Danger Love 13. Chapter

Soyun ~

Nem szeretem ha elgépelnek olyan iratokat, amik fontosak!
Teljesen ki voltam akadva, ki is rúgtam a lányt, mert egy év alatt, és a negyedik ilyen rontása, ezt pedig nem torelálom jól.
-Kicsit kemény voltál. - lép mellém Jae.
-Nem érdekel! Holnap keresnem kell másik titkárnőt. - megyek idegesen az irodába, és neki állok át írni az iratot.
Már épp végeztem, amikor kopogtak. -Tessék? - szólok ki.
Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd csukódik, és mellém sétál valaki.
-Szia! - hallottam a kellemes hangot.
-Óh, szia picur! Mi járatban? - néztem Jungkookra.
-Csak benéztem. - mosolygott. -Mit csinálsz? - kérdi.
-Rendbe hozzom, amit elcsesszett a titkárnőm. - fordulok újra a géphez, és folytatom az írást.
-Mérges vagy? - megy az asztal elé és leül.
-Igen! Leírtam neki mindent, csak, hogy ne kelljen keresgélni, meg állandóan hozzám járni megkérdezni mit hogyan, erre elírja az összeget, és a dátumot! - morgok.
-Szar ügy! Holnap mit csinálsz? - kérdi.
-Holnap megyek a tesztet megcsinálni, aztán tárgyalások, három is, majd haza, és meg kell még szerveznem a vasárnap esedékes estélyt! - sóhajtok. Leveszem a szemüvegem, és megnyomogatom az orrnyergem. -És még Soomin is...  - morgok.
-Most, ha Jaejoong nem figyelne, szívesen megcsókolnálak, hogy kicsit oldjam a feszültséged, de mivel néz, így nem tehetek semmit. - mondja.
-Hát igen. Kellett nekünk oda üveg fal. - vissza vettem a szemüvegem.
-Jól áll a szemüveg. - kuncog. Rá nézek.
-Nincs leckéd? - morcos vagyok. Megrázza a fejét.
-Nincs! - neveti el magát.
-Akkor segítesz? - kérdem.
-Mit? - lepődik meg.
-Ezeket válogasd szét! Dátum szerint! - lenyulok oldalra, és felpakolom a nagy stóc papírt. -2008-2011, azok mind mennek a fekete mappába, 2012-2014 zöld. Tessék hasznos lenni. - elé rakom a két üres mappát.
-Kapok csókot is majd érte? - csücsörit rám. Elnevetem magam.
-Igen.  Csak csináld! - tollammal megkocoktatom az asztalt, aztán tovább gépelek.

Miután végeztem, és Jungkook is végzett, elköszönt, és elment. Nekem még írt Jin, hogy vegyem már fel, mert lekéste a buszt.
Otthon pedig kész sokk ért. Hadd ne részletezzem!

Másnap elvittem a két borítékot a pasinak, és amíg vártam, lefoglaltam a termet, a vasárnapi estélyre. Miután a pasi kezembe adta a borítékot az eredménnyel, lesiettem a kocsimhoz, és irány a cég. Három két órás tárgyalást vittem végig, plusz egy telefonos konferenciát is, de most megyek haza Soominhoz az eredményekkel. -Megyek haza, meg vannak az eredmények, Soominnal akarom kinyitni. - szólok be Jaejoongnak. 

-Kilencre szabad vagy? - siet hozzám.
-Öhm... asszem igen. Miért? - néztem rá.
-Vacsora megbeszélés. Yamato itt van, de csak akkor ér rá.- mondja.
-Rendben. Otthon leszek. - felturtam a táskám a kulcs után, de ahogy indultam volna, megfogta a karom és visszahúzott, és megcsókolt. Pirulva néztem rá, és fogtam meg az ajkaim. Úgy érzem magam, mint egy tini lány.
-Otthon találkozunk. - enged el mosolyogva.

Bűntudatom van. De nagyon.
-Beszélnünk kell... - szólok a telefonba miután Jungkook fel veszi. 

-Most? - kérdi meglepve.
-Ha lehet... - mondom.
-Most Sugánál vagyok... - szavába vágok.
-Mond a címét. - lediktálja a címet, én pedig odamegyek. Jungkook már kint vár, így leparkolok és kiszállok, Ő pedig azonnal megfogja az arcom, hogy megcsókoljon, de eltolom.
-Mi a baj? - enged el.
-Én... nekem... - dadogok -Nekem nem megy ez... Jaejoong is kezd közelíteni hozzám, meg itt vagy Te, és ne érts félre, szeretlek... de... nekem ez túl sok, hatalmas nagy bűntudatom van, amiért ezt teszem veled, és közben házas vagyok... - akadozva mondom
-Szeretsz, de mégis eldobsz? - kérdi idegesen. Bólintok. -Menj a francba! Miért Őt választod helyetem? Én boldoggá tennélek! - ordít rám, kicsit megrezzenek, könnyeim útnak erednek, de nem nézek fel. -Menj innen Yun... kérlek... most menj amíg szépen kérem! - mondja halkan. Fogom magam és beülök a kocsiba, majd elhajtok. Felveszem Jint, aki egész úton beszél, észre se veszi, hogy velem mi van, mert jobban érdekli, hogy felvették az egyetemre. Voltaképpen én is örülök neki, ezért a liftben ál mosollyal az arcomon, puszit adok az arcára és gratulálok neki.
A nappaliba hívom, majd Soomint is.
-Nos... -  kibontom a borítékot, és elolvasom az első két sort, aztán nagy betűkkel ott van, hogy a DNS teszt szerint, Jin tényleg az öcsém. -Tényleg az öcsém vagy. - néztem rájuk.
-Csináltál tesztet? - pattan fel. Kezemből kikapja a borítékot, és a papírt.
-Csináltam, hogy biztos legyen az, hogy az öcsém vagy! Nem akartam volna ebből botrányt, ha véletlenül nem lennél az, és hazugság az egész. - néztem rá.
-De az! Szóval no para! - lazán elnyúl Soomin a kanapén.
-Igen, és ennek pedig nagyon örülök. - néztem Seokjinre. Felsóhajtott, és rám néz.
-Mostmár én is. - mosolyog rám. Megölelem.
-Megyek elkészülök, megbeszélés vacsi. - fintorgok. -Jut eszembe, vasárnap estély. Kötelező a megjelenés! 55 éves lesz a cég! - mondom és otthagyom őket. Amint bezárul az ajtó, remegve rogyor össze, és arcom fogva, némán sírni kezdek, de pár perc múlva hallottam, hogy megjött Jaejoong, így fogom magam és elmegyek zuhanyozni.
Fél kilenc előtt pedig már a nappaliban várom Jaejoongot, hogy menjünk a vacsira. Bárcsak ne kellene menni.

Egész vacsorát, csendben ültem végig. Vacsora végén, amikor épp kijött a desszert, megszólalt a mobilom, de ismeretlen szám volt. Ezért gondoltam fel is veszem, ne adj Isten, hogy Soomin miatt hívnak, hogy bajban van.
-Elnézést... - állok fel és meghajolok Yamato előtt, és arrébb megyek. Majd felveszem.
-Yun? - hallottam meg egy ismerős hangot.
-Igen, ki vagy? - kérdem.
-Suga vagyok... Te, figyu... mit mondtál Jungkooknak? Totál KO! - mondja, hangja kicsit ideges.
-Én szakítottam vele! - mondom határozott hangon.
-Akkor ezért szólítgat...- sohajt egyet. -Elrángatott inni, én nem ittam sokat, de Ő fulra itta magát, aztán verekedet, csak az ajka repedt fel, nincs nagy baja, aztán itthon nálam lenyúlta apám egyik piáját és mégjobban leitta magát, és most sír, meg téged hív... - hadarja. Szívem sajdul bele.
-Vigyázz rá Suga... túl lesz rajtam..., csak segíts rajta... és ne hagyd, hogy igyon! - mondom.
-Yun ne... - kinyomom, kikapcsolom a telefont, és visszamegyek az asztalhoz.
-Ki volt az? - néz rám Jaejoong.
-Soomin. - válaszolok röviden. -Yamato Sensei, vasárnap lesz egy estély. A cég 55 éves lesz, megtisztelő lenne ha eljönne. - mondom.
-Sajnos akkora már Amerikában leszek, ne haragudj kedves. - fogja meg a kezem.
-Nagyapa pedig biztos örült volna. De hát a kötelesség az első. - mosolyogtam rá.
-Pontosan. Pedig nem hagynám ki. - elengedi a kezem és megnézi az órát. -Mennem kell. - sóhajt. Ezzel véget is ért a vacsora

Haza érve, én a szobámba mentem, levettem a ruhám, és egy pizsit vettem fel, majd az ágyba vackoltam magam. Könnyes szemmel néztem a kinti világítást, addig amíg meg nem szólalt a mobilom. Hajnali négy van. 

Jungkook neve villogott, így nem vettem fel. Úgy látszik már józan.  Lenémitottam a készüléket. Miután lerakta. Majd rezegve jelezte, hogy SMS jött.

"Vedd fel kérlek" - írta. Szemeim összeszorítva szorongattam a telefont, ami felrezgett. Nem néztem meg, tudtam ki az. Nem vettem fel. Nem volt szívem hozzá.
"Yun! Vedd már fel azt a rohadt telefont!" Második SMS. Megráztam a fejem, és remegő kézzel írtam vissza egy "nem"-et.
"Miért?" Felsóhajtok.
"Mert, ha felveszem, meghallom a hangod, attól pedig elgyengülök, és akkor téged akarlak!" Írtam neki vissza.
"És ez baj?" Elmosolydtam. Ha tudnád mennyire az.
"Házas vagyok! Gyötör a bűntudat, hogy Jaejoong a férjem, de... téged szeretlek! És csak pár hét leforgása alatt szerettem beléd, de Te csak  egy kölyök vagy! Csak egy gyerek, mégis... annyira szeretlek, hogy inkább lemondok rólad! Szóval, kérlek, ne keress többet! Felejts el!"
Nem akartam ilyen lenni. De muszáj voltam.
Fáj tőle elszakadnom, de így helyes!