére is jól vagy... még meggondolom mi legyen vele, addig egyedül marad. - mondja.
-Hozd ide hozzám, és ha megteszed, akkor drog nélkül is elviselem ha hozzám érnek. - kapom el a karját.
-És erre mi a garancia? - néz rám.
-Nincs garancia, de, hogy a lány rendben legyen bármit megteszek.
Elszánt voltam. Nagyon is. Ha már magam nem is, legalább Nara életet mentsem meg.
-Akkor elégíts ki. - ül vissza, mivel menni készült.
Semmi gusztusom, se erőm nem volt, de megtettem. Sőt!
Miután álló helyzetbe kezeltem a farkát, egyszerűen elfektettem és ráültem. Már kicsit kellemetlen volt, de nem törődtem ezzel most. Meglepte a dolog, de hagyta magát. Most ha lenne egy kés a kezemben, gondolkodás nélkül ölném meg. Erre a gondolatra elvigyorodtam és még vadabbul kezdtem rajta mozogni. Ő meg csak nyögött alattam, mint egy ringyó. Aztán felemelt, és a hasára élvezet. El is felejtettem, hogy itt nincs nálam a tablettám. De szerencsére van annyi eszük, hogy nem helyzetben élveznek el. Jimin is így volt. Hmm... talán meg kellene fűzni Jimint, hogy engedjen el. Bár kétlem, hogy hallgatna rám.

Egy bő órával később behozták Narát eszméletlenül. Mon elégedetten nézett rám, aztán Narára.
-Kurva sok pénzt kaptam ma értettek. - vigyorogva néz rám. -De a kicsivel még baj van. Na majd még kezelésbe veszem, amint magához tér. - sarkon fordul és kimegy, ránk csukja kulccsal az ajtót, Én pedig azonnal odamegyek Narához. Elkezdem kelteni, mire kábán néz rám
-Én vagyok... nehogy megijedj. - suttogtam neki. Mire újra becsukta a szemeit és hozzám bújt. -Ígérem... ha bele halok is, kiviszlek innen. - szorosan magamhoz ölelem. -Ígérem...