Soyun~
Miután rendbe szedtem magam, és Jin, meg Jae is elmegy, belopakodok Jin szobájába, ahol egyenesen a fürdőt célzom be. És ami nagy szerencsém van, pont ott lesz egy fésű, benne pedig pár hajszál. Azokat kiszedve berakom a borítékba, és a szobámba szaladok, rá írom, hogy Seokjin.
Mielőtt elindulok a céghez, írok egy SMS-t Jaejoongnak, hogy küldje már el annak q DNS pasinak a számát, pár perc múlva el is küldi, én pedig felhívom, elmondom mi a helyzet, végül lerakom a mobilt. Már épp fél úton vagyok, amikor, újra megszólal a mobilom. Jungkook volt a kijelzőn, így azonnal fel is veszem.
-Mondjad! - szólok bele.
-Úgy hiányzol. - sóhajt.
-Máris? Kicsit megszállott vagy, mondtam már? - mosolyogtam.
-Csak picit! - kuncog. -Mit csinálsz? - kérdi.
-Épp a céghez megyek. Miért? - kihagosítóra rakom a mobilt.
-Én húsz perc múlva végzek a suliban. - mondja.
-Hová jársz? - kanyarodok le, közben Jungkook megmondja, hol is a sulija, én pedig arra megyek.
Leparkolok a suli előtt, felveszem a kalapom ami a fekete ruhámhoz megy, és napszemüveget. Kiszállok a kocsiból, és pár perc múlva már jönnek is a gyerekek. Észre veszem Jungkookot, aki hatalmas mosollyal az arcán tör magának utat, persze többen megnéznek engem is, de nem érdekel. Jungkook, ahogy elém ér ledobja a táskáját, megfogja az arcom és megcsókol. Kicsit feszülten reagálok, de viszonzom, még ha sokan minket néznek.
-Szia... - suttogta az ajkaimra. Elengedi az arcom, és megfogja a derekam.
-Szia. - megpuszilom. -Ugye tudod, hogy mindenki minket néz? - kuncogok.
-Aha, de nem érdekel. Haverjaim nem hittek nekem, hogy idősebb csajom van, hadd egye a fene őket. - nevet fel halkan.
-Csüccs be. Elviszlek! - tolom el. Felkapja a táskáját, kapok még egy puszit, és megkerüli az autót, én pedig szembe nézek Suga-val. Biccent egyet, én pedig vissza, és beülök. Elindittom a kocsit, leveszem a kalapom, és a szemüvegem.
-Hová megyünk? - kérdi Jungkook.
-Te haza, én pedig dolgozni. - vonok vállat.
-Jaj, ne már! - nyafog.
-Miért? Mást szeretnél csinálni? - kérdem.
-Hát igen. Lenne pár ötletem. - mondja. Felsóhajtok.
-És pedig? - egy pillanatra rá nézek aztán újra az utra figyelek.
-Menjünk a partra! - lett izgatott.
-Ilyen ruhában menjek le a Han folyó partjára? Normális vagy? - nézek rá.
-Az utat nézd! - mutat előre, és így teszek. -Amúgy pedig, igen! Semmi bajod nem lesz. - mondja hangon.
-Jó. - sóhajtok.
Mielőtt elindulok a céghez, írok egy SMS-t Jaejoongnak, hogy küldje már el annak q DNS pasinak a számát, pár perc múlva el is küldi, én pedig felhívom, elmondom mi a helyzet, végül lerakom a mobilt. Már épp fél úton vagyok, amikor, újra megszólal a mobilom. Jungkook volt a kijelzőn, így azonnal fel is veszem.
-Mondjad! - szólok bele.
-Úgy hiányzol. - sóhajt.
-Máris? Kicsit megszállott vagy, mondtam már? - mosolyogtam.
-Csak picit! - kuncog. -Mit csinálsz? - kérdi.
-Épp a céghez megyek. Miért? - kihagosítóra rakom a mobilt.
-Én húsz perc múlva végzek a suliban. - mondja.
-Hová jársz? - kanyarodok le, közben Jungkook megmondja, hol is a sulija, én pedig arra megyek.
Leparkolok a suli előtt, felveszem a kalapom ami a fekete ruhámhoz megy, és napszemüveget. Kiszállok a kocsiból, és pár perc múlva már jönnek is a gyerekek. Észre veszem Jungkookot, aki hatalmas mosollyal az arcán tör magának utat, persze többen megnéznek engem is, de nem érdekel. Jungkook, ahogy elém ér ledobja a táskáját, megfogja az arcom és megcsókol. Kicsit feszülten reagálok, de viszonzom, még ha sokan minket néznek.
-Szia... - suttogta az ajkaimra. Elengedi az arcom, és megfogja a derekam.
-Szia. - megpuszilom. -Ugye tudod, hogy mindenki minket néz? - kuncogok.
-Aha, de nem érdekel. Haverjaim nem hittek nekem, hogy idősebb csajom van, hadd egye a fene őket. - nevet fel halkan.
-Csüccs be. Elviszlek! - tolom el. Felkapja a táskáját, kapok még egy puszit, és megkerüli az autót, én pedig szembe nézek Suga-val. Biccent egyet, én pedig vissza, és beülök. Elindittom a kocsit, leveszem a kalapom, és a szemüvegem.
-Hová megyünk? - kérdi Jungkook.
-Te haza, én pedig dolgozni. - vonok vállat.
-Jaj, ne már! - nyafog.
-Miért? Mást szeretnél csinálni? - kérdem.
-Hát igen. Lenne pár ötletem. - mondja. Felsóhajtok.
-És pedig? - egy pillanatra rá nézek aztán újra az utra figyelek.
-Menjünk a partra! - lett izgatott.
-Ilyen ruhában menjek le a Han folyó partjára? Normális vagy? - nézek rá.
-Az utat nézd! - mutat előre, és így teszek. -Amúgy pedig, igen! Semmi bajod nem lesz. - mondja hangon.
-Jó. - sóhajtok.
Lent a parton senki se volt, kiszállok a kocsiból, és a kocsi orea elé lépkedek. Kicsit hideg van, még, jó, hogy hoztam kabátot. Neki dőlök a kocsinak, és csak nézem a vizet.
-Ide szoktam lejönni futni szombaton meg vasárnap. - áll elém Jungkook.
-Szoktál futni? - egyik kezem a derekára rakom, és közelebb húzom.
-Szoktam bizony. - hajol hozzám, én pedig készségesen csókolom meg. -Mmm... ez egyre jobban tetszik. - suttogta az ajkaimra. Elmosolyodtam.
-Szerintem is. - mondtam kuncogva.
-Lenne egy kérdésem. - tolom el.
-És mi lenne az? - néz rám meglepve.
-Volt már barátnőd? - nézek a szemeibe. Elpirult.
-Még nem. Egy lány volt csak, akivel csókolóztam, de akkor a csaj részeg volt, szóval nem egy kellemes csók volt. - grimaszol.
-Hmm... akkor én vagyok az első? - simogatom meg az arcát. Bólogatni kezd. -Ez hízelgő. - kuncogok.
-Inkább ciki! - bújik a nyakamba.
-Szerintem aranyos. Hisz semmi tapasztalatod nincs, mégis úgy csinálsz mint egy felnőtt férfi, sok tapasztalattal. - simogatom meg a fejét.
-Most süllyedek el. - kuncog a nyakamba.
-Miért én? - tolom el.
-Mert gyönyörű vagy. És okos. És kifinomult. Talpraesett. És mert, amikor először láttalak, akkor tizenöt voltam, gyönyörű fehér selyem ruha volt rajtad, apa egyik bálján, én pedig akkor, csak téged láttalak a tömegben, szerelmes lettem minden részedbe. - fogja meg az arcom, én pedig elérzékenyülve nézek a mellkasára. -Miattad jártam a hülye bálokra, hogy lássalak. Nem tudtam először ki vagy, de a bátyám, egyszer elmesélte kicsoda is az a gyönyörű nő abban a fehér ruhában. Onnantól kezdve, szinte rajongva figyeltelek. Végül kiderült, hogy apa jóban is van veled, a családdal, ekkor mutatot be először nektek. Azt hittem kiugrok a szmokingból, mert hallottam a hangod. - elpirultam. De nagyon.
-Ez olyan romantikus volt. - mosolyogva néztem fel rá. -De tudod, hogy Te fiatalabb vagy tőlem, és ráadásul, én még férjes is vagyok...
-Igen! Tudom, és el is fogadom, csak... maradj velem kicsit. - kért.
Nem tudtam mit válaszolni, így csak bólintok egyet.
-Ide szoktam lejönni futni szombaton meg vasárnap. - áll elém Jungkook.
-Szoktál futni? - egyik kezem a derekára rakom, és közelebb húzom.
-Szoktam bizony. - hajol hozzám, én pedig készségesen csókolom meg. -Mmm... ez egyre jobban tetszik. - suttogta az ajkaimra. Elmosolyodtam.
-Szerintem is. - mondtam kuncogva.
-Lenne egy kérdésem. - tolom el.
-És mi lenne az? - néz rám meglepve.
-Volt már barátnőd? - nézek a szemeibe. Elpirult.
-Még nem. Egy lány volt csak, akivel csókolóztam, de akkor a csaj részeg volt, szóval nem egy kellemes csók volt. - grimaszol.
-Hmm... akkor én vagyok az első? - simogatom meg az arcát. Bólogatni kezd. -Ez hízelgő. - kuncogok.
-Inkább ciki! - bújik a nyakamba.
-Szerintem aranyos. Hisz semmi tapasztalatod nincs, mégis úgy csinálsz mint egy felnőtt férfi, sok tapasztalattal. - simogatom meg a fejét.
-Most süllyedek el. - kuncog a nyakamba.
-Miért én? - tolom el.
-Mert gyönyörű vagy. És okos. És kifinomult. Talpraesett. És mert, amikor először láttalak, akkor tizenöt voltam, gyönyörű fehér selyem ruha volt rajtad, apa egyik bálján, én pedig akkor, csak téged láttalak a tömegben, szerelmes lettem minden részedbe. - fogja meg az arcom, én pedig elérzékenyülve nézek a mellkasára. -Miattad jártam a hülye bálokra, hogy lássalak. Nem tudtam először ki vagy, de a bátyám, egyszer elmesélte kicsoda is az a gyönyörű nő abban a fehér ruhában. Onnantól kezdve, szinte rajongva figyeltelek. Végül kiderült, hogy apa jóban is van veled, a családdal, ekkor mutatot be először nektek. Azt hittem kiugrok a szmokingból, mert hallottam a hangod. - elpirultam. De nagyon.
-Ez olyan romantikus volt. - mosolyogva néztem fel rá. -De tudod, hogy Te fiatalabb vagy tőlem, és ráadásul, én még férjes is vagyok...
-Igen! Tudom, és el is fogadom, csak... maradj velem kicsit. - kért.
Nem tudtam mit válaszolni, így csak bólintok egyet.
Ott ültünk az egyik padon, és órák hosszát beszéltünk végig. Fantasztikus volt vele lenni. Néha néha meg is csókolt, ami nagyon jól esett.
Végül nem mentem be dolgozni, de elmentem, vettem pár dolgot Jinnek, majd este haza szállítják. Otthon kicsit rendet raktam, mert ma nem jött a takarító. Rendeltem kaját, majd a gépem magamhoz véve, leültem a kanapéra, és dolgozni kezdtem.
Hallottam, hogy valaki beront az ajtón, más nem lehetet, csak Soomin, de nem olyan választ kaptam, mint vártam. Azonnal kiszaladok, és Soomin ott ült, sírva.
-Jézusom, mi történt? - felsegítem onnan, és a szobájába támogatom.
-Semmi... - hangja elcsuklik.
-Bántott valaki? - ijedek meg.
-Nem. Én... csak.... megijedtem - rázta meg a fejét.
Felsóhajtok.
-Soomin! Én pelenkáztam a segged! Ne hazudj nekem, mond el mi történt! - förmedek rá.
-Namjoonnal jöttem, de összefutottunk egy pasival, aki olyan dolgokat mondott, hogy Namjoon mérges lett, rám is rám ordított... - csuklik el a hangja.
-Értem... - oldalra nézek.
-Most haragszol? - kérdi.
-Rád, nem, rá, igen. Amúgy, szereztél hajat apától? - kérdem. Farzsebéből kiveszi a barna borítékot, és átnyújtja nekem, én pedig el is veszem. -Pihenj le, később még benézek. - homlokon puszilom, aztán kimegyek, táskámba rakom a borítékot, a másik mellé, és leülök tovább dolgozni. Holnap pedig beviszem a laborba a két borítékot, hogy meg tudjuk, Jin, valóban a testvérünk e.
Hallottam, hogy valaki beront az ajtón, más nem lehetet, csak Soomin, de nem olyan választ kaptam, mint vártam. Azonnal kiszaladok, és Soomin ott ült, sírva.
-Jézusom, mi történt? - felsegítem onnan, és a szobájába támogatom.
-Semmi... - hangja elcsuklik.
-Bántott valaki? - ijedek meg.
-Nem. Én... csak.... megijedtem - rázta meg a fejét.
Felsóhajtok.
-Soomin! Én pelenkáztam a segged! Ne hazudj nekem, mond el mi történt! - förmedek rá.
-Namjoonnal jöttem, de összefutottunk egy pasival, aki olyan dolgokat mondott, hogy Namjoon mérges lett, rám is rám ordított... - csuklik el a hangja.
-Értem... - oldalra nézek.
-Most haragszol? - kérdi.
-Rád, nem, rá, igen. Amúgy, szereztél hajat apától? - kérdem. Farzsebéből kiveszi a barna borítékot, és átnyújtja nekem, én pedig el is veszem. -Pihenj le, később még benézek. - homlokon puszilom, aztán kimegyek, táskámba rakom a borítékot, a másik mellé, és leülök tovább dolgozni. Holnap pedig beviszem a laborba a két borítékot, hogy meg tudjuk, Jin, valóban a testvérünk e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése