Danger Love 3. Chapter

*Soyun *

Reggel korán kipattant a szemem, így, mivel nem tudtam aludni, elmentem futni. Kedvenc edző topom vettem fel, hozzá a bő, csípőig erő sport nadrágom, és a lejátszóm. Fülesem beraktam a fülembe és megcéloztam a parkot. Kicsit hűvös az idő, lassan itt a tél, viszont még csak most kezdődött az Ősz, így még langyos a levegő, futáshoz pont tökéletes, legalábbis nekem. Kicsit elgonkodtam, hogy mennyire boldogtalan vagyok, hiába vesz körül annyi ember.
Egy ismerős alak bukkant fel előttem, rám mosolyogva int, és megáll, így Én is, kicsit előre hajolva megtámaszkodom a térdeimen, és kiveszem a füleseim.
-Jó reggelt. - hajol meg picit Jungkook. Kifújom magam és kiegyenesedem. Suli egyenruha van rajta, ami furcsa, hisz vasárnap van.
-Neked is. Vasárnap suli? - mutatok az egyenruhára.
-Nem, múzeum látogatás, amihez kötelező sajnos az ilyen ruha, hogy el ne vesszen valaki. - mosolyogva körbe fordul. -Nem szeretem, de muszáj. - von vállat.
-Nekem tetszik. Jól áll a vörös. - közel lépek hozzá, és megigazítom a nyakkendőjét. Láttam, hogy kicsit elpirul, légzése pedig felgyorsul. Végig húzom a kezeim a mellkasán, és rá mosolyogva hátra lépek.
-Köszönöm. - szemei úgy csillognak mint a gyémánt, így pásztáz végig, és harapja be az alsó ajkát. Gondolom tetszik neki, amit lát.
-Na, jó légy, Én megyek, mert dolgom lesz. - elindulok, de megfogja a karom, az arcomra ad egy puszit, és elenged.
-Szép napot. - mondja mosolyogva. Visszamosolygok, és újra futni kezdek, ekkor veszem észre a két fiút, aki az egyik padon ült, és nagyon néztek, és sutyorogtak. Tuti Jungkook haverjai. Megráztam a fejem, beraktan vissza a füleseim, és most haza futottam.
Kicsit kifáradva, de frissen léptem be a lakásba, levettem a cipőt, majd első utam a konyha volt, ahol Jaejoong ült, és kávézott.
-Jó reggelt! - köszön. Kiveszek egy vizet a hűtőből, felültem a pultra, majd kinyitottam az üveget.
-Neked is. - fél üveget kiittam. -Mai menetrend? - kérdem.
-Ma semmi. Pihi. Esetleg egy kis mozi? - néz rám, lerakja az újságot.
-Nekem oké. Ketten, vagy hárman? - iszom ki a maradék vizet.
-Mehetünk hárman is. - von vállat.
-Még nem tudom milyen lesz Soomin feje, de majd még megdumáljuk. Megyek lezuhanyozok. - hagyom ott, és a fürdőben megyek. Zuhany után készen, és frissen megyek reggelizni, Jaejoong a szobájában, én pedig mire végzek, és a kávét kortyolgatom megjelenik Soomin. Nem szeretem amikor ilyen szintre leissza magát, viszont tudja, hogy olyankor engem kell hívnia.

Elkezdtem elpakolni a fürdőben a kint hagyott dolgokat, ruhát a mosókonyhába, holnap kimosom. Fél úton voltam amikor csengettek.
- Légy szíves nézd meg ki az, és mit szeretne! - kiabáltam ki Soominnak, és lerakom a ruhát a kosárba.
Elcammogok a szobámba, ott elő veszem a dobozt amiben a gyógyszereim vannak, kiveszem a fájdalom csillapítót.
-Soyun! Egy iszonyat helyes pasi keres téged! - kiált Soomin. Nekem pedig a szívem egy pillanatra leáll! Remélem nem Jungkook!
Kilépve a szoba ajtaján, egy fekete hajú fiú áll Soomin előtt. Magamban hangosan felsóhajtok, Minnie kezébe adom a gyógyszert, Ő pedig lelép a konyhába.
- Szia. Én vagyok Soyun. - mondom mosolyogva.
- Kim Seokjin. Azt hiszem, valamit tisztáznunk kéne. - elő vesz egy papírt, és a kezembe adja.
-Gyere be! - beljebb jön, Én pedig a nappali felé mutatok, kicsit meghajol és leül a kanapéra, Én elveszem a szemüvegem, leülök az egyik fotelba, és kinyitom a lapot. Figyelmesen olvasom a sorokat, de a harmadik mondat után már teljesen sokkban vagyok.
-Ez most valami játék? - nézek a fiúra.
-Sajnos nem. - fintorog egyet. Kinyitja a táskáját, és kivesz egy dobozt. Azt a kezembe adja, Én pedig óvatosan kinyitom. Apáról voltak benne képek, ahogy egy fiút fog, és mellette egy nő. Boldogság sugárzik belőlük.
Újra a levélre pillantok: "Te vagy az egyetlen remény Seokjin számára. Egyedül maradt, mert ha ezt a levelet olvasod, a rák elvitt.  Tudom, hogy apád elküldte volna, ha hozzá küldöm.. de Te nem. Mindig is tudtam, hogy jó szívű lány vagy, és csodás nővér lennél Jin számára."
Itt volt minden papír... Anyakönyvi kivonat, amin apa aláírása van, a képek, minden.
-Anya három hete halt meg. Hamarabb kellett volna jönnöm, de ma kiraktak a lakásból, semmi pénzem nincs, az utolsó pénzem tegnap éltem fel. Nem akartam jönni, de 19 évesen, egyedül, munka nélkül, nem épp könnyű. - néz rám.
-Hamarabb is jöhettél volna. - állok fel.
-Mi a téma? - jön be Soomin. Kezébe adom a lapot, és amíg olvas, Én Jin elé állok.
-Van még egy vendég szoba, az lehet a tiéd. Bármire lesz szükséged, csak szólj. - mosolygok rá. Elmosolyodik.
-Csak ennyi cuccod van? - kérdem.
-Még van kint négy bőrönd, és egy táska. - mondja.
-Mi a fasz?! Ez most komoly? - hallom Soomin hangját. Hátra pillantok, Soomin álla a padlón, és úgy pislog, hol rám, hol a papírra. Vállat vonok.
-Ezek szerint. - mondom, és Seokjinre nézek. -Van egy tesónk. - mosolyogtam rá.