Danger Love 7. Chapter

Soyun ~
Nem tudtam pontosan miért is hívtak be, meg, még a húgom is, de ahogy kérték, felhívtam, és amíg vártunk, arra, hogy szó szerint berobbanjon, hozattam be pár dolgot Jiminnel.
Miután Soomin beesett, és mellém ült, halkan rá szóltam a megjegyzése miatt, majd a vendégeinkre néztem.
-Hallgatom Önöket! - dőlök hátra a székben.
-Nos... az édesapja mondta, hogy a vállalat érdekében, a legkisebb lányát, hozzá adja az unokámhoz! - mondja a férfi. Soomin hirtelen elkapja a kezem.
-Sajnálom, erről szó sem lehet! - csattanok fel. Elképedve néznek rám. -A húgom még fiatal, és nem szeretném ha kényszer házasságban lenne! - kivágódik az ajtó, rajta pedig egy sapkás, kicsit utca gyerek stílusu fiú jön be, majd szét esik olyan laza, ahogy ránk néz, fél mosolyt enged, majd beharapja az alsó ajkát, végig mér. Mi ezt a húgommal, tátott szájjal néztük. Aztán kapcsolok, és rendezem az arcvonásaim.
-Na, melyik bige az? - vágódik le az egyik székre. -A fekete hajú kurva szexi, szívesen haza vinném! - vigyorog rám. Soomin barna haju, én pedig fekete, szóval gondolom rám értette.
-Kurvára tedd magad takarékra hülye gyerek! - szól rá Soomin. Kuncogok egyet és rá nézek. Nagyon durcas fejjel nézte a fiút.
-Na! Úgy látom nem csak én vagyok lázadó! - röhög a fiú.
-Hölgyek, had mutassam be az unokám: Min Yoongi. - sóhajt a férfi.
-Csak Suga! - kacsint a fiú.
-Nos... Suga, sajnálom de a húgom nem "eladó". - néztem a fiúra, aztán a férfira. -Ne haragudjon meg uram, de amilyen kicsi a cége, ahhoz, hogy az legyen az egyik alcégünk, felesleges a házasság kötés. - váltok hivatalos hangra.
-Ezzel most megsértett. - mondja.
-Ezt gondoltam. És elnézést is kérek érte, de... - fel lapozom a mappát. -Az ár duplájáért átveszem az egész céget. - néztem rájuk. Elképedve néztek rám.
-Ezt még átgondoljuk. Köszönjük, hogy fogadtak. - áll fel a férfi, meghajolnak és kimennek. Suga marad bent és vigyorog ránk.
-Kösz csajok! Még egyenlőre nem akarok házas lenni. - áll fel, bicent, aztán rám pillant. -Elismerésem Jungkook jól választott! - mondja, kacsint egyet, aztán kimegy. Felsóhajtok.
-Jungkook? - kérdi Soomin.
-Hosszú... majd elmondom szívem, de most gyere! Menjünk, mert holnap hosszú napunk lesz!

Soomin ma is nálunk aludt, így el tudtam hívni a szabász lányt, hogy levegye a méretét. És persze Jin méreteit is. Nem fogom itthon hagyni. Had lássa mi vár rá. Igaz Soomin hisztizet egy sort, hogy nem akar jönni, de nem foglalkoztam vele.
-És milyen bál ez? - ül mellém Jin.
-Álarcos. - nézek rá. -Minden évben van legalább hat. Mind jótékonysági, és a bejött pénzt pedig olyan helyekre adjuk, mint például a gyermek rák alapítvány, esetleg a Jinny Alapítványnak, ami beteg gyerekek álmait teljesítik. Szóval ez változó. - magyaráztam.
-Akkor már csak a gyerekek miatt is kibirom az estét. Van esetleg valami etikett erre? - mosolyog. Elmosolyodom.
-Akad pár. Idősebb emberek előtt hamarabb hajolj meg, ne idd le magad! Soominnak szokása, de olyankor mindig haza hozom. - nevetek.
-Hallottam! - kiált ki. Jinnel egyszerre nevetünk fel.
-Akkor... az evés, nincs pálcika, hanem villa, arra nagyon figyelj hogy ülsz, mert ha úgy ülsz mint például a suliban, azonnal levonják, hogy egy tanulatlan gyerek vagy, én két évig szenvedtem egy egyszerű folt miatt, amit véletlenül a pincér csinált a ruhámra. Azóta nagyon figyelek miket csinálok, mert megszólnak. - fintorgok.
-Majd én segítek Jinnek, ne aggódj. - jön be Jaejoong mosolyogva.
Jin rá vigyorog.
-Lényeg! Húzd ki magad, légy hatvanszor tisztelettudóbb, és figyelj arra, hogy beszélsz! - mondom.
-Ez menni fog. - mosolyog rám.
-Remélem is! - kuncogok. -De én most megyek! Jó éjt fiúk. - puszit adok Jin homlokára, aztán Jaejoong arcára és a szobámba megyek. Persze előtte megnéztem Soomint aki ki volt már bukva. Betakargattam, és mentem aludni.
Másnap reggel megjöttek a ruhák, jött fodrász, meg manikürös, az egyikhez beültettem Jint, hogy szép ápolt keze legyen, pakoltattam rá egy rakás krémet, az arcára, hiába tökéletes az arca, azt akarom, hogy büszke legyek rá! Ha már az öcsém.
-Muszáj ezt? - néz rám álmos fejjel.
-Sajnálom szívem, de igen! Minnél többet javítunk a sármodon, annal nagyobb lesz a sikered, és így senki se talál kifogást benned! - nyomok a fejére egy puszit. -Üdv az elit életben. - fintorgok.
-Szarni bele, ha ilyen testvéreim vannak. - vigyorog rám. Elnevetem magam.
-Csinálok reggelit, aztán felkeltem Soomint. - sóhajtok.

Végül csináltam pár szendvicset, aztán teát, majd mentem felkelteni Minnit.
-Úgy utálom az ilyen szarokat. - morogva jön ki. Kivágódik a bejárati ajtó és Jimini jön be rajta, egy dobozzal a kezében.
-Jó reggelt Hölgyeim! Meghoztam a maszkokat, és a kiegészítőket. - pakol le, majd elmegy. Na ezt se lassan csinálták!
-Fantasztikus! - csaptam össze a mancsaim.
-Fekete vagy fehér? - lép mellém Jaejoong. Két inget fog a kezében.
-Fekete, és a fehér nyakkendő! - nézek rá. -Fehér a ruhám. Vagyis olyasmi! - mosolygok rá. Felsóhajt.
-Akkor az lesz! - rázta meg a fejét. Visszamegy a szobába, majd ki jön reggelizni. Viszek Jinnek is enni, majd leülök, hogy megcsinálják a karmaim, miután Soomin végez, Ő is mellém ül.
-Bátyus, menekülj amíg teheted! - néz rá Soomin.
-Nekem tetszik. - mosoly Jin. -Amúgy, bátyus?
-Három hónappal idősebb vagy. - bólintok.
-Oh, de jó, lett egy húgom. - nevet.

Lassan lett délután hat mire mindennel kész lettünk, haj, smink, meg a többi, és nyolcra kell menni. Felvettük a ruhát, én még bekötöttem a két fiú nyakkendőjét, majd szóltam a sofőrnek, hogy jöhet. Persze Soomin most is reklámált, de már csak mosolygok rajta.
-Maszkokat fel! - mondtam, és szét osztottam őket, miután megállt a kocsi.  Felraktam, az enyém, segítettem Jinnek is. Neki és Jaejoongnak fekete a maszkjuk. Tök szexik.
Mosolyogva karolok Jinbe, Jaejoong pedig Soominnal ment be.
Volt ám pompa, mint mindig, szebbnél szebb ruhák, de azért az én és Soomin maszkja és ruhánk vitte a pálmát! Kicsit se vagyok egoista!
Miután elmondtam a bevezető szöveget, és a többi formális dolgot, Jin lekért táncolni.
-Bocsi, ha véletlenül rád taposok! - kuncog.
-Semmi baj. - nevetem el magam. Tovább táncolunk, amikor észre veszem Jungkookot, ahogy engem és Jint nézi. Elmosolyodom, mire viszonozza a mosolyt.
Soomin Jaejoonggal táncol mellénk, amit mosolyogva fogadok.
Miután Jin és Soomin kicsit arrébb kerül. Érzem, hogy Jaejoong kicsit közelebb von. Fülemhez hajol, amitől kiráz a hideg, és érzem, hogy ajka kicsit surolja a fülem.
-Gyönyörű vagy. Akár egy királynő! - mondja.
-Hizelegsz? - kuncogok.
-Csak picit. - halkan felnevet. Nagy hangzavarra figyelek fel, és látom, hogy Soomin és Jin a földön vannak, meg persze pár fontosabb ember is. Remek. Soomin ruha alja leszakad, de tök nyugodtan bevonul hátra, gondolom a wcbe.
Odasietek Jinhez, aki esetlen fejjel néz a kezében tartott anyagra.
-Én... - néz rám. Maszkon keresztül is látom az ijedt tekintetét.
-Nyugi. - sóhajtok. Megfogom az anyagot, meg a ruhám szélét, hogy tudjak kicsit gyorsabban mozogni, és Soomin után megyek.