Danger Love 1. Chapter

*Soyun*

Selyem ruhám kicsit megigazítva, néztem szét. Jaejoong épp a cégről beszél, ami persze engem is érint, hisz társ tulajdonos vagyok, de most nem csatlakoztam. Jaejoonggal, még, annó hét éve, érdekből össze kellett házasodnunk, a két család miatt. Azóta, semmi se változott. Hiába élünk egy lakásban, külön szobában alszunk. De, ugyan úgy beszélgetünk, mint a normális emberek, nincs köztünk rivalizálás, se utálat. De testi kapcsolat se. Csak úgy vagyunk. Már abba is beleszoktunk, hogy mások előtt jól megvagyunk együtt, sehová se megyünk egymás nélkül. Mint egy tökéletes házaspár. Anyám persze már unokát kér, viszont, mi Jaejoonggal megbeszéltük, hogy nem kérünk. Jól vagyunk mi így. És igaza van.
-Szép estét hölgyem! - lép mellém Jeon Úr. Apám egyik üzlet társa, és a család régi barátja.
-Oh, de rég láttam Jeon Sunbim. - léptem hozzá, és megöleltem. -Hogy van? - engedem el.

-Egész jól! Had mutassam be Jungkookot, a legkisebb fiamat. - mutat maga mellé. Hát, ha tényleg létezik, hogy az ember, amikor megpillant valakit, és utána, mintha megállt volna az idő, csak őt látja, hát nálam megtörtént! A fiú elém lépve, meghajolt, aztán kezet csókolt.
-Örvendek hölgyem! - egyenesedik ki, és mosolyogva néz a szemembe.
-Szintúgy... Jungkook. - hajolok meg picit.
-Á! Sunbim! - lép mellém Jaejoong, emiatt visszatérek a valóságba.
-Kér egy italt? - fordul hozzám Jungkook.
-Igen. - bólintok. Karját nyújtva, néz rám, Én pedig belé karolok.
-Apám, mindjárt jövünk. - szól oda az apjának, aki bólint, és tovább beszélget a férjemmel.
-Hány éves is vagy? - kérdem tőle
-Tizennyolc. - pillant rám.
-Jó fiatal, de annak ellenére, nyugodtan tegez. - néztem rá.
-A kor nem minden! - mosolyog. -Pezsgő, vagy bor? - kérdi.
-Narancs levet kérek. Vezetek. - kuncogok.
-Egy barack és egy narancs lé. - néz a pultos fiúra Jungkook.
-Miért csaltál el? - kérdem.
-Ennyire átlátszó volt? - néz rám.
-Csak picit. Szóval? - nézek rá.
-Édesapám kérte. Ugyanis el akarja adni a részét, de tudja, hogy Te, nem engednéd. - ül fel a bár székre.
-Hát, az Ő döntése... tény, hogy nem hagynám apám miatt, de, ahogy érzi. - Én sajnos ebben a ruhában nem tudok felülni, így állok és elveszem a poharat.
Megrezzent a mobilom, amit elő is  vettem.
"Gyere utánam kérlek, itt ragadtam a klubban."
Felsóhajtok, mire Joong mellém áll.
-Nyugodtan menj utána. Vidd a kocsit, Én pedig haza megyek taxival. - mosolyog rám.
-Sírba visz! - rázom meg a fejem.
-A húgod, ez csak természetes. - kuncog.
-Soomin nem húg, hanem egy kis ördög. Biztos megint meglépett anyuéktól! Majd meg magyarázkodhatok róla. - elrakom a mobilom.
-Vigyázz magyadra. - puszit ad a homlokomra, aztán rám mosolyog. Látom, hogy szeret, érzem is, de nem szerelemből. Inkább amolyan testvéri szeretet sugárzik belőle.
-Te is. Reggel találkozunk. - megsimogatom az állát, puszi az ajkaira, a közönség olvadozik, Én pedig sugárzó mosollyal az arcomon, távozom. Kocsiba ülve a mosoly lehervad rólam, és már megyek is. Írok közben Soominnak, hogy merre van, az üzenet pedig azonnal érkezik.
Elfintorodtam, hisz Szöul egyik leghíresebb, helye, ahová a fiatalok zülleni járnak.
Egész úton Jungkook járt a fejemben, már szinte zavarban voltam saját magamtól. Amikor odaértem a klubhoz, írtam egy SMS-t, hogy kint vagyok a parkolóban, itt várom, hamar kijött, hatalmas mosollyal az arcán ült be.
Ma is nálunk marad Soomin reggelig, így hozzánk mentünk. Jeajoong már otthon volt, láttam a cipőt. Soomin épp azon nevetett, hogy az egyik csaj beszólt neki a mosdóban, hogy hagyja békén azt a fiút akivel beszélgettek, - elmondása szerint, Ő akkor csak nézte-, aztán angolosan távozni akart, de kitört a cipő sarka, és akkorát taknyolt, mint amilyen nagy. Saját magát alázta meg a csaj, így aztán Namjoon szóba állt Soominnal. Ezen még Én is jót nevettem.
-Jó éjt! - puszit ad az arcomra, és belibben a szobájába, ami neki lett kialakítva. Én pedig a sajátomba, lezuhanyoztam, és ágyba bújtam. Hamar el is nyomot az álom.