2015. március 23., hétfő

Danger Love 12.Chapter


Soomin~
Könnyekkel teli szemekkel ülök az ágyamon, még mindig csak nyugtatva magamat a néhány órával ezelőtt lezajlottak miatt. Már átöltöztem az egyik kedvenc, rózsaszín-cica mintás pizsamamba, amit akkor veszek fel, ha beteg vagyok, de nem segített... Teljesen belém égett Namjoon hangsúlya és gyilkos pillantása, és ahogy felidézem magamban, ismét kibuggyannak forró és sós könnyeim. Felsóhajtva törökülésbe húzom magam, és egyenesen magam elé meredek.
- Soomin? - nyit be hozzám Soyun egy kis tálcával a kezében. - Zavarok? - kérdezi szinte suttogva. Megrázom a fejem és hagyom, hogy leüljön mellém. Kezei közé veszi az arcomat és felhúzva a fejemet egy pici puszit nyom a homlokomra.
Nekirugaszkodok és szorosan átölelem, majd halk zokogásba kezdek. Nyugtatásul simogatja a hátam, ám nem sokáig, mert megcsörren a telefonja és szomorúan elenged.
Néhány perc után visszajön hozzá, de kicsit sem vidám arccal.
- Valami papírral baj van, be kell mennem... Áthívtam Jimint, így legalább nem leszel egyedül. - csípi meg az arcom, de most nem sikerül mosolyt varázsolnia a savanyú képemre. Szaggatottan felsóhajt majd egyedül hagy.
A csengő kellemes dallama visszaránt a valóságba. Megrökönyödve felvakarom magam és a nyuszis papucsomba bújtatva a lában kicsoszogok ajtót nyitni.
Feltárom a hatalmas falapot és egy jó nagy csokor tarka virággal találom szembe magam.
- Sziamia Soo... - kezd bele jókedvűen Jimin, de amikor meglát engem, lehervad a mosolya és egy félig fintorszerű kifejezés akasztja fel magát a képére. - Min... Hűha drágám, tényleg nagyon csúnyán bánhatott veled az a faszi... - szörnyülködik és beengedve magát lehelyezi a csokrot a konyhapultra. - Nem baj, cicám! Nincs itthon se a nővéred, se a bátyád, szóval csapunk egy csajos délutánt! - csapja össze a kezeit.
- Ő... - nyekkenek fel halkan és az arcán figyelem azt az elszánt vigyort.
- Az most ne érdekeljen, hogy pasiból vagyok, ezt csak szépséghiba... - fintorog és elkezd halkan kuncogni.
Felkarol és leültet egy kis székre a szobámban, majd összeborzolja a hajamat. Felkapja a sminkes asztalról a fésűm és elkezdi kikefélni a gubancokat a hajtengeremből.
- Jimin... - dünnyögöm halkan.
- Igen cicuska?
- Szerinted nekem jól állna a rövid haj? - kérdezem a tükörbe hunyorogva.
- Attól függ, hogy mennyire rövid. - húzza meg a vállát és feltupíroz egy jó nagy adag hajat a fejtetőmön.
- Olyan igazán rövid... Mint a tied vagy Taehyungé.
- Nem hiszem... Ki kéne próbálni, de nincs szívem levágni ezt a gyönyörű és ápolt koronát. - dünnyögi miközben felköti egy jó nagy copfba az egészet. - Kész vagy. - mosolyog és megcirógatja az arcom. - Csinálok egy jó nagy adag forrócsokit, te pedig keresel egy romantikus filmet, oké?
Félmosolyra húzva a szám bólintok és rávetem magam a DVD-s szekrényre. Néhány perc múlva már a kanapén ülve várom, hogy leüljön mellém végre és nézhessük az egyrészes kis filmet.
- Mit nézünk? - teszi le a kis tálcát a kávézóasztalra.
- Csillagainkban a hiba... - mosolygok rá és lenyomom a lejátszás gombot. Már kismilliószor láttam ezt a filmet, de mindig ugyanolyan szívszaggatónak találom.
- Az az a film amiben a rákos csaj és srác egymásba szeretnek? - pislog rám meglepetten. Lassan bólintok és az arcán szétterülő elégedett vigyort fürkészem. - Mindig meg akartam nézni Taehyunggal, de ő hallani sem akar az ilyen szerelmes történetekről.
Felkuncogva elvágódok a kanapén és az ölébe hajtom a fejemet. Simogatni kezdi az arcom, ezzel megadva egy bizonyos biztonságérzetet.
Pont egy jó könnyezős jelenet után valaki vadállat módjára elkezdi nyomkodni a csengőt és verni az ajtót.
- Jövök már, jövök! - kiabálja oda enyhén dühösen Jimin és odatrappolva az ajtóhoz felrántotta azt. - Igen?
- Öh, helló... Soomint keresem. - jön a válasz egy nagyon mély hangtól. A szívem a torkomba ugrik és ismét bekönnyeznek a szemeim.
- Egy pillanat. - csukja be Jimin az ajtót és felém fordul. - Soomin, egy iszonyatosan helyes, magas fekete hajú srác keres... Itthon vagy neki?
- Ez Namjoon... - suttogom elhaló hangon aztán a fejemre szorítok egy párnát.
- Most pont alszik. Talán gyere vissza máskor... - magyarázza neki Jimin.
- Nem várhatnám meg itt?
- Ha nézni akarod, hogy hogyan telefonkefélek a pasimmal, csak nyugodtan. - vágja rá idegesen Jimin és egy viszlát után rácsapja az ajtót.
Pár pillanatig még haragos nézéssel szidta magában Namjoont, de aztán rám néz és mind a ketten hangosan röhögni kezdünk.
- Nincs kedvem tovább nézni a filmet... - terül el rajtam dünnyögve.
Hangosan kacagva és próbálom lelökni magamról, kisebb nagyobb sikerrel. Hirtelen felindulásból csikizni kezd aminek a végkifejlete egy sikítozós könnyfolyatós röhögőgörcs lett.
Alig kapok levegőt, de végre jó a kedvem. Vigyorogva böködöm Jimin arcát csak úgy pusztán poénból.
- Jimin, akarsz Taehyungnak egy jó pillanatot? - kérdezem egy gonosz vigyor társaságában.
- Hallgatlak. - küld felém egy röpke puszit kacsintva.
- Szerintem még megvannak a parókáim és talán Soyunnak van egy-két kinyúlt ruhája...
- Mire akarsz kilyukadni picúr?
- Felöltöztetlek és kisminkellek nőnek és küldünk egy képet Taehyungnak! - hozom fel izgatottan az őrült ötletem.
- Hát ez... Fantasztikusan hangzik! Gyorsan csináljuk meg!
- Kicsöng... - motyogja Jimin miközben a videóhívást próbálja beállítani és én pedig a sminkével szerencsétlenkedek.
Teljes pompájában ott ült egy retard transzvesztita a kanapénkon, miközben a párját próbálta elérni.
- Hallo? - szólt bele Taehyung.
- Szívem, a füledet mutatod... - kuncog Jimin.
- Ja, hogy videó hívásozol... Szia szíve... Te jó Istenem... - visít fel magas hangon, majd hallani ahogyan eldobja a telefont.
Jiminnel fetrengve röhögünk miközben ő leteszi a telefont és magához szorít. Nyom egy hatalmas puszit az arcomra, ezzel össze-vissza rúzsozva engem.
Pont abban a pillanatban lettem figyelmes, hogy nyílik az ajtó és Soyun és Jin beszélgetése egyre hangosodik.
- Megjött... Azt a... - szakad fel a nővéremből, de nem tudja tovább mondani.
Kuncogva kinyögök egy "elvoltunk" félét és odapattogva hozzájuk nyomok egy-egy pici puszit az arcukra.
- Soomin visszatért! - tapsikol Jimin miközben a tűsarkúban a bokáját majd kitörve ugrál.
- Azt látom, de még hogyan... - esik ki a nővérem kezéből egy mappa, beterítve mindent papírokkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mia land-of-grafic