2014. július 12., szombat

Broken souls~ 4.rész

Sötét erdő mélyén
*Yuna*
Semmi neszt nem hallottam, csak néha egy egy röhögést, meg: "Hiába szaladsz, úgy is elkapunk!" szöveget.
Tele voltam már vágással az arcomon, a karomon, a mellkasomom. Fáradt voltam.
Fél órával később pedig helikopter hangja csapta meg a fülem. Kang volt az, ebben biztos vagyok. Nagyon remélem, hogy Jun még él.  Megálltam, pihenni, és vissza akartam fordulni, de ott guggolt a maszkos az avarban. Ijedten sikoltottam fel, és zuhantam a földre. Hátra felé kezdtem kuszni, amikor egy kéz kapott a hajamba. Azonnal odakaptam a kezeim, mert azzal húzott fel.
-Igazán szép csaj Mon! - mondja az alacsonyabb. Megfogja az arcom és maga felé fordítva megszorítja az arcom, és rám vigyorog. Ha nem így látnám, még vonzó is lenne, de így... undorító!
-Én mondtam. Érdemes volt Szöulból idáig követni. - vigyorog a pasi -gondolom Ő Mon vagy ki a szösz. De milyen az már, hogy a város óta követtek? Észre se vettem!
Egy negyedik fiú jelent meg, fején kapucni volt, de láttam, hogy vigyorog. A maszkos pedig felállt, és rá pillantot, majd újra rám. Aki fogta az arcom, és a hajam, az erőszakos ledugta a torkomon a nyelvét. Próbáltam ellenkezni, de olyan erővel fogta a hajam, és az arcom, hogy felnyögtem a fájdalom miatt.
-Kíváncsi vagyok, vajon milyen ha máshogy nyög! Alig várom, hogy megdugjam! - válik el tőlem, ajkait megnyalja, arcom pedig elendgedi. -Ugye lehetek az első? - néz a többire. Könnyeim újra elindultak. Nem! Nem tehetik ezt velem! Próbáltam szabadulni, de csak nevetett rajtam. Akkorát rántott a fejemen, hogy felsikoltottam, nagyon fájt. Zokogva haraptam az alsó ajkamra, és szorítottam össze a szemem.
Istenem, most segíts! Éreztem, egy apró szúrást a nyakamon, amitől a testem olyan lett mint egy rongybabáé, pár pillanatig még hallottam pár hangot, aztán minden sötét lett.
Fejem szörnyen fájt, karom nem éreztem, fájt a vállam is. Óvatosan nyitottam ki a szemem, és egy nagyon undorító, dohos helyen voltam. Karjaim felbilincselve, a csuklómból lassan csordogált a vér, biztos a súly miatt a bilincs felhasította a bőrt. Kezdtem érezni a lábaim is, így felálltam rájuk rendesen. Próbáltam körbe nézni, hátha lesz valahol egy kulcs vagy bármi! Csak szabaduljak innen. Kinyílt az ajtó, és ketten jöttek be. A maszkos, és a Mon nevű. Utóbbi leült, velem szemben, egy székre.
-Engedjetek el! - kérem. Elvigyorodik, közelebb csúszik, elő vesz egy kést, amitől Ijedten felnyüszítek. Megfogja a felsőm és ketté vágja, mivel nincs rajtam melltartó, teljes rálátást kap a mellkasomra, két oldalra húzza a pólót, így látja a melleim is. Beharapja az alsó ajkát, és végig húzza a kést a melleim közt ezzel kicsit meg is karcolja a bőröm. Szemeim összeszorítva kezdek halkan sírni.
-Gyönyörű látvány... - sóhajt. -Igaz Hope? - választ nem hallok, de egy kezet igen. Kinyitom a szemeim, és a maszkos már előttem állt, egyik kezével lecsatolta a maszkot, míg a másikkal az oldalam cirógatta. Levette a maszkot, ezzel feltárva az egész arcát. Ledobta a maszkot, és megfogta az arcom. Ő kicsit gyengédebb volt, mégis erőszakos. Nyöszörögve próbáltam elforditani a fejem, mire bele mart az oldalamba.
-Szólj Jiminnek. Első kör az övé, hadd törje be a csajt. - állt fel Mon, Hope pedig elengedett, és kimentek.
Zokogva hajtottam le a fejem. Karjaim már teljesen elzsibbadtak, és fájt a mellkasom. Ezt nem fogom túl élni.

1 megjegyzés:

Mia land-of-grafic