Danger Love 2. Chapter

Soomin~

- Naa! Gyerünk már! Ne csináld! Tudom, hogy jönni akarsz! - nyavalyog a vonal túlsó végéről Minzy, a legjobb barátnőm.
- Nem tudom Minz! Van is kedvem, meg nincs is... - sóhajtok fel ahogy a hajamat piszkálom.
- Figyi, átmegyek hozzád, és addig rugdosom a pillepopsid, amíg fel nem veszed a legszexibb rucid és ki nem sminkeled magad! Gyerünk! Meglátod, jó lesz!
Elengedek egy gondterhelt sóhajt megint.
- Most addig nem fogsz békén hagyni amíg nem egyezek bele, mi? - dünnyögöm halkan.
- Talált, süllyedt!  Na?
- Nyolcra ott vagyok nálatok...
- Ezaaz! - visítja, én pedig kinyomom.
Elterülök az ágyamon és lerugdosom a mamuszom.
Ha nem lennénk már óvoda óta legjobb barátnők, én már rég kitekertem volna azt a gyönyörű nyakát. Most így belegondolva, tizennégy év, és még élek. Persze néha a falat vakarom, de elviselhető. Félek, a tizennyolcadik születésnapomon valami "kedves" ajándékkal lep meg, mint az első hónapfordulómon az első pasimnál. Minzynél kedves gesztusnak számít, ha egy csomag óvszert adsz egy hónap járás után. Szerencsétlen srác futva menekült utána.
- Szólni kéne anyának... - suttogom halkan és lefolyok az alvóalkalmatosságomról.
Kicaplatok a nappaliba, ahol anyám telefonál, a dagadt macskája meg az egyik kedvenc ruhámon élezi a körmét.
- Sicc onnan te dög! - ripakodok rá, amitől felszisszen, fújtat egy sort és egy utolsó hátborzolással otthagyja a kis krémszínű ruhám.
Pont akkor tette le anya is a telefont és haragos tekintettel méreget engem, ahogy felvakarom az anyagdarabokat.
- Miért kínzod szegény Morcit? - csalogatja magához a "cicát". Vagyis inkább rusnya dögöt.
- Mert az a dagadt dö... Vagyis, az a cuki kis pufiság, szétbarmolta az egyik kedvenc rucim.
- Miért kell széthagynod a ruháid? - simít végig a macskán.
- Bocs, hogy élek... - dünnyögöm. - Anya...
- Igen? - motyogja halkan. Még csak fel se néz a telefonjából.
- Ma este elmegyek Minzyvel bulizni.
- Rendben...
- Berúgok, összefekszek egy pasival, aztán egy hét múlva megyek a nőgyógyászhoz, mert pozitív lesz a terhességi tesztem. - jelentem ki hangosan.
- Rendben kicsim, jó szórakozást. - nyomkodja tovább a telefonját.
A szemeimet forgatva megyek vissza a szobámba és felkapom a fürdős cuccaim és befoglalom a fürdőt. Most így belegondolva, annyira nem is rossz a bulizás. Legalább jól érezhetem magam. Jó, sok ember szerint semmi keresnivalója nincs egy tizenhét éves lánynak egy buliban, ahol sok a pasi, az alkohol és a drogok, de teszek más véleményére! Tudok magamra vigyázni, hiszen még megőriztem a tisztaságom. És amúgy is, nemsoká nagykorú leszek, és akkor véglegesen elköltözhetek Soyunhoz és Jaejoonghoz. Igazából, teljesen ugyan olyan lenne, csak ott aludnék mindig. Szinte mindig a nővéremmel voltam, úgymond ő nevelt fel.
Amint elhagytam a fürdőszobát, átestem Morcoson.
- A jó édes kurtított farkú anyádat! - morgom ahogy feltápászkodok. - Hogy focizzak veled egy nyári napon, amikor kihajt a mézvirág a kaktuszom mellett. - szitkozódok halkan.
Visszamegyek a szobámba és keresek egy normális fehérnemű párost. Még úgy ahogy vagyok, megállok a szekrényem előtt. Kiveszek három ruhát és az ágyamra terítem. Odakészítem mind mellé a hozzáillő kiegészítőket és csak nézem gondolkozva.
Megrezdül a telefonom és azonnal felkapom.
" Sok jó pasi lesz, úgy készülj! Minz~"
Elfintorodok a kis üzenetre aztán még egyszer végigmérem a ruhákat. Ránézek az órámra, ami hét óra felé mutat. Van még időm, de nem sok. Visszafordulok a ruhák felé és random felkapom a középsőt. Vékony fekete ruha, némi flitter dísszel és sötétkék lapos talpú topán.
Mire elkészülök a sminkemmel, már indulhatok is, mert van kemény tíz percem átérni a két utcával lejjebb lakó Minzyhez.
Amint odaérek, várnom se kell, mert már kint vár.
- Na végre! Gyerünk! - ragad karon és rángat maga után.
- H-Hé! Nem vagyok a plüssnyulad! És gyalog akarsz menni?! - rántom ki magam a szorításból.
- Dehogy, te dinka! Az unokatesóm és a barátja az utca végén várnak, motorral!
Reakcióidőt se hagyva nekem indul tovább, aztán ahogy megpillantom az ismerős motorokat, mosolyra húzódik a szám. Jimin és Taehyung! Imádom ezt a két csávót! Annyira aranyosak együtt, ahogy viccelődnek egymással, de ha nagyon rájuk tör a szerelem, és forr a légtér, bedurvulnak. Taehyung Minzy unokatesója, Jimin pedig Soyun asszisztense, és már elég régóta neki dolgozik.
Lezavarunk egy gyors köszönést és mire észbe kapok, a buliban nyújtják felém a feleseket, amiket szívesen el is fogadok.
- Hé, Mini! - karol át Minzy. Kicsit érződik rajta az alkohol szaga, ahogyan az arcomba lehel.
- Mi a baj? - kiabálom túl a zenét, aminek a basszusát még a mellkasomban is érzem dübörögni.
- Én úgy, de úgy szeretlek téged! - húzza el a végét vigyorogva.
- Te részeg vagy? - vonom fel a szemöldököm, pedig nagyon is jól tudom a választ. Igen.
- Én, részeg? Hát én bírom az alkoholt! - háborog, miközben elveszi a söröm és beleiszik.
- Te bírod, de ő nem bír téged, és ezért kiüt. Szóljak Taehyungnak, hogy vigyen haza?
- Nem vagyok részeg! - csattan fel hangosan és visszaadja a söröm. - Amúgy is, ha nem vennéd észre valaki bámul téged! - mutogat mögém mielőtt nekiesik a bárpultnak.
Abba az irányba fordítom a fejem és valóban! Egy fekete hajú srác pont akkor pillantott el rólam, de tisztán kivehetem, hogy kit nézett.
- Menjünk táncolni! - fogja meg a kezem Minz és már azonnal ráncigál a táncparkett felé.
A tömeg közepén kötünk ki, és szép lassan társat cserélünk. Ő elmegy egy fiatal sráccal, én pedig csak rázom magam, mit sem törődve, hogy kihez sikerült csapódnom. Nem látom a sok fény miatt a partnerem, de tud valamit... Legalább is, úgy simul hozzám, hogy érzem, de mégis kicsit olyan mintha hagyná, hogy én vezessek.
A derekamat közrefogja és szépen lassan kihátrál velem az emberek közül. Ismét a bárpultnál kötök ki, és megnézhetem magamnak az "el rablóm".
Ugyan az a srác akire Minzy mutogatott, hogy néz. Hozzám képest egész magas, pasi. Egész helyes. Vagyis, baromi helyes!
- Bocs, Namjoon vagyok. - mosolyodik el féloldalasan, mint megtudtam Namjoon.
- Öh... Soomin... - rázom meg a fejem. Esküszöm, nem szoktam elmerengeni, de most... Elvándorolt az eszem melegebb vidékekre.
- Jól vagy? Eléggé furcsán nézel.
- P-Persze, csak ki kell mennem a mosdóba. - pirulok el egy picit.
- Menj csak, megvárlak. - simítja meg az arcom amitől még jobban zavarba jövök.
Elsuhanok mellette egészen a mosdóig.
Mi van velem? Sose jövök zavarba, erre most... Na jó, nem értem magam... Jön ez a srác, vagyis Namjoon, néz engem, táncol velem és amikor bemutatkozik, már akkor zavarba hoz.
Hirtelen kivágja valaki az ajtót és dühös arccal elém trappol.
- Idefigyelj, te kis cafka! Szállj le Namjoonról, vagy nem állok jót magamért! Ha fontos az a cuki kis pofid épsége, akkor elkerülöd, vili? - kalimpál előttem mint az idióta.
- Ismerlek? - grimaszolok rá.
- Nem, de tényleg jobb lenne, ha leszakadnál Namjoonról, mert ő az enyém. Nem a tiéd. Vágod?
- Öh... - próbálok szavakat keresni, de semmi nem ugrik be.
Pont mondani készülök valami égető dolgot, de hátat fordít nekem és ismét kivágja az ajtót. Csak nézek utána, és pont jókor, hiszen egy hatalmas reccsenéssel törik ki a tűsarkúja sarka és nyal végig a földön. Vörös arccal felugrik és Namjoon nevető arcával találja szembe magát. A hajába burkolózva eltopog, amennyire csak bír.
Ezek után Namjoon meghívott egy sörre, és beszélgettünk egy jót.
- Hány éves is vagy? - pöccinti el az üvege kupakját.
- Öh, miért kérdezed?
- Csak szeretném megtudni...
- Nemsoká betöltöm a tizennyolcat. - motyogom mielőtt jól lehúzom a keserű italt.
- Fú, bassza meg! Kiskorú vagy?! - mered rám miközben majdnem lefordul a székről.
- Most mi a baj ezzel? - vonom fel a fél szemöldököm.
- Hát mert... Mindegy! A szüleid, hogy-hogy elengedtek?
- Nem igazán érdeklem őket. Apám állandóan üzleti úton, alig látom, anyám pedig csak a céggel törődik. Ha feldobnám a pacskert se érdekelné. Maximum a szag miatt hívná ki a takarítókat. - kuncogom. Nem tudom miért mondom el mind ezt neki. Kicsit lehajtom a fejem, hogy ne lássa azt a pár csepp könnyet a szememben.
Az állam alá nyúl és visszairányít maga felé. Rám mosolyog, aztán nyom egy puszit a homlokomra.
- Lapul a buli, menned kéne haza, nem?
- Lehet, hogy igazad van... - motyogom. Kicsit nehéz a fejem is... Várjunk csak! Miért is hallgatok én rá?! Gyerünk, te mogyoró, szedd össze magad! Nehogy már egy olyan pasi dirigáljon neked, akit most ismertél meg és még csak a vezetéknevét vagy a korát se tudod!
- Hívjak taxit?
- Nem, szólok a nővéremnek. - lóbálom meg a telefonom előtte.
Bepötyögöm az üzenetem és várom a választ.
Kicsit nehéznek érzem a fejem, és a pultra könyökölök. A mobilom rezgésére eszmélek fel, és leugrok a székről. Namjoon egészen a kijáratig követ, de ott megfogja a kezem. Értetlenül nézek rá, mert eddig jót beszélgettünk, de ahogy megtudta a korom, le se szart.
- Még találkozunk... - simogatja meg az arcom és ad még egy puszit, de ezt a számra kapom. Fülig pirulva sietek ki a parkolóba, ahol vár az ismerős autó.
Behuppanok Soyun mellé és azonnal hozzájuk vesszük az irányt. Egész úton be nem áll a szám, szinte mindent elmondok neki, és Ő figyelmesen végighallgat. Ez az én nővérem...
Amikor odaérünk hozzájuk a már megszokott utamon bevágódok az ágyba. Leszedem magamról a szoros ruhám és egy egyszerű elnyűtt pólót veszek fel a helyére. Magamra rántom a takarót és próbálok aludni. De a fáradtságom elszáll. Folyamatosan Namjoon puszija jár az eszemben. Vajon miért kaptam?

Reggel kómásan csoszogok ki a nappaliba és egy "Reggelt' "  szerű morgással vágódok le a konyhapulthoz. Soyun elém tol egy pohár tejet és egy tányért.
- Nagyon friss vagy, úgy látom.
- Eh... - sóhajtok fel és a tejbe kortyolok. - Tudsz adni valamit fejfájás ellen?
- Mindjárt megnézem... Addig egyél valamit. Pirítós a sütőben, vaj a hűtőben. Találd fel magad. - mosolyog rám aztán eltűnik a látóteremből.
Hirtelen csengetnek, amitől a fejem szét akar hasadni és cseng a fülem.
- Légy szíves nézd meg ki az, és mit szeretne! - kiabál ki Soyun.
- Rendben... - motyogom és a kezemmel a hajamba túrok.
Odavánszorgok az ajtóhoz és a kukucskálón keresztül egy fiatal srác néz vissza rám. Meglepve nyitom ki az ajtót és próbálom nem mutatni, hogy csak egy szál póló van rajtam, semmi több.
- Szia, miben segíthetek?
- Szia. Kim Soyunt keresem. - mosolyodik el barátságosan.
Felhúzom a szemöldököm és rácsukom az ajtót.
- Soyun!! Egy iszonyat helyes pasi keres téged! - kiabálom el magam.
Kisiet a szobából és a kezembe nyom egy csík gyógyszert. Leülök a pulthoz és beveszek egy szemet.
- Szia. Én vagyok Soyun... - hallom a hangját.
- Kim Seokjin. Azt hiszem, valamit tisztáznunk kéne...